2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: május  •  Nap: 20
47 találat
[1]

1191. május 20.

Oroszlánszívű Richárd elfoglalja Ciprust

[2]

1300. május 20.

A nápolyi király Magyarországra küldi unokáját

II. Károly nápolyi király kölcsönt vesz fel a firenzei bankároktól unokája, a Magyarországra készülő Károly Róbert számára.

[3]

1388. május 20.

Zsigmond király Semptén véd- és dacszövetséget köt rokonaival Prokop morva őrgróf ellen

[4]

1444. május 20.

Megszületett Sandro Botticelli itáliai festő

[5]

1462. május 20.

Országgyűlés kezdődik Budán

[6]

1498. május 20.

Vasco da Gama Indiába jut

Vasco da Gama, a portugál hajós megérkezik az India nyugati partján fekvő Malabár-parti Kálikutba, és ezzel megtalálja az Indiába vezető tengeri utat. A felfedezést mindenekelőtt gazdasági okokból szorgalmazták. Az Indiából és Dél-Ázsiából származó fűszerek és egyéb áruk behozatala főleg arab kereskedők kezében volt. A portugálok ki akarták kapcsolni az arab közvetítő kereskedőket és közvetlen kereskedelmi kapcsolatokat akartak Indiával létesíteni. Az Indiába vezető tengeri út felfedezését készítette elő a portugálok számos korábbi útja az afrikai nyugati partok mentén, melyeket különösen Tengerész Henrik (1418-1420) kezdeményezett. Amikor Bartolomeu Díaz 1488-ban körülhajózta a Jóreménység fokát, nyitva állt az út da Gama felfedezőútja előtt. Vasco da Gama 1497. július 8-án kezdte meg utazását a Săo Gabriel nevű hajójával és további kísérőhajókkal. Tizenhárom hetes utazás után, melynek során da Gama a Zöldfoki-szigeteken megpihent, érte el a Jóreménység fokát. Minthogy Vasco da Gama szárazföld érintése nélkül utazott, útja jelentősen lerövidült. Miután Afrika déli sarkát körülhajózta, da Gama észak felé fordult, és december 16-án áthaladt a Nagy Hal-folyó torkolatán, december 25-én pedig egy partvonalon, melyet Krisztus születésének tiszteletére Natalnak (születés) nevezett el. 1498. április 7-én a portugál hajós elérte a mai Kenyában lévő Mombaszát, ahol konfliktusokra került sor a helybéli mohamedán lakossággal. Innen da Gama északra, Malindi felé hajózott tovább, ahol sikerült a legjobb arab révkalauzt, Mádzsib ibn Ahmadot szolgálatába fogadnia. Az ő vezetése alatt da Gama hajói biztonságban eljutottak Kálikutba, az indiai Malabár-parton fekvő kereskedelmi metropoliszba, ahová 1498. május 20-án érkeztek meg. Ott da Gama megkezdi egy portugál kereskedőtelep megteremtését. Kálikut királyával, Szamudrinnal folytatott hosszadalmas tárgyalások után Vasco da Gamának sikerül megkötnie egy kereskedelmi szerződést. 1498. október 8-án telepakolt hajókkal da Gama kifut a tengerre Portugália irányába. Fáradságos utazás után - a skorbut, egy vitaminhiány okozta betegség, melyet akkor lehet megkapni, ha valaki nem jut elegendő friss élelmiszerhez, sok gondot okoz a tengerészeknek - a portugál hajók 1499 augusztusában kikötnek Lisszabonban, ahol a király és a nép lelkesen fogadja a felfedezőt. Vasco da Gamát 1502-ben még egyszer elküldik Indiába, miután Kálikutban egy felkelés során az ott élő portugálokat meggyilkolják. Vasco da Gama Kálikutot leromboltatja, Quilon szultánját hadisarc fizetésére kötelezi és kiépíti a portugál támaszpontot. Visszatérése után da Gamát a portugál király kinevezi Portugál-India alkirályává. Egy ismételt indiai út során, 1524. december 24-én Cochinban hal meg da Gama. Az Indiába vezető tengeri út felfedezése megteremti az alapokat ahhoz, hogy az Indiai-óceánon Portugália legyen a vezető hatalom. India nyugati partja mentén kereskedőtelepeket létesítenek. A kereskedelmi piacok egyúttal katonai támaszpontokként is szolgálnak a flottaegységek számára. A portugálok karavellái jobban felszereltek, mint az arab hajók, és a fűszerkereskedelem mellett az arab hajók zsákmányul ejtése jövedelmező kenyérkeresetnek számít. India és Portugália között az áruszállítást óriási naók vagy karakkok bonyolítják. Ezek a három- vagy négyfedélzetes hajók, gyakran elérik a csaknem 2000 tonnás teherbíró-képességet, és gyakran 800 fős legénységet visznek azért, hogy a hosszú út alatt keletkező, a vitaminhiány és a járványok okozta emberveszteségeket, tudják pótolni.

[7]

1506. május 20.

Meghal Kolumbusz Kristóf

Kolumbusz Kristóf 1451 körül született, valószínáleg Genovában. 14 évesen matróznak állt, majd miután Portugália partjainál hajótörést szenvedett, 1470 körül ott telepedett le, de II. János portugál uralkodó nem támogatta azon tervét, hogy nyugat felé hajózva próbálja meg elérni Indiát. Végül a spanyol királyi párt, katolikus Izabellát és Ferdinándot sikerült megnyernie tervének. 1492. augusztus 3-án 50 fős legénységgel indult el Santa Maria nevű vezérhajójával, amelyet a Pinta és a Nina kísért. Október 12-én érte el a Bahama-szigetekhez tartozó San Salvador szigetét, majd megállt Kubában és Hispaniolában (Haiti), ahol kis kolóniát alapított. 1493 márciusi hazatérésekor nagy ünneplésben volt része. Második útján (1498-1500) több Karibi-szigetet fedezett fel. Harmadik expedícióján felfedezte a dél-amerikai kontinenst, ám egy ellene kitört lázadás miatt vasra verve küldte haza az újonnan kinevezett királyi kormányzó. Spanyolországban azonban sikerült visszanyernie az udvar bizalmát, majd elindult 1502-1504 közötti utolsó nagy útjára a Mexikói-öböl déli partja mentén. Élete végéig nem ismerte fel, hogy új földrészt fedezett fel, mindvégig azt hitte és vallotta, hogy Indiába jutott el. Hamvait előbb Hispaniolában, majd 1899-ben a sevillai katedrálisban helyezték végső nyugalomra.

[8]

1520. május 20.

Beriszló Péter életét veszti a török ellen

Beriszló Péter veszprémi püspök és horvát bán Korenicánál egy győzedelmesen megvívott csata után életét veszti a török üldözése közben. Beriszló 1475-ben született a dalmáciai Trau városában, délszláv eredetű patrícius családból. Rokonai révén került a nagy humanista, Váradi Péter kalocsai érsek udvarába. Hamarosan a királyi udvarban folytatta karrierjét, ahol titkárrá nevezték ki. Tagja lett a királyi tanácsnak, részt vett a kancellária munkájában. Ezzel párhuzamosan egyházi pályafutása is felfelé ívelt: elnyerte a gazdag székesfehérvári prépostságot is. Az olaszos műveltségű férfiú a diplomáciában is kivette a részét: több ízben tárgyalt a Szentszékkel, Miksa császárral, Velencével és járt Lengyelországban is. Elismerését jelzi, hogy megbízták a veszprémi egyházmegye irányításával. Befolyásának növelését jelzi, hogy sokkal nagyobb hatalmakat jelentő méltóságokat nyert el. 1513 májusában, kezdetben még csak prefektusi, később már báni címmel, Horvátország élére nevezték ki. Nem sokkal ezután II. Ulászló kincstartója lett. Így hatékonyabban tudta megszervezni tartománya védelmét az oszmán betörések ellen. Kincstartósága idején próbálta helyreállítani az ország gazdasági helyzetét, de ebben komoly sikereket nem tudott elérni. Horvát bánként eredményesebben tevékenykedett. 1513-ban Dubica mellett súlyos csapást mért a török támadókra. Ez nagy tekintélyt biztosított neki. Beriszló leginkább Horvátországban, a török határ közelébe eső Bihács várában tartózkodott. Seregét zsoldosok és familiárisai alkották. Nagy kihívást jelentett, hogy a királytól igen ritkán kaptak pénzbeli támogatást. Az sem erősítette helyzetét, hogy összetűzésbe keveredett Bakócz Tamással a zágrábi püspökség betöltése miatt. A bán meg akarta szerezni ezt a gazdag javadalmat, ezt azonban az érsek megakadályozta. A főurakkal sem tudott közös nevezőre jutni, ezért II. Ulászló halálakor ellenségei összefogtak és leváltották a kincstartóságról. Sőt, Beriszló és Bakócz ellentéte 1518-ban már-már háborúskodáshoz vezetett: felmerült annak lehetősége is, hogy felmentik tisztségéből. A humanista műveltségű Beriszló esetében nem találjuk annak nyomát, hogy a budai központtal kapcsolatai lettek volna: valószínűleg az olasz humanistákkal érintkezett. Ő neveltette kezdetben unokaöccseit, a Verancsics fivéreket, akiknek jelentősége a magyar irodalom következő korszakában lesz igen fontos. Beriszló Péter egy évtizedes bánsága alatt saját pénzével védte a reá bízott tartományokat. Életét sohasem sajnálta kockára tenni a siker életében. Ennek halálakor is bizonyítékát adta.

[9]

1543. május 20.

Megjelenik a `De revolutionibus orbium coelestinium`

Nikolaus Kopernikusz nem sokkal halála előtt jelenteti meg a „De revolutionibus orbium coelestinium” című könyvét az égitestek körmozgásáról. A Torúnban született lengyel csillagász művében elveti a Claudius Ptolemaios (160 után) óta érvényes geocentrikus világképet, és meg van győződve arról, hogy a Nap a bolygórendszer középpontja. Matematikai, asztronómiai, orvosi és jogi tanulmányait követően Kopernikusz nagybátyja, Lukas Watzelrode, ermlandi püspök orvosa lett és 1512-ig a frauenburgi dóm kanonokjaként tevékenykedett. Egyházkormányzói feladatai mellett talált időt arra is, hogy elmélyítse asztronómiai ismereteit, és 1507-től intenzíven tanulmányozta a bolygók mozgásának kérdését. Kopernikusz felismerte, hogy az addig érvényesnek elismert ptolemaiosi tanok hosszú távon nem tudják pontosan prognosztizálni a bolygók mozgását. Ptolemaios azt tanította, hogy a Föld a bolygórendszer központja, és a Nap, a Hold és a bolygók a Föld körül keringenek. Az a feltételezés, hogy a Föld a világegyetem nyugvó középpontja, az egyházi tanokkal is összeegyeztethető volt. Kopernikusz nem fogadta el ezt az elméletet és a számoszi Arisztarkhosz (i.e. 310-230) korábbi megfigyeléseire támaszkodott. Arisztarkhosz megfigyelések alapján először fejlesztett ki módszereket a bolygók keringési sebességének kiszámítására, és elsőként próbálta meghatározni a bolygók egymástól, és a Naptól való távolságát. Bár Arisztarkhosz a Föld-Nap-Hold távolság viszonylatban túl alacsony értékeket vett, a bolygó sebességének kiszámításakor olyan magas értékeket kapott a Napra, a csillagokra és a bolygókra, hogy a görög asztronómus arra a következtetésre jutott, nem a Nap kering a Föld körül, hanem sokkal inkább a saját tengelye körül forgó Föld a Nap körül. Arisztarkhosz elmélete alapján, melyet Kopernikusz vizsgálatainál is felhasznál, az álló csillagú égbolt forgását a Föld saját tengelye körüli mozgásából vezeti le. Ebből kiindulva sikerül Ptolemaiosnál jóval könnyebben és pontosabban kiszámolnia a bolygók pályáját, melyet kör alakúnak vél. A kopernikuszi felismerések teljesen szembe helyezkednek a világról s az embernek a világmindenségben elfoglalt helyéről addig elfogadott hittételekkel. Ellentmondanak az egyház azon felfogásának is, miszerint az üdvtörténet csakis a Földön játszódhat le.

[10]

1631. május 20.

A Katolikus Liga csapatai elfoglalják Magdeburgot

A Katolikus Liga csapatai Johann Tserclaes von Tilly gróf vezetésével több hónapos ostrom után elfoglalják a protestáns Magdeburg városát. Az ostromot követő fosztogatás közben kb. 25 000 lakos veszti életét, a várost fölégetik, és majdnem teljesen lerombolják. Magdeburg kulcsszerepet játszott abban, hogy föltartóztassák a svéd csapatok előrenyomulását Németországban (1630). Magdeburg volt az első város, amelyik szövetséget kötött a svédekkel. Magdeburg mind a Katolikus Liga, mind a svéd csapatok számára fontos hadműveleti támaszpont volt, mivel a város és környéke gazdag tartalékokkal rendelkezett a csapatok ellátására. Máig sem tisztázódott, hogy ki okozta Magdeburg pusztulását. Valószínűleg a császári zsoldosok gyújtogattak néhány helyen a városban, hogy a lakosok ellenállását megtörjék. A lángokat már nem tudták eloltani. Tilly győzelme és a protestáns pozíciók ebből következő veszélyeztetettsége bírja rá a szász és a brandenburgi választófejedelmet, akik eddig megpróbáltak kívülmaradni a katolikusok és protestánsok konfliktusából, hogy szövetségre lépjenek II. Gusztáv Adolf svéd királlyal. I. János György szász választófejedelem korábban azt tervezte, hogy Németországban olyan harmadik erőt épít ki, amely közvetítene a harcoló felek között; Brandenburg pedig attól tartott, hogy a svédek hatalma túlságosan megnő a német partok mellett.

[11]

1703. május 20.

I. Péter cár megalapítja Szentpétervárt

I. (Nagy) Péter elfoglalja az Ohta és a Néva összefolyásánál álló svéd erődöt, majd néhány nappal azután, valamivel lejjebb a Néva partján, meglapítja Szentpétervárt. A 31 éves cár tervei szerint kezdődik meg a Néva mocsaras torkolatában a Péter-Pál erőd építése, mely hamarosan a cári birodalom új székhelye lesz. A Nyúl-szigeten felépült erőd feladata elsősorban az, hogy védje az északi háború során a svédektől elvett területeket. A svéd erődöt I. Péter biztonsági okokból leromboltatja, s még ugyanebben az évben attól kb. 30 km-re, Kotlin-szigeten megépítteti Kronslot (1723-tól Kronstadt) erődítményrendszerét.

[12]

1795. május 20.

Kivégzik a magyar jakobinusokat

Ezen a szerdai napon a kora reggeli órákban a katonák sorfala között öt, négylovas szekéren vitték papjaikkal a halálra ítélt jakobinus vezetőket, a budai vártól északnyugatra eső generális kaszálórétre. A vesztőhelyre érkezvén a szekereket úgy állították fel, hogy a halálra ítéltek nem láthatták társaik kivégzését, kivéve Martinovicsot, akinek végig kellett néznie a négy másik igazgató fővesztését. Elsőként gróf Sigray Jakabon hajtották végre a halálos ítéletet, akinek a fejét a kirendelt hóhér csak a harmadik csapással tudta elválasztani törzsétől. Sigray után Szentmarjai, majd Lazkovics és Hajnóczy következett, akik mind nagy bátorsággal fogadták a halálos csapást. Legvégül Martinovicsot végezték ki, akinek írásait a hóhérok elégették. A reggel fél hét körül kezdődött kivégzésekre több száz ember gyűlt össze. A `látványosság` már negyed nyolcra befejeződött. A holttesteket koporsókba rakták, és titokban temették el. Két héttel később követte a jakobinus mozgalom igazgatóit a halálba Őz Pál ügyvéd és Szolárcsik Sándor joggyakornok, akiket szintén a generális kaszálón végeztek ki. Hosszú ideig homály fedte, hova is temették a mártírhalált halt jakobinusokat, mígnem levéltári források (mérnöki jelentések) alapján 1914. május 29-én sikerült rátalálni az egykori budai új katonai temető szélén, a Szilágyi Erzsébet fasor és a Kútvölgyi út szétágazásánál, földi maradványaikra. A négy igazgató közös sírban feküdt, Martinovics külön sírba került. Hasonlóképpen a két későbbi kivégzett, Őz Pál és Szolárcsik Sándor is. A sírok feltárása után a holtak csontjait ugyanazon a helyen újratemették, majd 1960-ban a Kerepesi úti temetőbe vitték, ahol díszsírban nyugosznak. A pest-budai olvasóegyletekben, klubokban, szabadkőműves-páholyokban, valamint vidéki városokban összejövő egykori jozefinisták, reformer köznemesek, nemesi és polgári származású értelmiségiek szenvedélyes vitákban és röpiratokban fogalmazták meg már 1793-ban: a magyar nemzet és a magyar polgárosodás érdekei szemben állnak az udvar érdekeivel. A közülük kikerülő jakobinusok szervezését veszi kézbe a Bécsben kegyvesztett Martinovics Ignác, aki 1793 végére szakított a bécsi udvarral. Két titkos társaságot szervezett, mindkettő élén ő állott. Hajnóczy elképzelését követte: először a felvilágosult reformer nemességet kell megnyerni, utána lép színre a feudális világot lebontó értelmiség. Ennek megfelelően az első szervezet, a Reformátorok Társasága, a felvilágosult köznemesség számára elfogadható célokat tűzött ki. Magyarország független köztársasággá alakul, ahol a köznemeseké a vezető szerep. Az egyházi és királyi birtokok állami tulajdonba mennek át; ez adja az állam a közjó pénzügyi alapját, így nincs szükség adófizetésre. A jobbágy felszabadul, de föld a nemes tulajdona marad, a paraszt tőle bérli telkét. Miután a nemesi mozgalom ezeket a célokat sikerre viszi, a másik szervezet, a Szabadság és Egyenlőség Társasága veszi át a vezetést. A nemesség uralma és kiváltságai megszűnnek, a hatalmat a nép ragadja magához, amelyen Martinovicsék az értelmiséget és a parasztságot, általában a közrendűeket értették. A társaságok, amelyek nem tudhattak egymásról, ún. forradalmi kátékban foglalták össze programjukat. Martinovics az első társaság élére Sigray Jakab grófot, a kőszegi tábla elnökét, a második élére Hajnóczy Józsefet, Szentmarjai Ferencet és Laczkovics Jánost állította igazgatókul (az utóbbi arról volt nevezetes, hogy az 1790. évi országgyűléshez intézett fogalmazványában a magyar katonai vezényleti nyelv bevezetését sürgette). Martinovics - minden alap nélkül - a párizsi konvent megbízatásával, anyagi és fegyveres segítségével áltatta őket. A mozgalom néhány hónap alatt elérte Horvátországot és Erdélyt is, de mindössze 200-300 tagra, elsősorban a megyék vezető értelmiségieire terjedhetett ki. A szervezkedés lényegében kimerült abban, hogy a résztvevők lemásolták és terjesztették a Reformátorok Társaságának kátéját, ember- és polgároktatás könyvecskéjét. 1794 júliusának végén, nagyjából a francia jakobinus diktatúra bukásával egy időben, Bécsben letartóztattak húsz összeesküvőt, köztük Martinovicsot. Negyvenkét személyt fogtak el, ketten öngyilkosok lettek a letartóztatáskor. 1795 májusának végén a hétszemélyes tábla 18 vádlottat halálra ítélt, közülük a király 11-nek megkegyelmezett. A hét kivégzést május 20-án, illetve június 3-án hajtották végre a Vérmezőn. 18-an kerültek Kufstein, Spielberg és Munkács hírhedt börtöneibe, köztük olyan irodalmi kiválóságok, mint Kazinczy, Verseghy, Szentjóbi Szabó László.

[13]

1799. május 20.

Megszületett Honoré de Balzac francia író

[14]

1806. május 20.

Megszületett John Stuart Mill angol filozófus

Apja James Mill skót filozófus, társdalomtudós, közgazdász, ő alapozta meg társadalomtudományi képzettségét. Avignon-ban látta meg a napvilágot, jogot tanult, majd 1856-tól az indiai ügyekkel foglalkozó hivatal vezetője, 1865-től az alsóház tagja volt. Felemelte szavát a nők és a munkások választójogáért. A pozitivizmus egyik kiemelkedő képviselője, ismeretelmélete az induktív logikán alapult, s ezt A deduktív és induktív logika rendszere című művében fejtette ki. Ő volt az egyik legjelentősebb liberális gondolkodó, aki a társadalom és az állam nyomásával szemben az individuum szabadságának védelmezője volt, s olyan politikai rendszerért küzdött, ahol a többség nem erőltetheti rá véleményét a kisebbségre. Az individualista etika, az utilitarianizmus hirdetője volt. Főbb művei: A nemzetgazdaságtan alapelvei, A szabadságról és a Haszonelvűség. Párizsban hunyt el 1873. május 8-án.

[15]

1834. május 20.

Meghal La Fayette

77 éves korában, Párizsban meghal a francia tábornok és politikus, Marie Joseph Motier de La Fayette márki. 1777-ben George Washington parancsnoksága alatt önkéntesként vesz részt az észak-amerikai függetlenségi háborúban, és a yorktowni brit kapituláció (1781) kikényszerítésénél maradandó hírnévre tesz szert. Franciaországba visszatérve, 1789-ben a Rendi Gyűlés tagja, a Bastille 1789. VII. 14-i ostromát követően pedig a párizsi Nemzetőrség vezetője lesz. Mivel azonban a terrort elvetette, s az alkotmányos monarchia mellett lépett fel, majd ismertté vált, hogy jelentős részt vállalt a francia királyi család sikertelen menekülési kísérletében, 1792-ben külföldi emigrációba kényszerült. Csak a restauráció időszakában tért vissza Franciaországba, és 1818-tól liberális követként ismét aktív szerepet vállalt a politikában. A júliusi forradalom (1830. VII. 27.) után a „polgárkirály” Lajos Fülöpöt támogatta, de később a liberális ellenzék vezetői közé tartozott. Ezzel szembeszállt korábbi álláspontjával, az alkotmányos monarchia támogatásával is.

[16]

1849. május 20.

A minisztertanács elfogadja Klapka György tábornok hadműveleti tervét

A Görgey hadügyminisztert ideiglenesen helyettesítő Klapka terve szerint Buda vára bevétele után elsődleges feladat az ország határainak védelme.

[17]

1859. május 20.

A franciák visszavonulásra kényszerítik az osztrák csapatokat

Az olasz - francia - osztrák háború első harci eseményeként a franciák Montabellónál visszavonulásra kényszerítik az osztrák csapatokat.

[18]

1859. május 20.

Az uralkodó felmenti hivatalából Josip Jellacic gróf horvát bánt

[19]

1862. május 20.

Elfogadják a Homstead Act-et

Az amerikai északi államok kongresszusa elfogadja az ún. `Homestead Act`-et, amely minden 21 éven felüli családfőnek 160 acres (kereken 65 hektár) föld megszerzését teszi lehetővé 10 dollár illeték és legalább 5 évi kötelező művelés fejében - a nyugati területeken. Hat hónap múltán a földek 1,25 dollár/acre ellenében megvásárolhatók. Ezzel a törvénnyel a kongresszus a maga javára dönti el a földek elosztásának a polgárháború előtt az északi és déli államok által vitatott kérdését. Míg az északiak a szabad föld nagyarányú felosztását követelték és a "Vote yourself a farm" ("Szavazz meg magadnak egy farmot") kifejezés a választási harcok kedvelt szólama lett, a déliek ragaszkodtak ahhoz a nézethez, hogy a föld köztulajdon, és ha ennek ellenére mégis eladják, a telepeseknek mindenképpen magas árat kell érte fizetniük.

[20]

1867. május 20.

Megalakul a Magyar Mérnökegyesület

[21]

1868. május 20.

Jellacic halálának évfordulóján tüntetnek Zágrábban

A tüntetők Ante Starcevicet és Josip Frankot, a kiegyezést ellenző horvát jogpárt vezetőit éltetik, akik Horvátország teljes önállóságát, a horvát nemzeti királyság programját hirdetik.

[22]

1874. május 20.

Budapesten bemutatják Erkel Ferenc Brankovics György című operáját

[23]

1875. május 20.

Párizsban egyezményt kötnek a nemzetközi súly- és mértékhivatal felállításáról

[24]

1876. május 20.

Meghal Hriszto Botev bolgár költő

Élete meglehetősen rejtélyes volt, már születésének időpontja is vitatott, ugyanis némely források szerint 1848-ban született. Az viszont bizonyos, hogy forradalmi tanokat hirdetett mindenütt, ahol megfordult, ezért el kellett hagynia hazáját, s Romániában tengette életét. A bolgár emigránsok körében igen nagy népszerűségnek örvendett, 1874-ben beválasztották a Bolgár Központi Forradalmi Bizottságba, s szintén ekkor indította meg a bolgár újjászületés legkiemelkedőbb lapját, a Znamet. Első verse 1867-ben jelent meg, s mindössze 22 verset írt. Költői művei - lenyűgöző emberi komolyságuk, eszmei értékük és művészi erejük miatt - Botevet mégis a legnagyobb bolgár költővé emelték. A szrednagorai felkelés hírére kis csapata élén átkelt a Dunán, de a törökökkel vívott első ütközetben elesett. 27 évet élt.

[25]

1878. május 20.

Megnyitják a Temesvár - Karánsebes - Orsova közti vasútvonalat

Az új vonalnak köszönhetően létrejön a vasúti összeköttetés Romániával.

[26]

1880. május 20.

Thaly Kálmán az Akadémia rendes tagja lesz

Thaly Kálmánt, a Rákóczi-kor nagy hatású és neves kutatóját az Akadémia rendes tagjává választja.

[27]

1881. május 20.

Létrejön a hármas szövetség

Kálnoky gróf közös külügyminiszter, Reuss herceg bécsi német nagykövet és Robilant olasz külügyminiszter aláírja Bécsben a német - olasz - osztrák-magyar hármas szövetség létrehozásáról szóló okiratot; azaz Olaszország csatlakozását a kettős szövetség. Ha Franciaország megtámadná Olaszországot, Németország és Ausztria-Magyarország fegyveres segélynyújtásra kötelesek. Hasonlóképpen Olaszország, ha Németországot francia támadás éri; Ausztria-Magyarország az utóbbi esetre csak jóindulatú semlegességet vállal. Valamely negyedik hatalommal folytatandó háború esetére a felek jóindulatú semlegességre kötelezik magukat.

[28]

1881. május 20.

Megszületett Wladyslaw Sikorski lengyel tábornok

A tragikus sorsú lengyel politikus Tuszów Narodowy-ban látta meg a napvilágot. Az I. világháború idején az osztrák-magyar hadseregben felállított lengyel légió katonai biztosa, a lengyel-szovjet-orosz háborúban hadseregparancsnok, 1921-től a lengyel hadsereg vezérkari főnöke. 1922-1923-ban miniszterelnök és belügyminiszter, 1924-1925-ben hadügyminiszter volt. A Pilsudski-diktatúra idején ellenzékbe vonult. A II. világháború elején, a lengyel vereség után, 1939. szeptember 30-án Franciaországban megalakult, majd 1940-től Londonban működött lengyel emigráns kormány miniszterelnöke volt haláláig. Döntő szerepe volt a szövetségesek oldalán harcoló lengyel alakulatok felállításában, személye a tovább küzdő, a vereségbe bele nem nyugvó Lengyelország jelképe lett. Repülőgépszerencsétlenség következtében, tisztázatlan körülmények között vesztette életét 1943. július 4-én. Hamvait 1993. szeptember 14-én Lengyelországba szállították, és 17-én a krakkói Wawel katedrálisban temették el.

[29]

1884. május 20.

Az 1881- 84-es országgyűlés utolsó ülését tartja

[30]

1893. május 20.

Eötvös Károly kilép a Negyvennyolcas és Függetlenségi Pártból

Eötvös Károly és tizenhét társa kilép a Negyvennyolcas és Függetlenségi Pártból, mert liberális egyházpolitikai álláspontjukat a párt többsége leszavazta.

[31]

1896. május 20.

Meghal Clara Josephine Schumann zongoraművésznő

Lipcsében született 1819. szeptember 13-án, édesapja Friedrich Wieck híres zongorista volt. 9 éves korától már hangversenyeket adott. Romantikus és klasszikus zongoraművek kiváló előadója volt, kivált Beethoven, Chopin és Brahms művének tolmácsolásával aratott elismerést. 1840-ben ment férjhez Robert Schumannhoz, házasságukból nyolc gyermek született. Férje halála után zongoratanárnőként tevékenykedett, Angliában, Franciaországban és Oroszországban is adott koncerteket. Frankfurt am Main-ban érte a halál.

[32]

1911. május 20.

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a 48-as Párt (Justh-párt) Pécsen tartja közös választójogi gyűlését

[33]

1918. május 20.

Pécsen fellázad az újvidéki 6. gyalogezred pótzászlóalja

A katonák megtámadják a pályaudvart és a laktanyát. A pécsi bányászok fegyverrel csatlakoznak a felkeléshez.

[34]

1919. május 20.

Megindul a Tanácsköztársaság felvidéki hadjárata

Az újjászervezett Vörös Hadsereg 1919. május 10-én meghátrálásra kényszerítette a Salgótarján ellen támadó csehszlovák csapatokat, amelyek március 21-én elfoglalt állásaikba, Rimaszombatig vonultak vissza. A III. hadtest csapatai bevonultak a borsodi iparvidék központjába, visszaverték a május 23-án megindult csehszlovák ellentámadást, valamint megakadályozták a román hadsereg átkelési kísérletét a Hernád folyón. A Kormányzótanács és a vezérkar elhatározta, hogy hadműveleteket indít az északi fronton, melyek célja: "először a cseheket megverni és azután a Tiszán átkelve, a román haderő ellen fordulni". A Vörös Hadsereg az Ipoly torkolatától a Sajó torkolatáig terjedő arcvonalon 73 zászlóaljjal és 46 üteggel rendelkezett. Ezzel az ellenségnek 90 zászlóalja és 32 ütege állott szemben a Felvidéken és a Kárpátalján. A magyar haderő május 30-án lendült támadásba, június 6-án elfoglalta Kassát, június 9-én Eperjest, majd június 10-én elérte Bártfát, a galíciai határt.

[35]

1924. május 20.

Klebelsberg meghirdeti a középiskola reformját

A középrétegek, az értelmiség gyermekeinek műveltségét, a felsőoktatásba való bejutást a középiskolák határozták meg. Már 1883-ban, Trefort Ágoston minisztersége alatt megkezdődött ezen iskolatípus specializálódása. A műveltség robbanásszerű fejlődése indokolta, hogy az 1924:XI. tc-ben a differenciálódás folytatódott. A gr. Klebelsberg Kunó nevéhez fűződő törvény a fiú-középiskolák 3 típusát különítette el: a gimnáziumot, a reálgimnáziumot és a reáliskolát. Az első, humanisztikus típusnál a nemzeti tárgyak mellett kiemelt szerepet kapott a történelem, a latin, a görög nyelv és irodalom tanítása. A reálgimnáziumban a görög helyett (a mindhárom típusban oktatott német mellett) újabb modern nyelvet (francia, angol vagy olasz) tanulhatott a diák. A reáliskolákban a modern nyelvek és a természettudományos tárgyak domináltak. A törvény egyenlően jogosított a felsőoktatásban való továbbtanulásra. Az eltérő alapiskolázottságból adódó hiányokat egyetemi tanfolyamokon pótolhatták. A reform nyomán a legnagyobb érdeklődés a reálgimnáziumok iránt mutatkozott. Az 1924-25. tanévben 26 gimnázium, 21 reáliskola és 71 reálgimnázium működött. A leány-középiskolák reformja az 1926:XXIV. tc-ben történt meg. Középiskolai szinten két típust különítettek el, a latint (és igény esetén görögöt is) tanító leánygimnáziumot és a modern nyelvekre koncentráló leánylíceumot. Alacsonyabb szinten, az úrilányok képzésére kialakították a leánykollégiumot, melynek érettségije egyetemi felvételre nem jogosított, ezért nem is lett népszerű. 1927-ben 8 leány-gimnázium, 25 leánylíceum és 2 leánykollégium működött. Az új reform és a hozzákapcsolódó ösztöndíjak a középosztályból származó "nemzetet vezető" intelligencia képzését alapozták meg.

[36]

1929. május 20.

Véget ér az első könyvhét

[37]

1932. május 20.

Megalakul a Dollfuss-kormány

A korábbi keresztényszocialista mezőgazdasági miniszter, Engelbert Dollfuss lesz a szintén keresztényszocialista Karl Buresch lemondása után az Osztrák Köztársaság új szövetségi kancellárja. Kormánykoalícióját (66 keresztényszocialista, 9 parasztszövetségi és 8 Heimwehr-képviselő) 83 képviselő támogatja, s így csak egy szavazattöbbséggel rendelkezik az ellenzék 82 szavazatával szemben. A Dollfuss-kormány gyenge lábon áll. A szociáldemokratákból (72 képviselő) és nagynémetekből (10 képviselő) álló ellenzék erős. A felsőházban, a szövetségi tanácsban a kormány éppenséggel kisebbségben van, és saját koalíciós partnere a szélsőjobboldali Heimwehr a maga antiparlamentáris irányvonalával különösen erős nyomást gyakorol Dollfussra. Ausztria belpolitikai helyzete a legutóbbi bécsi, salzburgi, alsó-ausztriai, karintiai és stájerországi tartománygyűlési választások óta kiváltképpen feszült. Míg a szociáldemokraták és a keresztényszocialisták szavazatokat veszítenek, a szélsőjobboldali pártok befolyása erősödik. Dollfuss külpolitikailag Anschluss-ellenes irányvonalat követ.

[38]

1933. május 20.

Gömbös Gyula magyar miniszterelnök látogatást tesz Bécsben Dollfuss osztrák kancellárnál

[39]

1938. május 20.

Kornis Gyulát választják a képviselőház elnökévé

[40]

1940. május 20.

Megérkeznek az első deportáltak az auschwitzi koncentrációs táborba

[41]

1941. május 20.

Német csapatok elfoglalják Krétát

[42]

1942. május 20.

A Kommunisták Magyarországi Pártja szünetelteti a pártmunkát

A kommunisták a további letartóztatások elkerülése végett határozatot hoznak a pártmunka átmeneti szüneteltetéséről. A vezetés utasítja a párttagokat, hogy vonuljanak illegalitásba.

[43]

1946. május 20.

Arányosítást kér a Kisgazdapárt a B-listázásokban

A Baloldali Blokk sikere volt a B-listázás megindítása. A Kisgazdapárt - nem alaptalanul - tartva attól, hogy a közigazgatásban elsősorban az ő párthíveit fogják visszaszorítani, ismét fellépett az `arányosítás` követelésével. A párt Politikai Bizottsága május 20-i határozatában követelte az államhatalmi és rendőrségi szervek vezető állásainak a pártok közötti `arányosítását`, a választási eredmények alapján való újrafelosztását. Ugyanakkor követelte a törvényhatósági községi választások kiírását. Június végére robbanással fenyegető helyzet alakult ki a politikában.

[44]

1949. május 20.

A kormány megszünteti a budapesti tőzsdét

A kormány rendeletet hoz, amely május 31-ével megszünteti a budapesti tőzsdét.

[45]

1971. május 20.

Meghal Várkonyi Hildebrand Dezső filozófus

A polgári liberális haladó pedagógia egyik kiemelkedő képviselője Kéménen született 1888. augusztus 3-án. Szent Benedek-rendi pap volt, majd 1947-ben kilépett a rendből. 1911-től az ország különböző egyetemein tanított, állami ösztöndíjasként a Sorbonne-ra is eljutott. A II. világháború után a budapesti Műegyetemen, majd a tudományegyetem bölcsészettudományi karának tanáraként dolgozott nyugdíjazásáig. Társelnöke volt a Magyar Pszichológiai Társaságnak, alelnöke a Filozófiai Társaságnak és a Magyar Pedagógiai Társaságnak. Ő alapította a Nevelésügyi Szemlét, és tíz évig szerkesztette a Magyar Psychologiai Szemlét. Főként neveléslélektani kutatásokkal, kísérleti pszichológiával és pedagógiával foglalkozott. Különös figyelmet szentelt a pszichológiában bizonyított tények mielőbbi pedagógiai hasznosításának. Kéziratos hagyatékát özvegye különböző tudományos és egyházi intézményeknek adományozta. Budapesten halt meg.

[46]

1972. május 20.

Népszavazás dönt Kamerunról

A nyugat-afrikai ország területét először portugál hajósok érték el a XV. században, 1884-től német gyarmat volt, majd nagyobb része francia, kisebb része brit protektorátus lett. A független Kamerun 1960 januárjában jött létre, és 1961 októberében csatlakozott hozzá a volt Brit Kamerun nyugati része, s kikiáltották a Kameruni Szövetségi Köztársaságot. Az ország első elnöke Ahmadou Ahidjo, a Kameruni Unió vezetője lett, aki 1965-ben meghirdette a `tervezett liberalizmus` politikai programját, mely a tőkés fejlődést az állami tervgazdálkodás elemeivel ötvözte. 1972. május 20-án népszavazáson elfogadták a Kameruni Egyesült Köztársaság megalapítására vonatkozó javaslatot. 1990 végén feltámasztották a hivatalosan soha be nem tiltott többpártrendszert, de józan megfontolás alapján a törzsi vagy a helyi alapon szerveződő pártok működését nem engedélyezték. 1991-ben módosították az alkotmányt, szabadon engedték a politikai foglyokat és rövid időn belül 30 párt alakult. 1982 óta Paul Biya az ország államfője. Az ország neve jelenleg Kameruni Köztársaság.

[47]

1990. május 20.

Többpárti választásokat tartanak Romániában

Öt hónappal a Ceauşescu-diktatúra összeomlása után többpárti választásokat tartottak Romániában. Ezzel, ahogy a kommentátorok megjegyezték, elérkezett az "utolsó felvonás". A törvényhozásban abszolút többséget szerzett a Nemzeti Megmentés Frontja, amely a forradalom óta ideiglenesen kormányozta az országot. Petre Roman ideiglenes kormánya az első öt hónapban sorra hozta a népszerű intézkedéseket: csökkentették a munkaidőt, növelték a nyugdíjakat és a nehézipar legtöbb embert foglalkoztató ágazataiban a béreket. Megnyílt a külföldi utazások lehetősége, s ha csak rövid időre is, de nem kongtak az üzletek polcai az ürességtől. "A zsarnok meghalt, ám a hullája tovább bűzlik" - intette le, mégis a könnyen lelkesedőket Sütő András. Bölcs óvatossága azon alapult, hogy születtek ugyan népszerű intézkedések, a termelési indexek mégsem emelkedtek, az infláció nőtt, Románia kisebbségi elnyomó politikája mit sem változott, továbbra is a magyarság a központi figurája Románia ellenségképének. Ennek ellenére a második legerősebb párttá válik a parlamentben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely a felsőházba 12 szenátort, az alsóházba pedig 29 képviselőt küldhet. A parlamentivel párhuzamosan tartott elnökválasztáson Ion Iliescu, az eddigi ideiglenes államfő győzött.

Bezár