Zsarnoki elöljárók és a romlott étel miatt lázadt fel a brit flotta
2023. április 15. 19:05 Múlt-kor
A forradalmi Franciaország ellen vívott nehézkesen haladó háború közepette 226 éve, 1797. április 15-én, a Portsmouth-hoz közeli Spitheadnél nagyszabású zendülés tört ki a brit Csatorna-flottában. A zendülés további elégedetlenséget és újabb felkeléseket is inspirált a brit haditengerészetben, igen komoly aggodalmat váltva ki a kormányból és William Pitt miniszterelnökből.
![Richard Parker](/ih0Ax/article/main/.630x1260/62808.jpg?lavid=436990)
Richard Parker, a zendülés egyik vezetője
Korábban
A szárazföldön áttöréssel nem kecsegtető háborúban III. György hadiflottájának jelentősége megnövekedett, mint végső védelmi vonal az esetleges francia invázió vagy forradalmi beszivárgási kísérletek ellen.
A brit csapatok azon kísérletei, hogy támogassák a francia royalista ellenforradalmárokat Toulonban és Bretagne-ban, sikertelenek voltak, csakúgy mint Frigyesnek, York és Albany hercegének hollandiai expedíciója. A haditengerészetnek emellett létfontosságú szerepe volt a karib-tengeri francia gyarmatok elleni akciókban is.
Az 1790-es évek végére azonban „Anglia fából készült falai” sok helyen elkezdtek korhadni. Magát a kényszersorozást – amely már önmagában is sok esetben közömbös, motiválatlan legénységet hozott a legtöbb hajóra – egyre gyakrabban súlyosbította az, hogy szerencsétlen tengerészekkel szemben alkalmazták, akik éppen csak leszálltak addigi hajóikról.
Ez aztán találkozott a 18. század egyik nagy hajózási újításával, a hajók víz alatti felületének rézzel való burkolásával, amelynek eredményeképpen ritkábban kellett kikötni és letakarítani a hajótestet. Mindez odáig vezetett, hogy sok tengerész évek óta nem volt valódi szabadságon.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/c65b0b3632b0346d952b9765fd6fe179.jpg)
Az élelmiszer megsarcolása az „élelmezési tiszt fontja” által (minden tizenhat unciából álló „valódi” fontnyi húsból kétunciányit megtarthatott az élelmezési tiszt), valamint magának az élelmiszernek a rettenetes minősége tovább mélyítették a brit tengerészek elégedetlenségét. A hús többnyire több éves, csontszáraz sózott hús volt, az ivóvíz állott és romlott, friss zöldség és gyümölcs pedig nem állt rendelkezésre a hajókon, így a skorbut is mindennapos volt.
A matrózok fizetését (alapesetben havi tíz shilling) még 1658-ban állapították meg, és a stabil gazdasági helyzet miatt ez még az 1756-tól 1763-ig tartó hétéves háborúban is méltányosnak számított, a 18. század utolsó évtizedeiben beinduló infláció miatt azonban reálértéke gyors csökkenésnek indult (miközben a szárazföldi csapatoknál és a tengerésztiszteknél megindultak a fizetésemelések). A hajókon az orvosi ellátástól a legtöbben jobban féltek, mint maguktól a sérülésektől, és sok hajóskapitány vasszigorral tartotta kézben az irányítást, rendszeresen korbácsoltatva embereit.
A spitheadi zendülés katalizátora a Csatorna-flotta zászlóshajója, a Queen Charlotte legénységének engedetlensége volt. Az elégedetlenek felszólították a többi hajót, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A zendülők figyelemreméltó visszafogottsággal fogalmazták meg követeléseiket a parlament alsóháza felé – kijelentették, hogy ha francia hajók tűnnének fel a Csatornán, azonnal kihajóznának, ezzel elkerülték a nyílt árulás vádját. Ez meglepte mind Pittet, mind az Admiralitást.
„A delegáltak tanácsa, avagy koldusok lóháton” – korabeli karikatúra
A kontinensen elszenvedett vereségek és a pénzügyi válság, amelynek következtében felfüggesztették az aranyban történő kifizetéseket és egy papírvalutát vezettek be, éppen elég gondot jelentettek nekik. A tanácstalanság közepette zendülés kezdődött a Temze torkolatánál lévő Nore-ban állomásozó Északi-tengeri flotta körében is.
A kritikus helyzettel szembeállítva a kormányzat kénytelen volt igazat adni a spitheadi matrózok kifogásainak. A Csatorna-flotta ötvenkilenc legbrutálisabb tisztjét elbocsátották, a jobb kikötői ellátásra is ígéretet tettek, továbbá fizetésemelést, valamint királyi kegyelmet a résztvevőknek.
Nore-ban már kevésbé ért szerencsés véget a zendülés – míg Spitheadben elfogadták a kormány engedményeit, az Északi-tenger zendülői a volt tiszt Richard Parker vezetése alatt kitartottak, mert féltek attól, hogy rájuk nem érvényes a kegyelem, és mert az ő tisztekkel és jutalmakkal kapcsolatos követeléseiknek nem tettek eleget. Ráadásul a Nore-nál állomásozó hajók zendülése kockára tette Franciaország szövetségese, Hollandia flottájának blokád alatt tartását Texelnél. Amíg a flotta hajói tétlenek voltak, a hollandokat csupán blöffel lehetett a helyükön tartani.
A nore-i zendülés kezelése kemény volt, de ez részben a Pitt-kormány paranoiájának eredménye is volt – meg voltak győződve a jakobinusok aktív felforgató tevékenységéről Nagy-Britanniában, amelyet a francia forradalmárok irányítanak. A rossz termés, radikális csoportok felbukkanása és az Írországban előtörő lázongások számukra mind egyetlen összeesküvés részének tűntek.
E félelmek alaptalanságát bizonyította a három hónappal későbbi támadás, amelyet Duncan admirális hajtott végre Camperdownnál a hollandok ellen. Az offenzíva eloszlatta a közvetlen invázió fenyegetését, és visszaállította a tengerészek „tölgyszívű” (a Heart of Oak című indulóról) hírnevét a hazafias britek körében.
Támogasd a
szerkesztőségét!
![2024. nyár: Hírhedt emberrablások](/ih0Ax/article_issue/.275x275/167.jpg)
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/dd4c71d7e065038ad3ed256b5c105d9a.jpg)
![III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek / 12. A középkor és a kora újkor kultúrája (művelődés és írásbeliség a középkorban, romanika, gótika, reneszánsz, barokk)](/ih0Ax/label/.cut-640x400/773.jpg)
12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
- „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
- 10 tény a Mona Lisáról
- Több mint fél évszázad után derült fény a híres fotó főszereplőjének kilétére tegnap
- Digitálisan is elérhetővé válik az ELTE tudásbázisa tegnap
- Először még a törökhöz közelebbi nyelvnek gondolta a magyart Budenz József tegnap
- Olvasási szokásokról tart pódiumbeszélgetést a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár a könyvhéten tegnap
- Komoly elismeréssel díjazták a tiszadobi Andrássy-kastélyt tegnap
- Mesék és népdalok színesítik a szegedi Móra Ferenc Múzeum új kiállítását tegnap
- Horvát bánként bizonyította alkalmasságát a trónra Mátyás király egyetlen fia tegnap
- Bár eleinte nagy félelemet keltett, mégsem váltotta be a német reményeket a V–1-es tegnap