Tényleg csak alkoholt ittak az emberek a középkorban?
2016. július 28. 15:05
Korábban
Michelangelo veseköve
A városok hatalmas összegeket költöttek a megfelelő vízellátást biztosító hálózat kiépítésére és fenntartására. Londonban például a 13. században megépítették a Great Conduit (Nagy Csatorna) néven ismert vízvezetékrendszert, amely ólomcsöveken hozta be egy, a városfalakon kívül található forrásból a friss vizet London közepére, ahol az emberek szabadon hozzáfértek. A feljegyzésekben olykor megemlítik a rendszer karbantartásával és tisztításával kapcsolatos költségeket. A 14-15. században a vízvezeték-hálózatot a város más részeire is kiterjesztették. Hasonló megoldásokat más középkori városokban is követtek.
A vízivásról emellett középkori vallásos szövegek is megemlékeztek. Néhány hagiográfiai (a szentek életét kutatásával foglalkozó tudomány) szövegben azt olvashatjuk például, hogy a szentek hogyan tartózkodtak az alkoholfogyasztástól, és ittak helyette vizet. Néhány szigorúbb regula alapján szerveződött szerzetesi közösség szintén azt javasolta a barátoknak, hogy maradjanak a vízivásnál.
Egyes középkori bűnbánó kézikönyvek a jobb ételeik és italaik megvonásával büntette bűneikért az embereket. A 10-11. században élt Burchard wormsi püspök istenkáromlás esetén – legyen az akár tudattalan – hétnapi kenyéren és vízen történő böjtölést írt elő, ha pedig valaki második vagy harmadik alkalommal is elkövette ugyanezt a bűnt, 15 napon át kellett kenyéren és vízen szenvednie. Bár a fenti esetben a víz nyilvánvalóan a büntetés egyik formáját jelentette, ebből nem következik az, hogy az egyházi személyek a bűnösök megölésére tettek volna kísérletet. Sokkal valószínűbb, hogy úgy gondolták, ez a kevéssé hedonista étrend alkalmas lehet a jövőbeni kisebb vétkek megelőzésére.
Beda Venerabilis feljegyezte, hogy Eadwine northumbriai király a leggyakrabban használt utak mentén lévő tiszta forrásoknál hozott létre olyan pontokat, ahol a fáradt utazók bronz ivóedények segítségével olthatták szomjukat. Évszázadokkal később, amikor Michelangelo vesekőtől szenvedett, orvosa azt javasolta neki, hogy Rómán kívül keressen hűsítő vízforrásokat. A reneszánsz zseni válaszlevelében arról számolt be, hogy amióta egy Rómától mintegy 65 kilométerre lévő forrásból iszik reggel és este, sokkal jobban érzi magát. Hozzátette, nem szabad mással főznie vagy mást innia.
A középkori emberek tehát tisztában voltak vele, hogy nem minden víz fogyasztása biztonságos. Különösen óvakodni kellett a városok, mocsarak, valamint egyéb állóvizekben található víz megivásától. Ha azonban tudták, hogy a víz jó forrásból származik, nem haboztak inni belőle. Csak nem dicsekedtek vele – ahogyan mi sem tesszük.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Holokauszttúlélők rajzait tekintheti meg a közönség a Magyar Nemzeti Galériában 13:20
- A húsvéti cikkben reagált Deák a magyarok szakadárságának vádjára 09:50
- Svéd és svájci diplomaták is mentették a budapesti zsidóságot 08:20
- Példaképpé vált hazájában a polgárháborút megnyerő Abraham Lincoln tegnap
- Könyörtelenül számolták fel az „emberiség dögvészeit”, a tengeri banditákat tegnap
- A brit kormányzat kénytelen volt eleget tenni a zendülő matrózok követeléseinek tegnap
- Tragédia kényszerítette ki a futballpályák modernizációját az Egyesült Királyságban tegnap
- Igazi klasszikusok csendülnek fel a Pannon Cigányzenekar koncertjén tegnap
