Hónap: augusztus • Nap: 23
476. augusztus 23.
Germánok kormányozzák a Nyugat-Római Birodalmat
Mivel a túlnyomórészt germán zsoldosokból álló római hadsereg a germán Odoakert királlyá kiáltotta ki, megalakult Rómában az első germán uralom. Ezzel a Nyugat-Római Birodalom végleges széthullása megpecsételődött. Az utolsó császár, Romulus Augustulus bukását Róma súlyos gazdasági helyzete okozta. A hadsereg zsoldját nem tudták fizetni, ezért az fellázadt. Odoaker semmiképpen nem akar a Nyugat-Római Birodalom helyén egy független germán államot. Inkább szeretné a Nyugatot a konstantinápolyi császár uralma alá rendelni, és ő lenne a császári helytartó Rómában. Zénon kelet-római császár előbb elismeri Odoakert régensnek, később azonban megkísérli őt a keleti gótok segítségével elűzni. A keleti gótok Odoaker elleni győzelme után 493 februárjában kompromisszumot kötnek, ami szerint Odoaker és a keleti gótok közösen uralkodnak Nagy Theodorik császár alattvalóiként.
1244. augusztus 23.
A muzulmánok elfoglalják a jeruzsálemi keresztes királyságot
Jeruzsálemnek a hvárezmi tatárok általi elfoglalása véget vet a keresztes lovagok Jeruzsálem feletti uralmának. 1229-ben, az ötödik keresztes hadjárat során II. Frigyes császár az al-Kámil egyiptomi szultánnal kötött szerződés értelmében megszerezte Jeruzsálemet, Betlehemet és Názáretet, és magát fia régenseként Jeruzsálem királyává koronáztatta. A várost 1260-ban a mamelukok foglalták el.
1268. augusztus 23.
I. Anjou Károly szicíliai király legyőzi a trónkövetelő Hohenstauf Konradint
A Tagliacozzo mellett csatában Anjou Károly győzelmet aratott Hohenstauf Konradin fölött. A Dél-Itáliáért folytatott küzdelem még II. Frigyes német-római császár uralkodására megy vissza, aki jól megszervezett államot épített ki ezen a területen. A császár hatalmi ambíciója azonban veszélyeztette a pápaság érdekeit, amelynek következtében állandó konfliktus alakult ki. II. Frigyes 1250-ben bekövetkezett halála után Róma nem akarta a Hohenstaufokat Itáliában látni. A császár azonban végrendeletében a szicíliai királyságot legidősebb fiára, Konrádra hagyta. Ő azonban 1254-ben egy hadjárat közben lázas betegség következtében meghalt. A hatalmi törekvések Konrad kétéves kisfiára, II. Konrádra szálltak rá. A gyermek azonban háttérbe szorult II. Frigyes törvénytelen gyermeke, Manfréd mögött, aki komoly terveket dédelgetett: a császári hatalomra tört. IV. Orbán pápa ezért egy új király behívására határozta el magát. A jelölt személyét Anjou Károlyban, VIII. Lajos francia király fiában találta meg. 1265-ben francia intervenciós csapatok szálltak partra. 1266. február 26-án Benevento-nál legyőzte Manfred seregeit. (Az Anjouk győzelméről egy bizonyos Andreas Hungarus írt részletes beszámolót.) Nem sokkal ezután a Bajorországban nevelkedő Konradin is bejelentette igényét Dél-Itáliára. A szavakat tett követte, 1267 szeptemberében elindult seregeivel. 1268. július 24-én ünnepélyes körülmények között bevonult Rómába. Anjou Károly azonban csak a megfelelő pillanatra várt. Ez augusztus 23-án be is következett. Igaz, hogy serege kisebb volt, de zömüket tapasztalt harcosok alkották. Így a csata az Anjou csapatok javára dőlt el. Maga Konradin is fogságba esett. Károly nem ismert irgalmat, 1268. október 29-én Nápolyban kivégeztette Konradint, barátjával és harcostársával, Badeni Frigyessel együtt.
1316. augusztus 23.
Kolozsvár királyi kiváltságlevelet kap
Kolozsvár névadója, az ispáni vár mintegy félórányira feküdt a majdani várostól nyugat felé. Sáncai között épült fel Szent László idején a nevezetes és gazdag kolozsmonostori bencés apátság. Magát a várost csak a 13. században hozta létre a tatárjárást követő, az egész országra kiterjedő telepítési hullám. 1260 táján István ifjabb király hívására német vendégtelepesek költöztek ide, megkezdték a Szent Mihály-plébániatemplom építését, és 1316-ban I. Károlytól városi kiváltságokat kaptak. A településnek nemsokára domonkos kolostora és ispotálya volt, és királyi pénzverő kamara is létesült benne.
1436. augusztus 23.
Zsigmond király bevonul Prágába
Husz János máglyahalála után véres háború robbant ki Csehországban. Luxemburgi Vencel király 1419. augusztus 16-án meghalt, a trónt Zsigmond örökölte. A hatalmat azonban a huszita érzelmű rendek ragadták magukhoz, akik a magyar király uralmát feltételekhez kötötték. Zsigmond erről nem volt hajlandó tárgyalni és a fegyverekhez nyúlt. A háború elhúzódott, és mind a két fél nagyon komoly veszteségeket szenvedett. A huszita csapatok a Felvidékre is betörtek. Végül 1433-ban sikerült megegyezni a husziták kompromisszumra kész szárnyával, amelynek értelmében engedélyezték a Husz tanai szerinti vallásgyakorlatot. 1434. május 30-án pedig a cseh radikálisok vereséget szenvedtek Lipanynál. Zsigmond 1436 elején Székesfehérvárott megegyezett a cseh rendekkel, és elindult a cseh területekre, hogy átvegye az országot. Ez volt egyébként a király utolsó külföldi útja.
1595. augusztus 23.
Szinán nagyvezér elfoglalja Bukarestet
Szinán nagyvezérhez a tizenöt éves háború (1591-1606) idején számos győzelem fűződik. 1594-ben felmentette Esztergomot a szövetségesek ostroma alól (ekkor vesztette életét Balassi Bálint), majd sikerrel vívta meg Győr várát, ami a keresztények egyik legfőbb erőssége és védőbástyája volt. Ez összefogásra kényszerítette a törökellenes erőket. Az erdélyi fejedelemség is a Habsburgok oldalán kapcsolódott be a háborúba. A császáriak visszafoglalták Esztergomot és Visegrádot. Báthory Zsigmond serege 1595. október 28-án Gyurgyevónál nagy győzelmet aratott Szinán nagyvezér seregei felett. A hadi sikerek végül nem hozták meg a végső áttörést, a következő év ismét az oszmánok előrenyomulásáról szólt (vereség Mezőkeresztesnél, Eger elfoglalása).
1806. augusztus 23.
Meghal Charles-Augustin de Coulomb, az elektrosztatika egyik megalapozója
Angouleme-ben látta meg a napvilágot 1736. június 14-én. A College Mazarinban tanult, 1761-ben a mezieres-i katonai iskolán végzett. Hadmérnökként kilenc évet töltött Martinique szigetén, ahol a Bourbon-erőd építését vezette. Megromlott egészséggel került haza Franciaországba, ahol tudományos kutatásokat folytatott. 1777-ben a mágnestűk készítéséről írt dolgozatot, 1779-ben az egyszerű gépekről, mindkettő akadémiai díjat nyert. Őt bízták meg a Bretagne-ban tervezett hajózó csatornák terveinek felülvizsgálatával. Mivel úgy látta, az építkezés csak magánérdekeket szolgálna, nem javasolta a munkát. Emiatt koholt váddal bebörtönözték, szabadulása után ismét ezt a feladatot kapta, de nem változtatta meg a véleményét. 1784-ben a vízművek intendánsa, 1786-ban a térképtár őre lett. A forradalom kitörésének hírére blois-i birtokára vonult vissza, 1802-ben közoktatási felügyelőnek nevezték ki, 1803-ban a Természettudományos Akadémia tagjává választották. Az angol Joseph Priestley elektromos taszítási törvényét vizsgálva jutott el saját felismeréséhez. Az elektromos erők méréséhez érzékeny műszert dolgozott ki, eredményeit 1788-89-ben tette közzé. Törvénye szerint két elektromos töltés közötti erő arányos a töltések szorzatával és fordítottan arányos a köztük lévő távolság négyzetével. A mágneses vonzást és taszítást is ezzel a törvénnyel írta le, s ez lett az alapja a mágneses erők matematikai elméletének, amelyet Poisson dolgozott ki. Coulomb a gépek súrlódását, a szélmalmokat, a fém- és selyemszálak rugalmasságát, a testek szilárdságát is kutatta. E célból torziós mérleget szerkesztett, ezzel mérte az elektromos és mágneses erőket is. Vizsgálta a szigetelőanyagok tulajdonságait, és megállapította, hogy az elektromosság csak a vezetők felületén terjed. Kimutatta, hogy a mágnes nemcsak a vasra, hanem más fémekre is hat. Megalkotta a mágneses és elektrosztatikus jelenségek vizsgálatának matematikai alapjait. Párizsban érte a halál. Az elektromos töltés egységét az ő tiszteletére nevezték el coulomb-nak.
1848. augusztus 23.
A képviselőház elfogadja az katonaállítási törvényjavaslatot
A képviselőház 226:117 arányban elfogadja a katonaállítási törvényjavaslatot.
Az újoncok egy részét a sorezredek kiegészítésére fordítják, a többségből önálló honvédzászlóaljakat alakítanak.
1848. augusztus 23.
A bécsi nemzetőrség szétveri a munkanélküli munkások felvonulását
1848. augusztus 23.
Elkészül az első magyar hadihajó a `Mészáros`
1851. augusztus 23.
Megkezdődik Pesten a Habsburg-ellenes szervezkedés
Jubál Károly tanár Kossuth-hoz intézett levele mellékleteként elküldi `A honmentés tervezete` című munkáját, egyszersmind megkezdi Pesten a Habsburg-ellenes szervezkedést. Kapcsolatban áll Makk József székelyföldi mozgalmával.
1859. augusztus 23.
Folytatódhatnak az osztrák-magyar tárgyalások
A minisztertanács jóváhagyólag tudomásul veszi Johann Bernhard Rechberg gróf miniszterelnöknek a magyar politikusokkal folytatott tanácskozását, s azok folytatására hatalmazza fel őt.
1861. augusztus 23.
Az államminiszter felszólal a birodalmi tanács előtt
Anton Schmerling lovag államminiszter a birodalmi tanács előtt megindokolja a magyar országgyűlés feloszlatását.
1866. augusztus 23.
Poroszország hatalma megszilárdul
A prágai békével befejeződik a június 14-én kitört porosz-osztrák háború, amelyben Poroszország és Ausztria (valamint szövetségesei) a németországi és közép-európai hegemóniáért harcoltak. Poroszország győzelme az évtizedekig tartó porosz-osztrák dualizmus végét jelenti, és az 1815. június 8-án alapított Német Szövetség felbomlásához vezet: Ausztriát kizárják Németországból. A háború a két nagyhatalom között Schleswig-Holstein miatt tört ki. A Dánia feletti győzelem után (1864. II. 1.) Schleswig és Holstein közös osztrák-porosz közigazgatás alá került. Míg Ausztria egy messzemenően önálló Schleswig-Holstein mellett foglalt állást, Poroszország saját területéhez akarta csatolni a hercegségeket. Amikor a porosz csapatok június 9-én bevonultak az osztrákok által megszállt Holstein területére, Ausztria június 14-én Poroszország-ellenes döntést hozatott a Német Szövetség gyűlésével. Tizenkét német állam - köztük a Bajor Királyság, Hannover, Szászország és Württemberg - Ausztria oldalára állt. Poroszország mellett harcoltak az észak-német és a közép-német államok, továbbá Olaszország, amellyel Poroszország április 8-án titkos szövetségi egyezményt kötött. A döntést a porosz hadsereg hozta meg, amely már június 21-én átlépte a cseh határt és július 3-án, Königgrätz a Sadowa között döntő csatára kényszerítette az osztrákokat és szászokat. A szerényebb képességű Benedek Lajos táborszernagy vezetése alatt álló osztrákok és szászok 215 ezer emberéből 30 ezer halt meg, sebesült meg vagy került fogságba, a poroszok 9200-at vesztettek. A győztes porosz főparancsnok Helmuth von Moltke tábornok stratégiája - "bekerítés általi megsemmisítés" - mellett poroszok győzelmüket mindenekelőtt az újonnan kifejlesztett nagyhatótávolságú gyújtózsinóros fegyvereiknek köszönhették. A vasút bevetésével utánpótlási rendszerük is jóval megbízhatóbb volt. A vereség után az osztrákok Olmützbe húzódtak vissza. A III. Napóleon, francia császár beavatkozásától való félelem arra indította Otto von Bismarck porosz miniszterelnököt - aki már régóta készült a háborúra -, hogy július 26-án megkösse az előzetes nikolsburgi békét. Az augusztus 23-i prágai béke megerősíti az alapjában már Nikolsburgban létrejött megállapodásokat: a Német Szövetség feloszlatását, Németország újrarendezését Ausztria részvétele nélkül, Schleswig és Holstein hercegségeinek egyesítését Poroszországgal (azzal a kikötéssel, hogy Észak-Schleswig népszavazást tarthat a Dániához való csatlakozásról) és 20 millió talléros háborús kártérítés fizetését. Olaszországgal október 3-án köti meg Ausztria a bécsi békét, amelyben Ausztria lemond Velencéről, és államjogilag elismeri az Olasz Királyságot. Ausztria északi veresége ellenére sikereket könyvelhetett el az olasz fronton. Július 24-én - az olasz számbeli fölény ellenére - győzelmet aratnak Custozzánál, a szárazföldön, még július 20-án a Wilhelm von Tegethoff báró ellentengernagy vezetése alatt álló hadiflotta Lissa szigete előtt mér vereséget az olasz flottára. Az osztrák vereségnek igen nagy szerepe van a magyar történelem további alakulásában. Ez kényszerítette rá az uralkodóházat arra, hogy keresse a magyarsággal való kiegyezés mindkét fél számára elfogadható módját.
1866. augusztus 23.
Aláírják a porosz-osztrák békét
Prágában aláírják a porosz-osztrák békét a nikolsburgi előzetes béke megállapodásai alapján.
1897. augusztus 23.
Sztrájkba kezdenek a kőművesek Budapesten
A fővárosi munkások munkakörülményeik javítását szeretnék elérni.
1903. augusztus 23.
Szakadás megy végbe Lenin hívei között
Az 1898-ban alakult Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusán, mely július 24-ig, Brüsszelben, azután Londonban ülésezett, szakadás történt Vlagyimir Iljics Uljanov (Lenin) hívei és a többiek között. A bolsevikok (többségiek) Lenin programját követik, és élcsapatpártot akarnak, míg a mensevikek (kisebbségiek) ragaszkodnak a tömegpárthoz. Formálisan mindkét szárny az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártban marad.
1907. augusztus 23.
Véget ér a II. Internacionálé VII. kongresszusa Stuttgartban
1909. augusztus 23.
Megkezdi működését a Községi Kenyérgyár Budapesten
1914. augusztus 23.
Megkezdődik a tannenbergi csata
Tannenbergnél a német és az orosz hadtestek csaptak össze. Hindenburg a német haderő gyors átcsoportosításával meg tudta lepni Samsonovot, a 2. orosz sereg parancsnokát. A csatában az oroszok 50.000 halottat és sebesültet, 92.000 foglyot és 350 ágyut vesztettek. Samsonow nem adta meg magát, inkább az öngyilkosságot választotta.
1914. augusztus 23.
Japán hadüzenete Németországnak és Ausztria-Magyarország hadüzenete Japánnak
1919. augusztus 23.
Lemond József főherceg
Habsburg József főherceg lemond Magyarország kormányzói tisztségéről.
1923. augusztus 23.
Megalakul a magyar nemzetgyűlés `fajvédelmi blokkja`
A deklarációt Gömbös Gyula, Friedrich István és Haller István írják alá.
1926. augusztus 23.
Megszületett Hernádi Gyula író
Az oroszvári születésűű művész bencés diák volt, majd orvosegyetemre járt, ahonnan a II. világháború utolsó éveiben behívták leventének. Hadifogolyként hurcolták a Szovjetunióba - a Krím-félszigeten bányákban, fakitermelésekben dolgozott, követ fejtett három éven át -, majd szabadulása után orvosi, később közgazdasági tanulmányokat folytatott. Egy időben orosz tolmácsként kereste kenyerét. 1955-ben költőként kezdte pályáját, de ismertté leginkább novelláskötetével (Deszkakolostor) és regényével (Péntek lépcsőin) vált. Utóbbi miatt a magyar egzisztencializmus megteremtőjének nevezték, s kiváltotta az akkori kultúrpolitika elutasítását. 1960-ban írt regénye, Az ég bútorai csak 1981-ben jelenhetett meg Kiáltás és kiáltás címmel (ebben az 1950-es évek véres, a magánéletbe is betolakodó szocializmusát ábrázolta). Az 1960-as évektől állandó alkotótársa volt Jancsó Miklósnak, filmjeinek forgatókönyvírója. Az 1970-es évektől színdarabokat is írt. Ironikus, provokatív műveinek bemutatói mindig eseményszámba mentek. Többek között a Sirokkó, Az erőd, a Drakula, a Jézus Krisztus horoszkópja, A tolmács, a Hasfelmetsző Jack, A boldogság templomai, a Lélekvándorlás, az Egri csillagok háborúja, a Szörnyek évadja című művek származnak tollából. Nagymestere volt az össze nem illő dolgok keverésének, a szürrealizmusnak, s minden témája a tértől és időtől való megszabaduláshoz kötődött. Mindent megkérdőjelezett: a törvényeket, a halált, a szerelmet, az Istent. A rendszerváltás után a Független Magyar Írók Szövetségének elnökeként tevékenykedett. Neki ítélték először az alternatív Kossuth-díjat 1996-ban, 1999-ben állami Kossuth-díjat kapott. Budapesten hunyt el 2005. július 21-én.
1927. augusztus 23.
Két, máig törvénysértőnek tartott halálos ítéletet hajtanak végre
Erős őrizet alatt és szigorú biztonsági intézkedések kíséretében a Massachusetts szövetségi állambeli Bostonban a gyilkosság bűnében vétkesnek talált két olasz származású amerikait, Nicola Saccót és Bartolomeo Vanzettit villanyszékben kivégzik. Az ítélet világszerte feltűnést kelt, és értetlenséget vált ki. A Sacco-Vanzetti bűnügy, amelyet sokan törvénysértőnek tekintenek, máig nincs egyértelműen tisztázva. Sacco és Vanzetti, két munkás, saját bevallásuk szerint anarchisták, állítólag hét évvel ezelőtt, 1920. április 25-én a Massachusetts állambeli South Braintree-ben részt vettek a bérkifizetésre szánt pénzzel kapcsolatos rablótámadásban, amelynek során két embert megöltek. Mindkettejüket letartóztatták, vádat emeltek ellenük, s bár bűnösségüket bizonyítani nem tudták, halálra ítélték őket; sok történész ma is vallott véleménye szerint politikai indítékból, mivel hitet tettek az anarchizmus mellett.
1939. augusztus 23.
A Hitler-Sztálin paktum előkészíti a háborút
A világközvélemény számára meglepetésszerűen a Szovjetunió megnemtámadási szerződést köt a nemzetiszocialista Németországgal. A Hitler-Sztálin-paktumnak is nevezett szövetséget a két állam külügyminisztere, Joachim von Ribbentrop és Vjacseszlav M. Molotov írja alá Moszkvában. A sokkal fontosabb `titkos záradék` csupán a háború befejezése után vált ismertté, és csak 1989-ben beismert ténnyé a szovjet vezetés részéről. A tíz évre kötött német-szovjet megállapodás a következő pontokat tartalmazza: - kölcsönös lemondás az erőszak alkalmazásáról az 1926-os berlini szerződés alapján; - semlegesség a két fél háborús bonyodalmakba keveredése esetén, támadó háború esetére is vonatkozó érvénnyel. A "titkos záradék" kölcsönösen elhatárolja a kelet-európai érdekövezetek: Finnország, Észtország, Lettország és Besszarábia, valamint Lengyelország a Narew, Visztula és San-folyótól keletre, szovjet érdekterületre esik, a demarkációs vonaltól nyugatra eső területek német befolyási övezetté válnak. A Hitler-Sztálin-paktum halálra ítélte Lengyelországot. A szerződés előkészíti Hitler 1939. IX. 1-ei támadását Lengyelország ellen. Sztálin számra a megállapodás a kommunista hatalom régen vágyott kiterjesztését jelenti a Balkánra és a Baltikumra. A nyugati hatalmak diplomáciai versenyfutását Sztálin politikai kegyeiért Hitler az utolsó percben saját javára fordítja. 1939 márciusában - a német csapatok csehszlovákiai bevonulására a Memel-vidék megszállására válaszul a nyugati hatalmak, Franciaország és Nagy-Britannia szintén tárgyaltak Sztálinnal a nemzetiszocialista Németország elleni kölcsönös segítségnyújtási szerződésről. Arthur Neville Chamberlain hasonló garancianyilatkozatra gondolt Lengyelország számára, mint amilyet Nagy-Britannia március 31-én tett. Sztálin azonban kölcsönös segítségnyújtási szerződéshez ragaszkodott a balti államok és Finnország bevonásával, amit azonban az érintett országok a kommunista befolyástól való félelmükben elutasítottak. A saját erejét túlbecsülő és függetlenségét féltő lengyel vezetés nem fogadta el a Szovjetunió garancianyilatkozatát sem, és inkább bízott a nyugati hatalmak katonai és politikai erejében. Kölcsönös bizalmatlanság, elhúzódott tárgyalások 1939 augusztusában meghiúsították egy brit-francia-szovjet katonai egyezmény megkötését, s ezt Hitler Lengyelországgal szemben nyomban ki is használta. Chamberlain határozottan válaszolt. Két nappal a Hitler-Sztálin-paktum aláírása után, augusztus 25-én Nagy-Britannia kölcsönös segítségnyújtási szövetséget köt Lengyelországgal. Hitlert megzavarja Nagy-Britannia határozott magatartása és a Lengyelország augusztus 26-i megtámadására kiadott parancsot 1939. IX. 1-jére módosítja. Hitler 1939. évi agresszív terjeszkedési politikája tárgytalanná tette a müncheni konferencia (1938. IX. 29.) eredményeit. A "maradvány-Csehország elintézésére" vonatkozó 1938. október 21-i titkos parancsát 1939 márciusában a német csapatok csehszlovákiai bevonulása s március 16-án a "Cseh-Morva Birodalmi Protektorátus" létrehozása követte, amit Emil Hácha cseh államelnök kényszerhelyzetében, tehetetlenségében elfogadott. Néhány nap múlva német csapatok vonultak be a Memel-vidékre. Chamberlain bejelentette a brit megbékéltetési politika végét, s bevezette az általános hadkötelezettséget. Lengyelország válik az összecsapás kísérleti terepévé.
1942. augusztus 23.
A német csapatok elérik Sztálingrádot
1943. augusztus 23.
Konferencia kezdődik Balatonszárszón
A Balatonszárszón tartott konferenciának az alaphangját a népi írók adták meg. Itt találkoztak a fasizmussal, a háborúval és az `úri Magyarország`-gal szemben álló gondolkodó személyiségek: köztük a kommunisták és katolikusok, szocialisták és protestáns diákok (mintegy 600 résztvevő). "Mindenekelőtt béke, minden más hatalomtól független, demokratikus s ezzel együtt magyar Magyarország, társadalmi szabadság a kívánságunk, hogy a magyarság népi erői végre megnyilvánulhassanak." A továbbiak mikéntjéről azonban megoszlottak a vélemények: az Erdei Ferenc által felvázolt szocialista jövőképpel szemben Németh Lászlónak a kapitalizmust és a sztálinista szocializmust elutasító, "harmadik ut"-at kijelölő koncepciója találkozott a nemzeti, demokratikus elkötelezettségű résztvevők többségének helyeslésével.
1944. augusztus 23.
A szovjet hadsereg újra támadásba lendül
A Vörös Hadsereg áttöri a német-román állásokat Iaşinál.
Románia fegyverszünetet kér.
1944. augusztus 23.
Románia sikeresen ugrik ki a háborúból
Románia a II. világháborúban a németek oldalán harcolt. Politikai szempontból igen nehéz helyzetbe kerültek, mivel mind a Szovjetunió, mind Magyarország nagy területeket csatolt el (vissza). A Ion Antonescu marsall irányította vezetés a legutolsó pillanatig kitartott a németek mellett. 1944 augusztusában a Vörös Hadsereg gyors ütemben haladt előre, augusztus 20-án Tolbuhin és Malinovszkij megindítják és még aznap áttörték a német-román arcvonalat. 1944 augusztus 23-án Bukarestben a királypárti katonai csoport megdöntötte Antonescu marsall hatalmát. Románia átállt a szövetségesek oldalára. I. Mihály király bejelentette a diktatúra felszámolását, és felszólította a román hadsereget Észak-Erdély elfoglalására. A sikeres kiugrást minden bizonnyal az is elősegítette, hogy Romániában nem tartózkodtak jelentős létszámú német csapatok.
1949. augusztus 23.
Szakasits Árpád lesz a magyar Elnöki Tanács elnöke
1968. augusztus 23.
A Kínai Népköztársaság bűncselekménynek minősíti a csehszlovákiai megszállást
1989. augusztus 23.
2 milliós élő lánc a baltikumban - Nemzetiségi zavargások és mozgalmak a Szovjetunióban
Majdnem 2 millió baltikumi szovjet polgár emlékezett meg egy 650 km hosszú élőlánccal a Hitler-Sztálin-paktum aláírásának 50. évfordulójáról. A szerződés jelentette a kiindulópontot a független balti államok annektálásához. A tüntetők követelték, hogy állítsák helyre jogellenesen megszüntetett önálló államiságukat, a mostani Litván, Lett és Észt Szovjet Köztársaságokban. Időközben a Szovjetunió Legfelső Tanácsának egyik bizottsága is `nemzetközi bűntényként` értékelte a német-szovjet szerződést. A balti köztársaságok kilépését a Szovjetunióból a vezető testületek azonban továbbra is élesen elutasítják. Az élőláncot szervező baltikumi "népfrontokat" a Szovjetunión belüli nemzetiségi önállóságra való törekvés élharcosainak tekintik. A Szovjetunió több mint 100 önálló kultúrával és nyelvvel rendelkező nemzetisége körében gyakran kitör az elégedetlenség, hiszen a nyitás és a reform politikája ellenére a súlyos szociális konfliktusok tovább élnek: - kisebbségek, mint például a keresztény Grúziában élő mohamedán abházok, nagyobb önállóságot követelnek a szovjet köztársaságokon belül; - a Kaukázusban és Közép-Ázsiában a lakosság azon kisebbségek ellen fordult, melyeket a 40-es években erőszakkal telepítettek ide; például Üzbegisztánban a meszheti törökök ellen véres pogromokra került sor; - Azerbajdzsán és Örményország valódi polgárháborút vív Hegyi Karabah vidékéért. A Szovjetunió Kommunista Pártja augusztus 17-én terjesztette elő elképzelését a nemzetiségi problémák megoldásáról. A program egy "szovjet föderáció" létrehozását irányozza elő, amelyben a köztársaságok csupán kisebb mértékben függenének Moszkvától.
1990. augusztus 23.
Megalakul a Kisebbségi Hivatal
A választási kampány során szinte minden politikai párt programjában helyet kapott a követelés: a határokon túli magyarokkal foglalkozzon az állam kormányzati szinten. Különösen az MDF és az ún. keresztény-nemzeti koalíció, a későbbi kormánykoalíció tagjai fordítottak erre nagy figyelmet. A határokon túli magyar kisebbségi kérdéssel való törődés már a Németh-kormány idején kormányzati szintre emelkedett. Most az Antall-kormány a korábbi tervek közül azt a variációt fogadta el, amely a miniszterelnökség mellett külön államtitkári hivatalt hívott létre. Célja: összehangolni a kormányzatnak a határokon túli kisebbségekre és a Magyarországon belüli nem magyar népekre irányuló politikáját. E kormányzati munkának a gyümölcse lesz a már 1988-ban különböző előzetes fogalmazványokban elkészített kisebbségi törvény megalkotása és a határokon túli magyarság javára folytatott aktív politizálás. Nem kevés aggodalmat váltva ki a szomszédos államokban.
1991. augusztus 23.
Meghal Nemes Nagy Ágnes költő, író, műfordító
Budapesten született 1922. január 3-án. Gimnáziumi és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1944-ben kapta meg magyar-latin-művészettörténet szakos diplomáját. Már elemi iskolás korában jelentek meg versei a Cimbora című lapban. 1946-ban férjével, Lengyel Balázs íróval megalapították az Újhold című folyóiratot, amelyet 1948-ban betiltottak. Ezután csak a Vigíliában jelenhettek meg versei. Az 1980-as évektől több külföldi meghívásnak tett eleget: Angliába, Németországba, Belgiumba, Olaszországba, Franciaországba, az Egyesült Államokba, Izraelbe utazott. Verseit több nyelvre lefordították. 1986-tól Lengyel Balázzsal és Lakatos Istvánnal együtt szerkesztették az Újhold-Évkönyvet. Fegyelmezett, humorral, könnyed beszédmóddal fűszerezett nyelvezete tette mély, bonyolult gondolatait is érzékletessé és élvezhetővé. Drámafordításait, Racine- és Moliere-fordításait színházak is bemutatták. Népszerű gyermekversei és meséi a műfaj lehetőségeit gazdagították. Verseit több nyelvre lefordították. 1946-ban Baumgarten-díjat, 1969-ben József Attila-díjat, 1983-ban Kossuth-díjat kapott. Jelentősebb kötetei: Kettős világban (1946), Szárazvillám (1957), Napforduló (1967) 64 hattyú (1975), Látkép gesztenyefával (1987).
