Miről szólt a győri "fegyverkezési program"?

2015. március 5. 16:51

1938. március 5-én Darányi Kálmán miniszterelnök elmondta híressé vált szónoklatát Győrben, amely mint „a milliárdos fegyverkezési programot" meghirdető beszéd vonult be a magyar történelembe. Kérdés azonban, hogy valóban „csak" egy hadseregfejlesztési tervről beszélünk, vagy pedig egy komplexebb, a gazdaság számos szegmensére kiterjedő programról, írja Kovács Tamás a Magyar Nemzeti Levéltár Archívumában megjelent cikkében.

Toldi könnyű harckocsik

Világosan látszik, hogy bár a korabeli hírek és aztán a későbbi szakirodalomban is fegyverkezési programként definiálta Darányi győri beszédét, a beszédet követően elfogadott 1938. évi XX., „a honvédelem és a közgazdaság fejlesztéséről, egyes népjóléti beruházásokról s ezek költségeinek fedezéséről szóló" törvénycikk azonban másra utal. Ebből ugyanis egyértelműen kiderül, hogy a honvédség fejlesztése mellett infrastrukturális beruházások, mi több szociális intézkedések is eleve a program részei voltak.

Mint minden nagy horderejű beszéd, így Darányi Kálmáné sem előzmények nélküli. Ezeket vagy legalábbis ezeknek az első jeleit már a '30-as évek derekán megtaláljuk, mégpedig mind a katonai, mind pedig a gazdasági lobbi oldaláról. Előbbi célja egyértelmű és egyben érthető is volt: a magyar hadsereg fejlesztése, mind létszámában mind pedig technikai felszereltségében. Ekkoriban már erősen tartotta magát bizonyos katonai körökben az a nézet, hogy 1940 körül kitör egy újabb „nagy háború". Az sem lehetett kérdés, hogy ebben a háborúban, ha Magyarország részt vesz, akkor azt biztosan Németország, pontosabban az ekkor már a nácik által vezetett Harmadik Birodalom oldalán fogja megtenni. Ugyanakkor ne feledjük el azt sem, hogy ekkorra már régen megszűnt Magyarország antant általi katonai ellenőrzése (1927. március 31.), és az ún. kisantant államok is már enyhébb politikát folytattak Magyarországgal szemben, amelynek eredménye lett az 1938. augusztus 29-én megkötött bledi egyezmény. Érdemes megjegyezni, hogy a '30-as évek végén Romániában is meghirdettek egy nagyarányú hadsereg-fejlesztési programot.

Ugyanakkor mivel nemcsak a háborúhoz, hanem a hadsereg fejlesztéséhez is három dolog kell, nevezetesen: pénz, pénz és még egyszer pénz, a honvédség fejlesztése egyben gazdasági kérdés is volt. Így bár 1937-re a honvéd vezérkar elkészítette a maga tervét a hadsereg fejlesztésére (21 gyalog-, 4 gyorsan mozgó és 1 repülőhadosztály felállítása), de ennek anyagi vonzata mintegy 1,7 milliárd pengő lett volna. Mire a tárcavezetők között a terv szűkebb körű egyeztetésére került sor, már „csak" 1,5 milliárd pengő volt a terv végösszege. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter azonban ezt az összeget is irreálisnak tartotta, legalábbis belátható időn belül. Álláspontja szerint a hadsereg fejlesztésére maximum évi 100 millió pengő plusz költség irányozható elő.

A helyzet azonban igen gyorsan megváltozott, és újabb tényezőkkel kellett a politikának számolnia. A német fél többször is nyilvánvalóvá tette, hogy a magyar kormánytól elvárja saját hadseregének fejlesztését, nem csak a német lépések jóindulatú támogatását. Így 1937 végén beindult a munka a minisztériumokban egy nagy volumenű fegyverkezési program előkészítésére. Csakhamar kiderült, hogy a korábbi kedvező gazdasági trendek visszaesni látszódnak, vagyis a magyar iparnak is szüksége volt nagy (állami) megrendelésekre. 1938 márciusában Darányi bejelentését nemcsak alapos előkészítő munka előzte meg, hanem a kedvező nemzetközi helyzet és a belső gazdasági szükség látszata is alátámasztotta. És nem mellesleg, akár úgy is tűnhetett, hogy a társadalom minden rétegének kedvezne, illetve kedvezni fog egy ilyen program.

A minisztertanács két alkalommal is tárgyalta a Győrben bejelentett gazdasági programot. Először az 1938. március 11-ei ülés 63. és 64. napirendi pontjai foglalkoztak a tervvel és annak végrehajtásával, majd az április 6-ai ülés 31. napirendi pontja pedig már a terv kapcsán beterjesztett konkrét törvényjavaslatot tűzte napirendjére. Látható, hogy márciusban még sokkal inkább általánosságban írtak a programról, illetve hogy annak keretében milyen arányban kapnak forrást a polgári beruházások, és abból mennyi jut a közvetlen honvédségi kiadásokra. Ennek háttereként a '30-as évek második felének fontosabb gazdasági trendjeiről olvashatunk, amelyek úgymond önmagukban is indokolták egy ilyen típusú program elindítását. Már ebből a szinte előzetesnek mondható anyagból is egyértelműen kiderül, hogy az összeg 40%-át a polgári infrastruktúra fejlesztésére fogják felhasználni.

Ugyanakkor az áprilisi előterjesztés már a konkrét törvényjavaslatot taglalja, annak egyes részeit elemzi. Tudjuk, hogy a minisztériumokban is lázas munka folyt a törvénytervezet előkészítése kapcsán, illetve a különböző gazdasági érdekképviseleti szervezetek is elküldték elképzeléseiket. Ennek fényében különösen érdekes lecsapódásait láthatjuk mind a fejlesztési tervben, mind pedig a kivetett vagyonadó körüli vitákban, amelyből összességében arra következtethetünk, hogy erős agrárius lobbi működött a háttérben. Az előterjesztésből kitűnik, hogy a kormány mindenre próbált fedezetet találni, s ódzkodott - legalábbis ekkor és hivatalosan - a bankópréshez nyúlni és inflációt gerjeszteni. Immár hivatalos lett az is, hogy a program keretében első helyen a honvédséget fejlesztik, de a felhasználandó pénz jelentékeny részét egyéb beruházásokra és népjóléti intézkedésekre fordítják.

Kovács Tamás teljes cikke, valamint a felhasznált források a Magyar Nemzeti Levéltár Archívumában találhatók.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. tavaszi száma