Így működtek az osztrák-magyar tábori bordélyok az I. világháborúban

2016. szeptember 9. 12:53 Balla Tibor

Mars és Érosz gyakran jártak kéz a kézben, tekintve, hogy a háború és a prostitúció, mondhatni, egyidős az emberiséggel. A legújabb korban a hadseregek már központilag is törekedtek a testi örömöket nyújtó szolgáltatások szervezett keretek közé szorítására. A Nagy Háború már kitörése után néhány héttel, korábban soha nem látott méreteket öltött: a hadviselő felek milliós tömegeket soroztak be és küldtek a hadszínterekre. 1915 elejétől a kezdeti mozgóháború a legtöbb fronton állásháborúvá alakult át. Kézenfekvő volt, hogy a több hét vagy hónap után a lövészárkokból rövid időre kiszabaduló, a nők társaságát nélkülöző katonák ösztönösen feléledő vágyaikra a legközelebbi tábori vagy tartalék bordélyban találjanak gyógyírt.

A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai

Az osztrák–magyar hadvezetés hamar felismerte az ilyen célú létesítmények létrehozásának a hasznosságát. Elsősorban azért, mert a háború idején rohamosan terjedő különböző nemi betegségek (kankó, vérbaj, lágyfekély) ellen a legkönnyebben így lehetett védekezni. A bordélynők egészségi állapotát ugyanis orvosilag szigorúan ellenőrizték, és a katonák is csak a rigorózus előírások betartása mellett vehették igénybe az intézmény szolgáltatásait. A fronton harcolók hadrafoghatóságának megőrzése, valamint a járványok elkerülése elemi érdeke volt a hadvezetőségnek.

A császári és királyi hadsereg-főparancsnokság 1915 nyarán kiadott egy nyolc pontból álló, a tábori és a tartalék bordélyokra vonatkozó szervezeti szabályzatot, amelyet gépelt változatban, széles körben terjesztettek a szárazföldi haderő csapatainál. A k. u. k. katonai adminisztráció a következőket határozta meg: a sorszámmal ellátott tábori és tartalék bordélyok a tábori hadsereg integráns részét képezték. Céljuk a tisztek és a legénység szexuális igényeinek a kielégítése, valamint a hátországból bevonult pótalakulatok szexuális felvilágosítása, továbbá a homoszexuális hajlamok és az onanizáció korlátozása volt. Mindegyik gyalog- és lovashadosztály-parancsnokságnál egy-egy tábori, az egyes fontosabb hadtápállomásokon, várakban, erődített helyeken pedig szükség szerint tartalék bordélyokat hoztak létre. A katonai egészségügyi intézmények, amelyek vöröskeresztes nővéreket is alkalmaztak, nem kaptak tábori bordélyt.

A bakának csak 15 perc jut

A tábori nyilvánosházak legfelsőbb szintű vezetését az osztrák–magyar haderő tábori bordélyügyeinek főnöke látta el, aki a közös Hadügyminisztérium segédközegeként ténykedett, és udvari tanácsosi címet viselt. A hadsereg- (hadtáp) főparancsnokságon helyettese a tábori bordélyok főfelügyelője volt, az egyes parancsnokságokra pedig egy-egy tábori bordélyfelügyelőt osztottak be. A tábori nyilvánosházak élén egy-egy igazgató állt, akinek alárendeltségébe csoportvezető, valamint tisztviselők és gyakornokok tartoztak.

Balla Tibor teljes cikkét keresse a Múlt-kor őszi számában

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2016. téli száma