Sztálin eleinte több tízezer hívőt végeztetett ki, ám később hasznot húzott az oroszok hitéből

2017. június 29. 12:09 MTI

A kommunizmus gyermekáldozatairól és egyházüldözéséről tartottak konferenciát Budapesten a szegedi Gál Ferenc Főiskola és a Károli Gáspár Református Egyetem szervezésében.

A Megváltó Krisztus-székesegyház felrobbantása és egy szovjet vallásellenes plakát
A Megváltó Krisztus-székesegyház felrobbantása és egy szovjet vallásellenes plakát

Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök előadásában kiemelte: nincs a történelemben értelmetlen szenvedés. Az igazságtalanul meghurcoltak szenvedése energia, amely nem vész el, és amelyből erőt lehet meríteni – mondta. Az emlékezés az áldozatokra értékessé teszi szenvedésüket, “látszólag fölöslegesen elpazarolt energiáikat”. Kiss-Rigó László kitért arra: az emlékezés azért is fontos, mert megerősíti az emberek szolidaritását, és talán tevékeny szolidaritásra is indít, ha a történelem során ismét igazságtalanságok történnek. Szólt arról is, hogy Isten nem szünteti meg a szenvedést, amelyet nem is ő okozott, hanem maga is elszenvedőjévé válik, ezzel fejezi ki szeretetét az emberek iránt.

Kun Miklós történész felidézte: az eredetileg papnak készülő Sztálin harcos ateistává válva 1938-ban hat hónap alatt 130 000 püspököt, papot, szerzetest és az egyház életében aktívan részt vevő hívőt tartóztattatott le a Szovjetunióban, közülük 80 ezret azonnal ki is végeztek.

Sztálin mégis vereséget szenvedett az egyházzal szemben, a bolsevik pártnak 1939-ben a népszámláláson belül végzett titkos felmérése szerint ugyanis a szovjet lakosság 52 százaléka még mindig hívő volt, és nagyon sok volt közöttük a fiatal – tette hozzá.

Mint mondta, Sztálin ekkor engedett az “egyház szorításán” és 1943-ban újjászerveztette a moszkvai patriarchátust, mert belátta, hogy hasznot húzhat az orosz emberek hitéből. Ettől kezdve haláláig pedig már sokkal kevesebb, mintegy ezer papot és világi hívőt vitetett el.

Horváth Attila, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának docense előadásában hangsúlyozta, hogy a kommunizmusnak Magyarországon is sok gyermekáldozata volt. Azt mondta: 1944-45-ben a Magyarországra bevonuló szovjet hadsereg katonái nagyon sok nőt erőszakoltak meg, és bár 1945-ben “villámgyorsan megszüntették az abortusztilalmat”, sok gyermek született erőszakból.

A kommunizmus gyermekáldozatai voltak azok is, akiknek végig kellett nézniük, hogy elhurcolják szüleiket, majd nem tanulhattak tovább, és sohasem futhattak be karriert. A kárpótlásuk pedig a rendszerváltás után sem történt meg – tette hozzá. Horváth Attila szerint a kommunizmus idején az állami nevelőintézetekben borzalmas körülmények uralkodtak, az ott felnövő gyerekek közül minden második bűnöző lett.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma