Vallási megszállott cár kezdeményezte a Szent Szövetség megalakítását

2015. szeptember 26. 17:13 MTI

Kétszáz éve, 1815. szeptember 26-án kötötte meg Párizsban I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és III. Frigyes Vilmos porosz király a Szent Szövetséget Európa rendjének védelmére. A szövetséghez valamilyen formában Európa összes uralkodója csatlakozott, kivéve Nagy-Britanniát, a pápát és Törökországot.

I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és III. Frigyes Vilmos porosz király
I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és III. Frigyes Vilmos porosz király

Napóleon 1815-ben bekövetkezett bukásával negyedszázados háborús időszak ért véget Európában, a kontinens hatalmi rendjét az 1814-15-ben ülésező bécsi kongresszus alkotta újra a feudális konzervativizmus szellemében. A tanácskozásra Európa valamennyi államát és államocskáját meghívták, a legfontosabb kérdések eldöntését azonban a négy nagyhatalom: Ausztria, Nagy-Britannia, Oroszország és Poroszország magának tartotta fenn magának. Hozzájuk csatlakozott a gyakorlatban a magát minden rendszerben feltaláló, zseniális diplomata, Talleyrand révén Franciaország is.

Az új európai rend a legitimitás elvére épült, a francia forradalom előtti állapotokat kívánta restaurálni, visszaültetve a trónra a letaszított dinasztiákat, s visszaállítva az eredeti határokat. A hatalmi ellentétek és az egyensúlyra törekvés miatt azonban ez nem sikerülhetett tökéletesen, számos esetben területi változások történtek. A bécsi kongresszus által létrehozott rendszer fennmaradását az 1815. szeptember 26-án Párizsban megkötött Szent Szövetség és a két hónappal későbbi Négyes Szövetség biztosította.

A Szent Szövetséget I. Sándor orosz cár kezdeményezte, akin akkorra már vallási megszállottság lett úrrá, és azt hitte, hogy a francia forradalom és Napóleon uralma Isten büntetése volt, mert az európai uralkodók vetekedtek egymással. Az általa szerkesztett okmány szándékai szerint a krisztusi szeretet alapján nyugvó békét hozta volna el Európa uralkodóinak és nemzeteinek. A dokumentum szerint "...a három szerződő uralkodó egy igaz és feloldhatatlan testvériség köteléke által egyesítve, magukat honfitársnak tekintvén, egymásnak minden alkalommal és minden helyen segítséget és támogatást fognak nyújtani; alattvalóikkal és hadseregeikkel szemben családapáknak tekintik magukat, és őket ugyanannak a testvériségnek a szellemében fogják kormányozni, melyek őket a vallás, a béke és igazság védelmére lelkesítik".

Az idealista látomás a valóságban konzervatív, forradalomellenes szövetséggé változott, amelyhez valamilyen formában Európa összes uralkodója csatlakozott, kivéve Nagy-Britanniát, a pápát és Törökországot. A britek kifogása az volt, hogy uralkodójuk - a gyengeelméjű III. György - személyesen nem csatlakozhat, mert ehhez a parlament beleegyezése volna szükséges. A pápa azt kifogásolta, hogy az alapítók közül csupán Ausztria katolikus hatalom, a muszlim török szultánt pedig vallása zárta ki a megállapodásból.

A napóleoni korszak utáni politikai-hatalmi rendezés másik garanciája az 1815. november 20-án aláírt, Angliával kiegészült Négyes Szövetség lett, amelyben a szerződő felek arra kötelezték magukat, hogy ha bármelyiküket agresszió érné, a többiek 60 ezer katonát küldenek megsegítésére. A Szent Szövetség az orosz felfogást képviselte, mely szerint az európai békét minden megmozdulás veszélyezteti, és azonnali elfojtásuk a nagyhatalmak beavatkozását igényli. A Négyes Szövetség ezzel szemben azon az angol állásponton alapult, hogy az európai békét egyedül Franciaország veszélyezteti, ezért a szövetségesek együttes fellépésére csak akkor van szükség, ha a franciák revansot akarnak venni vereségükért.

A bécsi kongresszus után Franciaországban béke honolt, de a német államokban, Itáliában, Spanyolországban és Görögországban a "rend őreit" aggasztó forrongások kezdődtek. Ezek leveréséről döntöttek az "egyetértésre törekvő" uralkodók 1818 őszén Aachenben, 1820 októberében a morvaországi Troppauban, 1821 januárjában Laibachban (ma Ljubljana) és 1822 októberében Veronában. Az ellentétek azonban már ekkor felütötték fejüket: Aachenben még mindnyájan egyetértettek Franciaország megszállásának megszüntetésében, valamint abban, hogy felveszik Párizst az irányító nagyhatalmak sorába, Anglia azonban ellenezte a forradalmi megmozdulások leverésére az oroszok és az osztrákok által szorgalmazott intervenciós módszert. Franciaország és Anglia a troppaui kongresszuson már csak nagyköveti szinten képviseltette magát, Londonból Laibachba csupán megfigyelőt küldtek, a francia és a brit küldött Troppauban is, Laibachban is megtagadta a közös nyilatkozat aláírását. Amikor 1823 januárjában a nagyhatalmak az alkotmányos útra tért Spanyolország elleni intervencióról döntöttek, Nagy-Britannia látványosan be nem avatkozást hirdetett.

I. Sándor 1825-ben bekövetkezett halálával a Szent Szövetség gyakorlatilag megszűnt. Az angol és a Metternich kancellár által irányított osztrák külpolitika is a saját érdekeit kezdte követni, s a nagyhatalmak egysége a keleti kérdésben is megbomlott. A görög szabadságharc, majd Belgium létrejötte után Európa térképe megváltozott, és 1848 forradalmai elsöpörték a Szent Szövetség szellemét.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma