Párizsból kitiltották, könyvét elégették, Genfben pedig még darabjai házi előadását is betiltották

2016. november 21. 12:15 MTI

Háromszázhuszonkét éve, 1694. november 24-én, Párizsban született Francois-Marie Arouet francia író, filozófus, akit Voltaire-ként ismer a világ. Arisztokraták, uralkodók, írók, filozófusok leveleztek vele. Politikáról és gazdaságról nyilatkozott, de fő témája, s ellenfele az egyház volt.

Voltaire

Polgári családból származott, apja közjegyző volt. Anyját hétéves korában elvesztette. A jezsuiták párizsi kollégiumában tanult, majd a libertinusok Temple körébe járt. Epés humora közkedveltté vált, de amikor kigúnyolta a züllött orleans-i herceget, száműzték Párizsból, majd egy évre a Bastille-ba zárták. 1718-ban nagy sikerrel mutatták be Oidipusz című tragédiáját, majd eposzt írt a vallásháborúknak véget vető IV. Henrikről. Sikerei nyomán a régens évjáradékot utalt ki számára - Voltaire kis híján udvari költő lett.

A felvilágosodás híve volt, hitt az ész hatalmában, s deista (Isten megteremtette a világot, de ezt követően magára hagyta) nézeteivel megbotránkoztatta a vallásosakat. Miután összeveszett egy főnemessel, ismét a Bastille-ba került, majd 1726-ban kitoloncolták Franciaországból. Ezután Angliába ment. Csodálta az angolok liberalizmusát, vallási vitáikat és tudományos sikereiket. Shakespeare drámái hatottak rá, 1729. évi hazatérte után írt tragédiáival (Brutus, Eriphyle) kis sikerrel utánozta őt. 1731-ben készült a XII. Károly svéd király története, amelyben elítélte a király háborúit, míg Péter cárt a civilizáció terjesztőjének vélte. Filozófiai leveleiben (1734) az angliai viszonyokat dicsérte, a vallási türelmet, Locke ismeretelméletét és Newton fizikáját. Ezt a könyvét Franciaországban betiltották és elégették.

Madame du Chatelet - aki az élettársa lett - cirey-i kastélyában keresett menedéket. Itt írta 1738-ban a Newton filozófiájának alapelemei című művét, történelemmel és bibliai szövegmagyarázatokkal foglalkozott. Levelezett a porosz trónörökössel, a későbbi II. Frigyessel, az osztrák örökösödési háború idején titkos diplomáciai utat tett Berlinbe. Elnyerte Pompadour márkiné, XV. Lajos kegyencnője bizalmát, udvari történetíró és kamarás, 1746-ban az Akadémia tagja lett. 1742-ben bemutatták Mahomet című darabját, amelyet nagy sikere dacára katolikusellenes éle miatt csakhamar betiltottak.

A király nem kedvelte, a katolikus klikk ellenségének tartotta. Konfliktusai miatt ismét elhagyta az udvart. Ekkor írta filozofikus meséit, a Micromégas, a Vision de Babouc és a Memnon az ember kicsinységével, s a filozófiai optimizmus cáfolatával foglalkozik. A Zadig (1747) allegorikus önéletrajz, amelyben a babiloni bölcs a sors csapásai alatt kételkedni kezd az isteni gondviselésben. 1749-ben elvesztette társát, Mme du Chatelet-t. Ekkor írt darabjai, a Nanine és a Semiramis megbuktak. Az enciklopédisták - Diderot és Holbach - a materializmus hívei voltak, s Voltaire deizmusa kevés volt számukra, Rousseau viszont a kereszténység költészetét fedezte fel, s az érzelmeket fontosabbnak tartotta a szellem világosságánál, ezért Voltaire elszigetelődött, s 1750-ben elfogadta Frigyes berlini meghívását. Itt eleinte jól érezte magát, de Mapertuis csillagász, az akadémia elnöke ellen írt pamfletje miatt 1753-ban távoznia kellett.

Hazafelé, Frankfurtban lefogták, majd, mivel XV. Lajos kitiltatta Párizsból, Colmarban, később Genfben telepedett le. Ekkor írta könyvét XIV. Lajosról. Nagyléptékű műve az Esszé a nemzetek erkölcséről és szelleméről, amelyben a római birodalom bukásától követte az eseményeket. Későbbi műveiben Nagy Péter és XV. Lajos korát elemezte. Svájcban eleinte a tolerancia bajnokaként fogadták, de később Genfben betiltották darabjainak házi előadásait is. Az Enciklopédia Genfről szóló cikke, amelyet d'Alembert Voltaire hatására írt, ellene fordította a svájciakat. Emiatt szakított Rousseau-val is. 1758-ban a határ svájci oldalán lévő Ferney-ben és a francia Tourney-ben vett egy-egy birtokot, így ha zaklatták a hatóságok, átment a másik országba. Ekkor írta a Candide-ot, legnépszerűbb művét, amely cáfolja Leibniz tételét, hogy ez a lehetséges világok legjobbika, s a boldogságot a "műveljük meg kertjeinket" elv alapján véli elérni.

Birtokán modern módon gazdálkodott, a helyi ügyekben a parasztok érdekeit védte. Ekkor már világhírű volt, arisztokraták, uralkodók, írók, filozófusok leveleztek vele. Politikáról és gazdaságról nyilatkozott, de fő témája, s ellenfele az egyház volt. 1764-ben írta meg saját enciklopédiáját, a Filozófiai ábécét. Ekkor írt darabjait - A kínai árva, Tankréd - egzotikus témákkal és erőszakos jelenetekkel színezte, ezzel utat nyitott a romantika felé. 1778-ban, 28 év után visszatért Párizsba, Iréne című darabjának próbáira. Rajongók hada fogadta, de az izgalmakba május harmincadikán belehalt. Az egyházi tilalom érkezése előtt Scellieres-ben gyorsan eltemették. 1791-ben Rousseau tetemével együtt a Pantheonba vitték.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. tavaszi száma