2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: szeptember  •  Nap: 02
19 találat
[1]

i.e. 31. szeptember 2.

Actiumnál Octavianus legyőzi Antoniust

Az Észak-Görögországban található félszigetnél Octavianus Agrippa irányításával győzelmet aratott Antonius és Kleopátra felett. 43-ban Caesar fogadott fia, Octavianus összefogott a meggyilkolt Caesar leghűségesebb alvezérével, Marcus Antoniusszal, és a lovasság főparancsnokával, Aemilius Lepidusszal. Ők hárman létrehozták a második triumvirátust, melynek elsődleges célja Caesar gyilkosainak megbüntetése. Erre Kr. e. 42-ben a philippi csatában került sor. Ezután a Birodalom kormányzását egymást között osztották fel. Lepiduszt azonban kiszorították a hatalomból, s a Birodalom nyugati fele Octavianus, keleti része Antonius fennhatósága alá került. Octavianus és Antonius kezdetben jól együtt tudtak működni. Antonius feleségül vette Octavianus nővérét. Azonban a Birodalom keleti felének Egyiptom is része volt, ahol Kleopátra uralkodott. Antonius az asszonyhoz fűződő szerelem miatt háttérbe szorította Róma érdekeinek védelmét. Elhagyta feleségét, s megromlott a viszonya Octavianusszal. Antonius Kleopátrától született gyermekének római tartományokat ajándékozott, amivel növelte Egyiptom területét. Octavianus a senatusban a nép ellenségévé nyilvánítatta őt, ami újabb polgárháborúhoz vezetett. Ennek során került sor 31-ben Actiumnál a tengeri ütközetre, ahol a nagyobb haderővel rendelkező Octavianus legyőzte Kleopátra egyesített flottáját. (A csata későbbi erőteljes romantikus felhangjára utal az az elképzelés, mely szerint Kleopátra menekülését látva, a szerelmes Antonius hátrahagyta katonáit.) Octavianus egy évvel később megtámadta Alexandriát. Antonius és Kleopátra öngyilkos lett. Egyiptom Róma provinciájává alakult. A Római Birodalom egyedüli ura Octavianus lett. Az ún. actiumi-relief egyes darabjait a Szépművészeti Múzeum őrzi.

[2]

1031. szeptember 2.

Vadászbalesetben életét veszti Árpád-házi Szent Imre

Árpád-házi Szent Imre herceg Szent István király és Gizella bajor hercegnő fia volt. Meglepően kevés biztos adat maradt fenn róla, az Érdy-kódex legendája szerint 1000-ben született, régi breviárumok szerint halálakor, 1031-ben 24 éves volt, azaz 1007-ben született. Nevét István sógora, II. Henrik német-római császár után kapta, ebből lett a magyaros Emrih, majd Imre, a latin nyelvű irodalomban Emericusként honosodott meg. Nevelője a nagyobbik Gellért-legenda szerint Gellért püspök volt, de ez sem bizonyított. Imre herceg elvégezte a kor iskoláit, megtanult latinul és feltehetően németül is, királyi hercegként jártasságot kellett szereznie fegyverforgatásban és hadászatban is. István király kívánságára megházasodott, horvát, más források szerint bizánci, megint más források szerint lengyel herceglányt vett el. Az 1020-as évek végén elkerült apja udvarából, elfoglalta a trónörököst megillető dukátust. Imre a dux rusiorum, azaz a russzok hercege címet viselte, amit hol a királyi testőrség parancsnokaként, hol a dunántúli orosz határőrnépek vezetőjeként értelmeznek. A Hildesheimi Évkönyv szerint 1031. szeptember 2-án halt meg egy vadkan-vadászat közben szerzett sebei miatt. A baleset helyszíne valószínűleg a bihari erdőség vagy a Bakony volt, Imrét Székesfehérvárott temették el. Legrégibb arcképe az 1031 körül készült koronázási paláston még mint gyermeket ábrázolja. Apja hozzá intézett Intelmei Szent István politikai végrendeletének is tekinthető, amelyet századok múlva még a Corpus Iurisba is felvettek. A halála után több mint hetven évvel, az 1100-as évek elején egyházi olvasmánynak készült legendája, amely Imrét mint szűz házasságban élő királyfit mutatja be, történelmi szempontból nem tekinthető hitelesnek. Sírjához korán megindultak a zarándoklatok, 1083-ban atyjával és tanítójával, Gellért püspökkel együtt avatták szentté. A barokk kortól ő a magyar ifjúság védnöke, ünnepe november 5. Emlékét 18 helynév őrzi, és a XII. századtól csaknem 50 oltár és templom védőszentje volt, kultusza Lengyelországban is elterjedt.

[3]

1192. szeptember 2.

Lezárul a harmadik keresztes hadjárat

Az I. (Oroszlánszívű) Richárd angol király és Szaladin egyiptomi szultán által kötött fegyverszünettel véget ér a harmadik keresztes hadjárat. Megindítására az szolgált ürügyül, hogy a Szaladin szultán vezetése alatt álló szeldzsuk törökök elfoglalták Jeruzsálemet. I. (Barbarossa) Frigyes, német-római császár azon nyomban keresztes hadjáratot hirdetett. Az összesen 350 000 résztvevőből súlyos viszontagságok után 280 000 érte el a Szentföldet.
Ámbár hosszú ostrom után 1191. július 12-én sikerül a kereszteseknek bevenniük az akkói erődöt, a keresztes hadjárat - I. (Barbarossa) Frigyes hirtelen halála miatt - végeredményben szerény sikerrel zárult.

[4]

1478. szeptember 2.

A gátas malom első ismert magyar nyelvű okleveles említése

[5]

1541. szeptember 2.

Meghal Gül Baba török dervis

Arabul feljegyzett nevét többféleképpen olvasták. A legtöbben a gül olvasatot és annak rózsa jelentését fogadták el. Volt azonban, aki szerint Kel Babának hívták. A kel szó kopaszt, tar koponyájút jelent, és azért nevezték így, mert nem volt egyetlen hajszála sem. Felmerült az is, hogy nevét a gülmek, nevetni igéből eredeztessék. Egy legenda szerint Gül Baba nevében a rózsa a tisztaságot jelképezte, mivel messze földön ismert volt tisztaságszeretetéről. Az a legvalószínűbb azonban, hogy a dervisek a gül szót átvitt, misztikus értelemben használták. Gül Baba valóban Rózsa apó volt, de nem a földi rózsa, a mulandó világ kedvelője, hanem jeles dervis, rendje rózsafája. A Szulejmán budai bevonulásának (1541. szeptember 2.) alkalmából a dzsámivá átalakított Nagyboldogasszony templomban tartott hálaadó istentiszteleten halt meg. A sírja fölé 1543-1548 között Jahjapasazáde Mehmed budai pasa emelt mecsetet, amelyet ma Gül Baba türbéjeként ismerünk.
Még ugyanebben az évszázadban a bektasi rendhez tartozó dervisek kolostort építettek a türbe mellé. Az épületegyüttesre vontakozó első írásos utalás egy 1559-ből való adóösszeírásban maradt fenn az utókorra. Törökkori építményeink közül valószínűleg máig ez a sírkápolna a legismertebb a muszlim világban. A törökök kiűzése után, 1690-ben a türbe és az azt övező terület a jezsuitáké lett, akik barokk stílusú keresztény kápolnává alakították át. A XIX. század elejétől ismét egyre több mohamedán érkezett Gül Baba síremlékéhez, amely hamarosan közkedvelt zarándokhellyé vált. Az emlékművet 1997-ben - teljes egészében török támogatással - újjáépítették, s helyreállt a török kávézó, az oszlopcsarnok, a kilátóterasz, a türbe közvetlen környezete is.

[6]

1686. szeptember 2.

Buda felszabadul az oszmán uralom alól

A Oszmán Birodalom magyarországi területeinek a visszafoglalására több kísérlet is történt, ezek azonban rendszerint kudarcba fulladtak. 17. század közepén az Oszmán Birodalom már szinte minden tekintetben jelentős hátrányba került az európai hatalmakkal szemben. A hanyatlás megállítására a század közepén a két Köprülü, Mehmed nagyvezír és fia, Ahmed tett kísérletet. Növelték az állam bevételeit, fejlesztették a hadsereg fegyverzetét. A katonai és közigazgatási reformok azonban a régi alapokon nyugodtak. A bajok fő forrását jelentő merev és fejlődésképtelen társadalmi és gazdasági struktúra megváltoztatása már meghaladta erejüket. A birodalom hadserege így is hatalmas erőt képviselt. Kara Musztafa nagyvezír azonban túlbecsülte ennek lehetőségeit, amikor közvetlenül Bécs ellen intézett támadást. A Bécset ostromló török haderő ugyanis a kahlenbergi csatában 1683. szeptember 12-én súlyos vereséget szenvedett. Az osztrák fővárost Ernst Rüdiger Graf von Starhemberg védte, míg a felmentő sereg, amelyet Sobieski János lengyel király, Lotharingiai Károly, Miksa Emánuel bajor választófejedelem és Bádeni Lajos vezetett megérkezett. Az oszmán veszteségek rendkívül súlyosak voltak, ráadásul a vereség lélektanilag is teljesen szétzúzta a törökök harci morálját. A Bécs alatti győzelem összefogásra kényszerítette a keresztény államokat, 1684-ben megalakult a Szent Liga, és Franciaország is bejelentette semlegességét, így a Habsburg Birodalom nyugati határai biztonságban voltak. Az 1684 őszén Buda ellen indított első támadás azonban kudarba fulladt, mivel nem kellően készítették elő az ostromot. Két évvel később került sor az egykori főváros újabb visszaszerzésére. A 12-14 000 főre becsült védősereg élén Abdurrahman pasa felkészült a támadásra. Buda 1686. évi ostroma a törökellenes felszabadító háború egyik legnagyobb katonai vállalkozása volt. Minden korábbinál nagyobb erőt mozgósítottak. A csapatok összlétszáma mintegy 90 000 főt tett ki. A tüzérség 250 lövegből állt. Ezen felül 12 000 mázsa (600 t) lőport, 4800 mázsa ólmot, majd 270 000 darab ágyúgolyót, bombát és 84 000 darab kézigránátot szállítottak a helyszínre. A vár körül nagyon erős sáncrendszert építettek ki. A budai vár ostroma a hagyományoknak megfelelően, a Víziváros bevételével kezdődött, amely június 24-én este meg is történt. A harcok nagyon sok emberáldozatot követeltek. A 75 napos ostrom alatt fokozatosan őrölték fel a várvédők haderejét, és a felmentő sereg felett is sikerült győzelmet aratni. Sokat nyomott a latban, hogy július 22-én felrobbant a törökök lőporkészlete. (Ekkor pusztult el a középkori palota nagy része.) A végső, mindent eldöntő roham szeptember 2-án délután indult. Abdurrahman pasa a mai Hess András tér környékén halt hősi halált. Buda visszavétele után megindulhatott az oszmán haderő fokozatos kiszorítása az ország többi területéről.

[7]

1770. szeptember 2.

Először tartanak lottósorsolást Magyarországon

Magyarországon 1762. március 26-án császári pátens honosította meg a genovai lottót, mely itt is kincstári monopólium volt, de a kincstár a játék rendezésének jogát bérbe adta. Budán 1770. szeptember 2-án a mai Batthyány téren, az akkori jövedéki épületben került sor az első budai lottósorsolásra. Az akkor lutrinak nevezett játékon is 90 szám közül öt nyerőszámot sorsoltak. II. József 1787-ben megszüntette a koncessziós rendszert, s a lottójáték szervezése állami kézbe került.

[8]

1811. szeptember 2.

Megszületett Heckenast Gusztáv könyvkereskedő és nyomdatulajdonos

Kassán született, 1826-tól sógorának, Wigand Ottónak pesti könyvkereskedésében volt tanuló, majd segéd. Amikor 1833-ban Wigand tiltott könyvek kiadása és árusítása miatt Lipcsébe menekült, megörökölte üzletét. A vállalatot 1934-től saját nevén vezette. Üzletét az 1838-i árvíz jórészt elpusztította; a magyar írók siettek segítségére a Budapesti árvízkönyv című kiadvány jövedelmével, míg külföldi kollégái elengedték tartozásait. 1839-ben 8000 kötetes kölcsönkönyvtárat nyitott. 1840-ben megindította első magyar könyvészeti folyóiratot Bibliographia Értesítő címmel, még ebben az évben társult Landerer Lajos nyomdásszal. Legfontosabb kiadványuk a Kossuth szerkesztette Pesti Hírlap volt. 1848. március 15-én a nyomdájában készült el a szabad magyar sajtó első terméke: a Nemzeti dal és a Tizenkét pont. Meghonosította a gyűjteményes sorozatok kiadását, megalapította a Vasárnapi Újságot. A Landerer és Heckenast nyomda Landerer 1854-ben bekövetkezett halála után egyedüli tulajdonába ment át. Kiadásában jelentek meg Bajza József, Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, Czuczor Gergely, Garay János, Kisfaludy Sándor, és Károly, Kölcsey Ferenc, Jókai Mór, Jósika Miklós, Vajda János és Virág Benedek művei. A gyűjteményes sorozatok kiadását is ő honosította meg. 1873-ban vállalatát eladta a Franklin Társulatnak, majd 1878. április 10-én bekövetkezett haláláig Pozsonyban élt.

[9]

1849. szeptember 2.

Haynau elrendeli a román fölkelő had feloszlatását

[10]

1856. szeptember 2.

Megszületett Franzenau Ágoston mineralógus és paleontológus

A Magyar Nemzeti Múzeum ásvány- és őslénytani osztályát igazgatta. Elsősorban a magyarországi fosszilis foraminiferák /egysejtű állatok kövületei, amelyek földtani meghatározásra használhatók fel/ vizsgálatával szerzett tudományos érdemeket. Jelentősek kristálytani kutatásai. 1896-ban az MTA levelező tagjává választották. Rákospalotán hunyt el 1919. november 19-én.

[11]

1870. szeptember 2.

A sedani csatában Franciaország vereséget szenved

A Maas melletti Sedannál elszenvedett döntő vereség után egy nappal a francia hadsereg - Patrice MacMahon marsall főparancsnok vezetésével - a belga határ közelében leteszi a fegyvert. III. Napóleon császár, aki csapatainál időzik, fogságba kerül, és még ugyanaznap lemond. 18 év után a második francia császárság is katonai vereséggel ér véget.
A porosz-német csapatok előrenyomulását Párizs felé már nem lehet feltartóztatni. Még szeptemberben megkezdik az ostromot és a város lövetését. Poroszország meglepő és gyors katonai sikerét Helmuth von Moltke vezérkari főnök terveinek köszönheti, aki - miután átlépve a Rajnát - a vasutat kihasználva három hadsereggel nyomult be Franciaországba. A német-francia háborúra az Otto von Bismarck porosz miniszterelnök által előidézett francia diplomáciai vereség adott alkalmat (egy Hohenzollern hercegnek a spanyol trónra jelölésével kapcsolatban 1869. VI. 1.; 1870. VII. 12.), és Franciaország azon elhatározása, hogy Poroszország hatalmának bármilyen irányú megnövekedését - mint az 1866 után (VIII. 23.) politikai erőviszonyok eltolódását - feltétlenül megakadályozza. A Poroszországban és Dél-Németországban kitört nemzeti lelkesedési hullám közös katonai fellépést eredményezett Franciaország ellen. A német-francia háború 1864 és 1866 után a harmadik előre eltervezett háború, mellyel Bismarck a német egységet megvalósítja. A porosz reálpolitikus ügyesen használja ki III. Napóleon presztízspolitikáját és a németek európai hegemóniájától, a német nemzetállam megvalósításától való félelmét.

[12]

1912. szeptember 2.

Meghal Török Aurél orvos, antropológus

Pozsonyban született 1842. február 13-án. Orvosdoktori oklevelét Bécsben szerezte. A pesti egyetem élettani tanszékén tanársegéd, majd a kolozsvári Orvossebészeti Akadémián az elméleti orvostan tanára, 1881-től a pesti egyetem bölcsészettudományi kara embertani tanszékének professzora volt. A magyarországi tudományos embertani kutatás megalapítója, a budapesti Embertani Intézet és Múzeum létrehozója. Nagyszámú tudományos dolgozata, valamint az általa szerkesztett koponyamérő (craniometer) alapján neve külföldön is jól ismert. A darwinizmus korai híve volt; embertani méréseket végzett kihantolt történelmi személyek csontvázán, foglalkozott a honfoglaló magyarság antropológiájával is. Genfben érte a halál.

[13]

1916. szeptember 2.

Megszületett Jakó Zsigmond történész

Biharfélegyházán látta meg a napvilágot, 1939-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi karán végzett. 1940-41-ben az Országos Levéltárban gyakornokoskodott, majd visszatért Erdélybe. 1941-50-ig a kolozsvári Erdélyi Múzeum levéltárában dolgozott, 1948-50 között annak vezetője volt. 1942-től a kolozsvári Ferenc József, Bolyai, végül Babes-Bolyai Egyetem tanársegéde, 1947-81-ben professzora. Közben 1949-81 között a Román Tudományos Akadémia kolozsvári történeti intézetének munkatársa is volt. 1990-től az újból életre hívott Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke. Fő kutatási területe a középkor, a középkori Erdély, és szűkebb pátriájának, Bihar megyének a története. Több szállal is kötődik az anyaországhoz. Tiszteletbeli tagja a Magyar Történelmi Társulatnak, társelnöke a Magyar Történészek Világszövetségének, tiszteleti tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. 1996-ban az erdélyi magyarság társadalom- és művelődéstörténetét feldolgozó tevékenységéért Széchenyi-díjat kapott. 1996-ban 80. születésnapja alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia Pro Scientia Hungarica díjjal tüntette ki. A díjat a történettudomány magas szintű műveléséért, a határon túli magyar tudományosság újjászervezésében betöltött meghatározó tevékenységéért érdemelte ki. 2005-ben az MTA Magyar Örökség-díjjal tüntette ki `Erdély múltját feltáró munkásságáért`, a romániai és a magyar történészek közötti `hídépítő szerepéért` vehette át a kitüntetést. Főbb művei: Bihar megye a török pusztítás előtt (1940), A gyalui vártartomány urbáriumai (1944), Rettegi György: Emlékezetre méltó dolgok, 1718-1784 (1970), Erdélyi féniks. Misztótfalusi Kis Miklós öröksége (1974), Írás, könyv, értelmiség (1976), Nagyenyedi diákok, 1662-1848 (1979), A latin írás története (Radu Manolescuval, 1987), A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289-1556 III. (1990), Társadalom, egyház, művelődés (1997), Erdélyi okmánytár I. 1023-1300 (1997).

[14]

1937. szeptember 2.

Meghal Pierre de Coubertin francia sportpedagógus

Az újkori olimpiai játékok kezdeményezője Párizsban látta meg a napvilágot 1863. január 1-jén. 1890-től a Testnevelés Nemzeti Ligája és az Atlétikai Sportok Francia Egyesületeinek főtitkára volt. 1894-ben Párizsban a javaslatára összehívott nemzetközi kongresszuson határozatot hoztak az újkori olimpiai játékok megrendezéséről. Az abban az évben megalakult Nemzetközi Olimpiai Bizottság titkára lett, majd 1896-1925 között a NOB elnöki tisztét töltötte be. Kezdeményezte a szellemi és a téli olimpiai játékok megrendezését, 1925-ben létrehozta a Nemzetközi Nevelésügyi Hivatalt. 1912-ben irodalmi olimpiai bajnoki címet nyert az Óda a sporthoz című - álnéven írt - versével. Genf városában halt meg.

[15]

1939. szeptember 2.

Benito Mussolini olasz miniszterelnök sikertelenül igyekszik közvetíteni, s kijelenti, hogy Olaszország `nem hadviselő`.

[16]

1944. szeptember 2.

Morgenthau előterjeszti béketervét

Henry Morgenthau amerikai pénzügyminiszter egy Németországot sújtó büntetőbéke tervét terjeszti elő, amely az eddig megtárgyalt feltételek közül a legsúlyosabbakat foglalja össze. Németországot politikailag és gazdaságilag jelentéktelenné kell zülleszteni. A Morgenthau-terv lényegi pontjai: Németország teljes leszerelése, a háborús bűnösök megbüntetése, a megszállt területekről elrabolt tulajdonok visszaadása, jóvátételi szolgáltatások leszerelendő ipartelepek átadásával, a külföldi német követelések lefoglalása és Németországon kívüli kényszermunka. Kelet-Poroszországot át kell adni a Szovjetuniónak, Dél-Sziléziát Lengyelországnak, a Rajna-Mosel-térséget Franciaországnak.

[17]

1945. szeptember 2.

Ho Si Minh kikiáltja az Észak-Vietnam Demokratikus Köztársaságot

Miután augusztus 19-én Hanoiban győzött a francia közigazgatás elleni forradalom és Huéban is elkergették a japán kormányzatot, Ho Si Minh kikiáltotta a Vietnami Demokratikus Köztársaságot.
A franciák már szeptemberben megszállják Saigont és Vietnam déli részét; hatalmuk támasza a régi feudális réteg. Északon viszont megszilárdul a független köztársaság helyzete, mivel akkor még valóban a lakosságot támogatja. Ho Si Minh vezetésével átfogó reformokat vezetnek be, újraszervezik a közigazgatást és a hadsereget, továbbá jelentősen csökkentik az analfabéták számát. A franciák gyarmati politikája azonban már 1947-ben összecsapásokhoz vezetett. A felszabadító háború a franciák vereségével végződött (1954. május 7-én esett el a dzsungelerőd, Dien Bien Phu). 1954. július 21-én a genfi Indokína-konferencián megkötött megállapodás alapján az országot a 17. szélességi fok mentén Észak- és Dél-Vietnamra osztották fel. Észak-Vietnam a Szovjetunió és Kína (egymással vetélkedő) támogatását élvezte, az Egyesült Államok az antikommunista dél-vietnami rendszert támogatta. A tonkini incidens (három észak-vietnami őrnaszád állítólag megtámadott egy amerikai rombolót a Tonkini-öbölben) után 1964-ben az Egyesült Államok katonailag is beavatkozott Vietnamban, de hatalmas anyagi és emberveszteség árán sem tudta a háborút megnyerni. 1973. január 27-én Párizsban békeszerződést írtak alá, s kivonták az amerikai csapatokat. Az észak-vietnami hadsereg és a dél-vietnami Vietkong 1975 áprilisában egész Vietnamot elfoglalta, a közös választások után az ország 1976. július 2-án formailag is újra egyesült, s kikiáltották a Vietnami Szocialista Köztársaságot.

[18]

1977. szeptember 2.

Meghal Manga János néprajzkutató

Pereszlényben született 1906. június 4-én. 1929-től szlovákiai magyar falvakban, majd Érsekújvárott tanított. 1941-től a Budapesti Néprajzi Múzeumban dolgozott, majd 1949-től a balassagyarmati múzeum igazgatója, 1960-tól a Népművelési Intézet igazgatója, végül nyugdíjazásáig az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának főmunkatársa, illetve osztályvezetője volt. Az 1930-as évektől a pozsonyi rádió munkatársaként kezdett népzenét gyűjteni szlovákiai falvakban. Elsősorban ünnepi népszokásokkal, római katolikus vallásos néprajzzal és pásztorművészettel foglalkozott. Az Ipoly és a Garam mente, Zoborvidék és Mátyusföld magyar vidékeit kutatta. Vizsgálta a jeles napok, ünnepek magyar-szlovák vonatkozásait. Tanulmányokat tett közzé a magyarországi szlovákok néprajzáról.

[19]

2001. szeptember 2.

Meghal Christiaan Neethling Barnard, az első sikeresen végrehajtott szívátültetés sebésze

Beaufort West-ben született 1922. november 8-án. A fokvárosi orvostudományi egyetemen szerzett diplomát, majd 1947-től az ottani Groote Schuur kórházban kezdett el dolgozni. Kezdő orvosként végzett kutatásai alapján a világon elsőként ismerte fel, hogy a vékonybél veleszületett elzáródása a magzat vérellátásának elégtelenségére vezethető vissza. 1956-58 között az Egyesült Államokban, a Minnesotai Egyetemen folytatott tanulmányokat, s itt végezte élete első szívműtétjét is. 1958-ban tért vissza a Groote Schuur kórházba, amelynek vezető mellkas- és szívsebésze lett. Dél-Afrikában ő vezette be a nyitott szívműtétet, új típusú szívbillentyűket tervezett, és 1964-ben kiterjedt szívátültetési kísérletsorozatot indított el kutyákon. 1967. december 3-án a világon elsőként ő hajtott végre sikeres, emberből emberbe történő szívátültetést. A beteg 18 nappal később meghalt, de az 1968. január 2-án elvégzett második transzplantáció páciense már 19 és fél hónapot élt új szívével. Ettől kezdve Barnard számos szívátültetést végzett, 1974-ben az első kettős műtétet is ő hajtotta végre. 1983-ban a kezeit megtámadó ízületi gyulladás véget vetett sebészi munkájának, amely mellett az írásra is szakított időt. Önéletrajza One Life címmel jelent meg 1970-ben, majd 1996-ban A donor című regényével sci-fi íróként is bemutatkozott. Klinikát vezetett Görögországban, 1993-ban görög állampolgárságot kapott, míg végül 2000-ben Ausztriában telepedett le. 2001-ben bekövetkezett halálát asztmaroham okozta.

Bezár