Lisszabon elpusztult óvárosának egy utcáját ábrázolhatja a nemrég felfedezett festmény

2017. március 20. 13:08

Lisszabon történelmi óvárosát teljesen megsemmisítette az 1755-ös nagy földrengés és az azt követő tűzvész. Korábban csak leírásokból következtethettünk arra, hogyan nézett ki egykor a portugál főváros, azonban egy 2009-ben felfedezett festmény elénk tárja, hogyan nézett ki az egykori kereskedőbirodalom gazdasági központjának számító Kereskedők utcája.

A földrengés előtti Lisszabon egy utcáját ábrázoló festmény két összeillesztett része
A földrengés előtti Lisszabon egy utcáját ábrázoló festmény két összeillesztett része

1755. november 1-én, Mindenszentek napjának reggelén Lisszabon város polgárai az ünnepi misét hallgatták szerte a város templomaiban. Sokáig semmi nem utalt arra, hogy a portugál főváros élete rövidesen teljesen át fog alakulni. 9.40-kor aztán egy rendkívül erős, a Richter-skálán 8-as erősségű földrengés rázta meg Lisszabont és a város addig ismert formájában egy csapásra megszűnt létezni.

Szemtanúk beszámolói szerint a földrengés alig hat percig tartott, de ezalatt sorra leomlottak a város templomtornyai, maguk alá temetve az épületekben tartózkódó híveket, míg az utcákon több méter hosszú repedések nyíltak. Nem sokkal később, 10.00-kor, majd délben újabb utórengések rázták meg a várost, tovább fokozva a pusztulást. Ezzel azonban még nem volt vége. A leomló templomok és épületek gyertyái és egyéb fényforrások kisebb tüzeket indítottak szerte a városban, amelyek fokozatosan hatalmas tűzvésszé álltak össze. Lisszabon öt teljes napig volt a lángok martaléka. A földrengések következtében pedig három cunami is elérte a várost, ezek azonban csak a rombolást erősítették, a sors furcsa fintoraként azonban nem oltották ki a lángokat. Mire a katasztrófák sora véget ért, a portugál főváros 85%-a romokban hevert, tízezrek vesztették életüket, az anyagi veszteség pedig felbecsülhetetlen volt.

Az 1755-ös lisszaboni földrengés ábrázolása

A várost meglehetősen gyorsan újjáépítették, de a középkori városmag szinte teljesen elveszett (csupán a ma is turistalátványosságnak számító Alfama városnegyed maradt viszonylag épen). Csak kevés információnk van arról, hogyan is nézhetett ki a történelmi Lisszabon, hiszen a települést ábrázoló korábbi festmények jellemzően csak panorámaképek voltak, melyek madártávlatból mutatták meg a városképet, az utcák belső kinézetét azonban nem tárták elénk. 2009-ben azonban egy angliai kúria falán két kutató, Annemarie Jordan Gschwend és Kate Lowe felfedezett egy valamikor két részre vágott képet, amelyről korábban úgy gondolták, hogy a híres spanyol festő, Diego Velázquez iskoláját ábrázolja. A kép elemeiből azonban a két kutató rájött, hogy azon valójában a 16. századi Lisszabon kereskedelmi központja a Rua Nova dos Mercadores, vagyis a Kereskedők új utcája látható.

A The History Blog cikkéből kiderül, hogy a Kereskedők utcáján a legkülönbözőbb portrékákat árulták a világ egzotikus tájairól. Érkezett ide selyem a Távol-Keletről, porcelán Kínából és még rinocérosz szarvat is árultak. Egy 1552-es összeírás szerint 20 textilbolt, 11 könyvkereskedés, 6 porcelánbolt és 9 gyógyszertár működött csak az utcán elhelyezkedő több mint 90 épület földszintjein. A kép baloldalán látható vaskerítés egyfajta külön részleget képezett a felső réteg számára, ahol az igazán gazdag kereskedők és bankárok a köznéptől elkülönülten tudták intézni ügyeiket. A képen is jól látható, hogy a kerítés mögött korabeli spanyol divat szerint fekete köpenyt és kalapot viselő férfiak üzletelnek egymással, míg a kép előterében mindennapi emberek végzik munkájukat, gyermekek játszanak és számos feketebőrű rabszolga is előtűnik.

A festmény baloldala

A feketék magas aránya volt az egyik fő szempont, amely alapján sikerült azonosítani a Kereskedők utcáját. A 16. századi Portugália és Lisszabon a korabeli rabszolgakereskedelem központjának számított. A portugálok nagy számban szállították be nyugat-afrikai gyarmataikról a feketéket, így 1551-ben Lisszabon 100 ezer fős lakosságának közel 10%-a volt afrikai, amely arány 1578-ra a várossal együtt tovább növekedett. Ekkor már a 250 ezer lisszaboninak a 20%-a volt feketebőrű.

A festmény jobboldala

A képen látható állatok ugyancsak jól mutatják a korabeli Portugália egész világra kiterjedő kereskedelmi hálózatát. A kép közepén (a fenti kép bal alsó sarkában) láthatjuk, ahogy egy kutya elkapja egy pulyka nyakát. Az Amerikából származó madár éppen ebben az időszakban terjedt el világszerte a portugál kereskedők révén, akik nem csak a fővárosba, hanem afrikai, indiai és távol-keleti telepeikre is magukkal vitték.

Az 1755-ös földrengés előtti Lisszabon Kereskedők utcájának digitális rekonstrukcióját a nemrég felfedezett festmény alapján készítették.

Címkék
Galériák
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Az 1755-ös lisszaboni földrengés ábrázolásaA festmény baloldalaA festmény jobboldala

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. tavaszi száma