Kit neveztek makaróninak a 18. századi Angliában?

2017. március 7. 16:15

A történelmi filmekben látható parókát és harisnyát viselő, púderezett arcú férfiak látványa ma is megmosolyogtatja a nézőket, pedig a korszakban mindez meglehetősen szolid öltözködésnek számított. Az 1760-70-es évek Angliája egy különös divathullám lázában égett, amelyet a népszerű olasz ételről, makaróninak neveztek el.

Makaróni divat

A makaróninak nevezett divatirányzat első hulláma az 1760-as években indult útjára Nagy-Britanniában. Az angol arisztokrácia tagjai a korszakban előszeretettel indultak nagy körutakra, amelyek során beutazták a kontinentális Európa nagyvárosait és különféle vidékeit. Útjaikról a számtalan értékes szuvenír mellett egy, a Brit-szigeteken addig ismeretlen öltözködési stílust is magukkal hoztak. Az előkelő, fiatal férfiak parókákat és szűk ruházatot kezdtek hordani. Az új divat követőit makaróniknak nevezték el, amely kifejezés kezdetben még a szofisztikált, világlátott, felső osztálybeli ember szinonimájaként élt a köztudatban.

Alig egy évtizeddel később, az irányzat második hullámával teljesen megváltozott a makarónik korábban kedvező megítélése és a kifejezés is teljesen új értelmet nyert. Ugyan már az 1760-as évekbeli makarónik öltözködése is meglehetősen nőiesnek hathatott a kor szemlélője számára, az európai útjaikról visszatérő ifjú arisztokraták újdonsült ruházata még bőven a közízlés elfogadott keretein belül mozgott. Az 1770-es években azonban az előkelőkön túl, már a középosztály körében is terjedni kezdett a stílus, ezzel párhuzamosan pedig minden megváltozott. A makaróni férfiak minden korábbinál nőiesebben kezdtek öltözködni és egyre nagyobb látványossággá váltak az utca embere számára.

Az Atlasobscura cikkéből kiderül, hogy a makarónikat általában szűk nadrágot, rövid kabátot, cifra cipőt, csíkos harisnyát és díszes sétapálcát hordó vékony férfiakként jellemezték, akik legfőbb ismertetőjele gyakran hatalmas parókájuk volt. Az őket kifigurázó karikatúrák valóságos tűzvészként terjedtek szerte Angliában és a korábban pozitív csengésű makaróni kifejezés, gúnyolódássá alakult át.

A korszak Angliájában az ideális értelemben vett férfiasságot a mértékletesség jellemezte: A férfi ügyeljen a kinézetére, de ne legyen hivalkodó. Viseljen parókát, de az sugározzon komolyságot. A látványos frizurák inkább a nőket jellemezték, akik körében ekkor a magasra felpolcolt hajköltemények hódítottak.

A női öltözködés és megjelenés számos elemét kisajátító makarónik nemisége meglehetősen érthetetlenné és kérdésessé vált a kortársak körében. Az angol lapok gyakran „hermafroditaként”, „kérdéses neműként”, vagy akár „kettős teremtményekként” is hivatkoztak rájuk. Az Oxford Magazine egyszer a következőket írta a makarónikról: „Valóban létezik egy bizonyos állatfajta, amely se nem hím, se nem nőstény, hanem semleges nemű és, amely az utóbbi időben közöttünk is nagyon elterjedt. Makaróniknak nevezik őket. Szavaiból hiányzik az értelem, mosolyából pedig az öröm, étvágy nélkül eszik, gyakorlat nélkül lovagol és szenvedély nélkül bujálkodik.”

A kutatók részéről máig vitatott, hogy a gyakran kritikus jellemzések mögött a homoszexualitás vádja állt volna. Ugyan néhány esetben valóban úgy festették le a makarónikat, mint akik a saját nemükhöz vonzódnak, gyakran azonban teljesen hiányzott eme gondolat. Mindazonáltal az emberek fantáziája rengeteg sajátos jellemzőt tulajdonított a makaróniknak. Így például azt gondolták róluk, hogy kizárólag tejet isznak és nem hajlandóak megenni a sült húst. Elterjedt róluk, hogy megvetik kocsmákat és kávéházakat és gyakran hasonlították őket ördögökhöz, hüllőkhöz, majmokhoz vagy akár pillangókhoz is.

A makarónikon való élcelődés valóságos iparággá fejlődött az 1770-es években. Egy bizonyos Mary Darly annyi karikatúrát adott ki a témában, hogy londoni üzletét csak mint a „Makaróni újságost” ismerték. A korszak egyik leghíresebb karikatúráján egy megrökönyödött apa korbácsának végével hitetlenkedve böködi fia óriási parókáját, akinek sétapálcájának végén indokolatlan bojtok lógnak. A gúnyrajz kiválóan mutatja be, hogy a makaróni jelenség tulajdonképpen generációs konfliktusként is felfogható.

Az idősebb angolok nem tudtak túllépni a fiatalok szokatlan ruhái miatt érzett rosszallásukon, viszont a makarónikat éppen az ő szemeiken keresztül ismerhetjük csak meg kétszáz év távlatából. Egyes kutatók szerint így elképzelhető az is, hogy a makarónik korántsem voltak azok a hivalkodó és nevetséges figurák, akiknek a korabeli – nagy valószínűséggel túlzó – karikatúrák lefestik őket. Elképzelhető az is, hogy a makarónik körüli felhajtás tulajdonképpen egyfajta rajongás is volt egyben. A korabeli angol társadalom ugyanis rendkívül nagyra tartotta az individualizmus és az önmegvalósítás szerepét, így nem nehéz elképzelni, hogy a ruházatuk miatt gyakran kifigurázott fiatalokat a kortársak valójában gyakran csodálták is szabadságvágyuk megélése miatt.

A divatirányzat aztán amilyen gyorsan jött, olyan szélsebesen el is múlt. Az 1780-as évek elején már csak az előző évtized gúnyrajzai emlékeztettek a makarónik látványos parókáira és díszes ruházatára.

Címkék
Galériák
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma