2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: április  •  Nap: 18
16 találat
[1]

1566. április 18.

Meghal Luigi Alamanni olasz költő

A szabad firenzei köztársaság híve volt, ezért többször kellett menekülnie. 1530-ban Franciaországban telepedett le, s diplomáciai feladatokat teljesített II. Henrik és Medici Katalin szolgálatában. Szerelemről, vallásról és politikai kérdésekről írt költeményeket (összesen 3 eklogát, 12 szatírát). Átdolgozta az Antigonét, valamint írt egy vígjátékot és két eposzt is. Legjobb műve A földművelésről című tankölteménye. Amboise-ban érte a halál.

[2]

1660. április 18.

Meghal Lorántffy Zsuzsanna özvegy fejedelemasszony Sárospatakon

[3]

1701. április 18.

I. Lipót utasítására letartóztatják Rákóczi Ferencet

II. Rákóczi Ferenc herceg az 1697-ben levert hegyaljai parasztfelkelés, s a véres megtorlások után, híveinek unszolására 1700-ban cselekvésre szánta el magát és XIV. Lajos francia királyhoz fordult segítségért. Azonban a francia megbízott elárulta őt a Habsburgoknak, akik - I. Lipót Habsburg császár utasítására - 1701-ben a nagysárosi kastélyban letartóztatták a hűtlenséggel vádolt Rákóczi Ferenc herceget, majd Bécsújhelyen május 29-én a várbörtönbe zárták. Vele együtt fogták el Szirmay Istvánt, Vay Ádámot, Lászlót és Mihályt. A herceg ügyében összeült különbíróság megállapította a hűtlenség elkövetését és az ügyész fej- és jószágvesztésre szóló ítéletet kért. 1701. november 7-én azonban Rákóczi Ferenc felesége, Sarolta Amália (hessen-rheinfelsi hercegnő) segítségével megszökött a börtönből. (A szökésben közvetve részt vett I. Lipót jezsuita gyóntatója és több udvari személy is, akik Rákóczi kivégzése esetén európai diplomáciai bonyodalmaktól féltek. A szökésben közvetlenül részt vett Gottfried Lehmann kapitányt - ő volt a parancsnoka a Rákóczit őrző dragonyos szakasznak - a császári törvényszék halálra ítélte és 1701 végén kivégezték.) Szökése után Rákóczi Lengyelországba menekült (1701. november 25.), s 1703-ban kurucok onnan hívták haza a felkelés vezetésére.

[4]

1855. április 18.

Angol-sziámi kereskedelmi egyezményt írnak alá

Az angolokkal kötött, vámkedvezményeket tartalmazó kereskedelmi egyezmény bizonyítja, hogy IV. Rama sziámi király reálisan értékelte a délkelet-ázsiai helyzetet. A kereskedelemre és a külföldi befolyásra irányuló engedmények megelőzik, hogy Nagy-Britannia erőszakosan foglalja el az országot. Rama, akire a nyugati nagyhatalmak sikerei mély benyomást tesznek, teret enged a kulturális befolyásnak is. Megengedi nyugati hittérítők és tanítónők működését országában. E tanítónők egyike önéletírásával népszerűsíti Sziámot Európában.

[5]

1873. április 18.

Meghal Justus von Liebig

69 évesen hal meg Justus von Liebig kémikus, választott hazájában, Münchenben. Sokéves kutatás és tanítás során mindenekelőtt kémiai anyagok alapvető elemzésével foglalkozott, és ismereteinek a gyakorlatba való átültetésére törekedett a mezőgazdaság, a táplálkozás és a gyógyszerészet területén. Liebignek köszönhető többek között néhány új anyag – például a chlorál és a kloroform – felfedezése éppúgy, mint az állati és emberi anyagcserével kapcsolatos jelentős felismerések. Az ásványi trágyázás javítása mellett Liebig húskivonat és sütőpor előállításával is foglalkozott.

[6]

1901. április 18.

Megszületett Németh László író

A XX. századi magyar prózairodalom kiemelkedő képviselője Nagybányán látta meg a napvilágot. Apja tanár volt, anyja pedig tisztviselő család gyermeke. A család 1905-ben Budapestre költözött, s Németh László is itt végezte iskoláit. Érettségi után magyar-francia szakos bölcsész volt, majd 1920-ban átiratkozott az orvoskarra. 1925-ben a Szent János Kórházba került, s házasságot kötött Démusz Ellával. Első pályadíjnyertes novellája a Nyugatban jelent meg Horváthné meghal címmel. 1927-ben a Napkelet munkatársa lett, s itt jelent meg 1929-ben első regénye, az Emberi színjáték. Babits barátságába fogadta, a Nyugat vezérkritikusa lett. 1930-ban Baumgarten-díjat kapott, amit azonban - Hatvany Lajos támadása miatt - visszaadott. 1932-ben szakított Babitscsal és a Nyugattal, s kiadta egyszemélyes folyóiratát, a Tanút. 1934-ben Fülep Lajossal és Gulyás Pállal megindította a Választ, a Rádióban pedig az irodalmi osztály vezetője lett. 1935-ben csatlakozott az Új Szellemi Front reformmozgalmához. 1938-ban volt első színházi bemutatója, a Villámfénynél. A háborús években a Kelet Népének és a Magyar Csillagnak volt munkatársa. 1945-től 1948-ig Hódmezővásárhelyen tanított, eközben megjelent az Iszony (1947) című regénye. Az ötvenes években némaságra volt ítélve, csak műfordításai jelenhettek meg. 1957-ben Kossuth-díjat kapott. Utolsó alkotói korszakában Sajkódon rendezte be írói műhelyét. Regényei - többek között a Gyász, az Iszony, az Égető Eszter, az Irgalom - és történelmi drámái - így a Husz János, a Széchenyi, a Galilei, Az áruló, a II. József, A két Bolyai, a VII. Gergely - a magyar irodalom örökbecsű alkotásai. Elmélyülten foglalkozott a magyarság helyével Kelet-Európában, alaposan megismerte a szomszédos népek kultúráját és irodalmát. Budapesten halt meg 1975. március 3-án.

[7]

1936. április 18.

Meghal Ottorino Respighi olasz zeneszerző

Bolognában született 1879. július 9-én. Szülővárosában tanult, majd Szentpétervárott Rimszkij-Korszakov tanítványa lett, s szólóbrácsás a cári operában. 1903-1908 között hegedű- és brácsaművészként hangversenyezett. Zeneszerzői tevékenységére az oroszok árnyalt hangszerelése, a francia impresszionizmus és Richard Strauss harmóniavilága hatott. 1902-es zongoraversenyével mutatkozott be, melyet Bolognában adtak elő. Notturno című zenekari művét a New York-i Metropolitanben mutatta be. Re Enzo és Semirama című operái alapozták meg világhírét, ennek nyomán lett a római Conservatorio di Musica Santa Cecilia tanára, majd 1924-ben igazgatója. 1926-ban lemondott, s csak a zeneszerzésnek élt. Leghíresebb műve két négytételes szimfonikus költeménye, a Róma kútjai (1916) és a Róma fenyői (1924), melyek D'Annunzio poémái nyomán keletkeztek. További szvitjei: Templomablakok (1927), A madarak (1927), Római ünnep (1929), Botticelli-triptichon (1927). Régi olasz zenék feldolgozásával készítette két antik tánc- és áriasorozatát. Rossini darabjainak zenekari átiratát, a La Boutique fantastique-t Gyagilev együttese adta elő 1919-ben balettszínpadon, Londonban. 1925-ös, Rossiniana című átiratára is balett készült. Legismertebb színpadi művei a Belfagor című, 1923-as vígoperája, és A láng, melyet 1934-ben mutattak be Rómában. Ez utóbbi a norvég H. W. Jenssen tragédiáját bizánci környezetben jeleníti meg. 1932-ben írta a Maria Egiziaca című misztériumot, utolsó művét, a Lucreziát felesége, Elsa Olivieri-Sangiacomo énekesnő és zeneszerző fejezte be halála után. E darab Monteverdi drámai recitativóira épül. Respighi 1935-ben Monteverdi Orfeójából is készített átiratot a milánói Scala részére.

[8]

1942. április 18.

Az amerikaiak Tokiót bombázzák

[9]

1946. április 18.

A Népszövetség hivatalosan feloszlatja magát

A hivatalos nevén Nemzetek Szövetsége gyakorlatilag már 1939-ben megszűnt működni. A szervezet az 1946. április 8-18-ig tartó ülésszakot lezáró kalapácsütéssel szűnt meg, amelyet Lord Robert Cecil brit diplomata végzett el, aki egyébként 1923-1946-ig töltötte be az NSZ elnöki tisztét. A Népszövetség helyébe az 1945. június 26-án San Franciscóban megalakult ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) lépett. - A Népszövetséget az első világháborúban győztes nyugati hatalmak hozták létre, s első közgyűlését 1919. június 28-án tartotta. Legfőbb szerve a valamennyi tagállam képviselőjéből álló közgyűlés volt. Az operatív teendőket az állandó és változó tagokból álló tanács, illetve a Titkárság intézte. A Népszövetségbe később a legyőzött államokat is felvették, így volt Magyarország is 1922-től 1938-ig a szervezet tagja. - A szövetség egyik megálmodójának, Woodrow Wilson amerikai elnöknek azonban nem sikerült az első világháború sorsát tulajdonképpen eldöntő USA törvényhozóit meggyőzni a Népszövetség szükségességéről és így az Egyesült Államok sohasem lett a szervezet tagállama. A versailles-i vesztesek közül Németország 1933-ban kilépett, később többek követték a példáját, így Olaszország és Magyarország is. Japán szintén 1933-ban fordított hátat a Népszövetségnek, míg a Szovjetuniót 1939-ben maga a szervezet zárta ki soraiból a Finnország elleni agresszió miatt. Népszövetség a nagyhatalmi összhang hiánya miatt nem válhatott a béke és biztonság, a nemzetközi együttműködés hatékony eszközévé, mert a vitás kérdések megoldása helyett, az I. világháború utáni torz békerendszer, a status quo minden áron történő fenntartására törekedett, s így természetesen képtelen volt az új világégés megakadályozására.

[10]

1951. április 18.

Létrejön a Montánunió

A hat szerződő fél: Franciaország, NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg képviselői Párizsban aláírják az Európai Szén- és Acélközösség megalapításáról szóló szerződést. A Montánunió, amelynek megalakulása Robert Schuman francia külügyminiszter javaslataira vezethető vissza (1950. V. 9.) az alapja egy közös szén- és acélpiacnak és az első lépés az európai egyesülés felé. Az 50 évre kötött szerződés olyan közös vámrendszert irányoz elő, amelyben a belső vámok megszűnnek, kifelé pedig a tagországok kiegyenlítik vámjaikat. Emellett a szerződő felek a bánya- és kohóipar számára olyan versenyt irányoznak elő, amely kiküszöböli a kölcsönös korlátozásokat és a versenyre zavaróan ható támogatásokat. A Főhatóság, mint a Montánunió legfontosabb szerve Európában először nemzetek fölötti felségjogokat kap. A szerződés 1952. július 25-i hatályba lépése megszünteti a Nemzetközi Ruhr Hatóság és minden szövetséges ellenőrző szerv tevékenységét. A Montánunió jelentős mértékben javítja az európai együttműködést.

[11]

1955. április 18.

Elkezdődik a bandungi konferencia

Bandungban megrendezik az ázsiai és afrikai államok első nagy konferenciáját, amelyen az egykori gyarmatok kifejezik együttműködési készségüket és azt az óhajukat, hogy beleszóljanak a világpolitikába. A bandungi értekezleten 23 ázsiai és 6 afrikai ország 340 küldötte vesz részt. Ezek mind semleges, illetve el nem kötelezett országok. Az értekezleten a gyarmati rendszer – „bűn, amelynek gyorsan véget kell vetni” – és ennek következményei ellen fordul; önrendelkezési jogot követel az észak-afrikai népeknek, különösen Algériának, amely harcol függetlenségéért. Elítéli a faji megkülönböztetést és elmarasztalja Franciaországot (az algériai háború miatt) és Dél-Afrikát. A résztvevők hitet tesznek a világbéke mellett és sürgetik a tömbök közötti megegyezést, a nukleáris fegyverek betiltását és megsemmisítését, az általános leszerelést. A résztvevők állást foglalnak a baráti együttműködés mellett és készek tolerálni a társadalmi struktúra és ideológiai kötöttség tekintetében mutatkozó eltéréseket. A hidegháború körülményei között az aktív semlegesség útját keresik maguknak. Az értekezlet fogalmazza meg első ízben a harmadik világbeli államok olyan közös politikájának a koncepcióját, amely a közös gyarmati múltra és a fejlődésbeli lemaradás meg kizsákmányoltatás ebből fakadó problémáira, a közös eljövendő feladatokra és arra az igényre épül, hogy egyenjogú helyzetet foglaljanak el az uralkodó hatalmak mellett.

[12]

1955. április 18.

Meghal Einstein

76 éves korában elhunyt Albert Einstein német fizikus a speciális (1905) és az általános (1916) relativitáselmélet megalkotásával új fizikai világkép alapjait rakta le. A relativitáselmélet gyökeresen megváltoztatja a térről és időről alkotott felfogást. A relativitáselmélet a teret és az időt összefüggésbe hozza a gravitációval (tömegvonzással, nehézségi erővel). Ez kimondja, hogy az idő különböző inerciarendszerekben nem állandó érték. Ha két ember eltérő hosszúságú űrutazást tesz, találkozásukkor megállapíthatják, hogy órájukon más-más időköz telt el. Az idő annak, aki hosszabb ideig volt a világűrben, aki nagyobb sebességgel mozgott, lassabban telt. Einstein relativitáselméletét hosszú ideig vitatták, bár az ellene irányuló támadások sokszor antiszemitizmuson alapultak. 1921-ben a Nobel-díjat sem a relativitáselméletért, hanem a kvantumelmélethez való hozzájárulásáért kapta. Politikai kérdésekben Einstein sokszor pacifista álláspontot képviselt. 1939-ben felhívta ugyan az Egyesült Államok kormányának a figyelmét az atombomba kifejlesztésének a lehetőségére, mert azt hitte, hogy német tudósok dolgoznak egy ilyen bombán. A második világháború után figyelmeztetett a nukleáris fegyvereknek egész emberiséget fenyegető megsemmisítő erejére.

[13]

1967. április 18.

Megkezdődik a volt zuglói nyilasok pere

A XIV. kerületi nyilas pártszolgálatosok 1944 végén kb. 1000-1200 izraelita vallású személyt gyilkoltak meg. A tettesek közvetlenül 1945 után elkerülték a felelősségre vonást.1965-ben Kröszl Vilmost, a pártszolgálat vezetőjét egy szerencsével megmenekült hajdani fogoly felismerte. A kiterjedt rendőrségi vizsgálat még 18 gyanúsítottat kerített elő. A per 1967. január 19-én kezdődött a Fővárosi Bíróságon, és április 11-én ért véget. A Legfelsőbb Bíróság június 28-án hirdette ki a jogerős döntést. Kröszl Vilmost és még két társát halálra ítélték, 15 vádlottat 8-15 évi fegyházbüntetéssel sújtottak, egy vádlott ügyében új eljárást rendeltek el.

[14]

1980. április 18.

Zimbabwe elnyeri függetlenségét

Zimbabwe elnyeri Nagy-Britanniától függetlenségét. A februárban megrendezett választáson, 1979 után a második olyan választásokon, amelyeken feketék is részt vehettek, a Robert Mugabe vezette ZANU (Zimbabwe Afrika Nemzeti Szövetség) szerezte meg a fekete bőrű választók szavazatainak 63,9 százalékát. A fehérek külön választottak, a 100 parlamenti képviselő közül 20-at ők választottak. A fehér kisebbség 1979-ig meg tudta őrizni uralmát. 1975-ben Ian Smith miniszterelnök egyoldalúan kikiáltotta Rhodesiának Nagy-Britanniától való függetlenségét, de ezt egyetlen állam sem ismerte el. Az ENSZ szankciókat rendelt el Rhodesia ellen, de ezeket Portugália (Mozambik) és Dél-Afrika nem tartotta meg, és sok cég kijátszotta. A fekete pártok a ZAPU (Zimbabwe Afrikai Népi Szövetség) és a ZANU gerillaháborút indított a fehér uralom ellen. Amikor Mozambik és Angola függetlenné vált (1975. XI. 11.), Dél-Afrika leállította a katonai támogatást, az Egyesült Államok pedig nyomást gyakorolt Rhodesiára, így Smith kormánya elszigetelődött. Végül kénytelen volt elfogadni a fekete többségi kormányzat elvét.

[15]

1981. április 18.

Megnyitja kapuit a szocialista Magyarország első játékkaszinója

Budapesten a Hilton Szállodában megnyílt a szocialista Magyarország első játékkaszinója. A Casinos Austria hálózatához tartozó szórakozóhely 1999-ben bezárt, de azóta már számos kaszinó működik az országban.

[16]

1986. április 18.

Meghal Tomek Vince piarista szerzetes

A Sáros megyei Palocsán született 1892. november 9-én. A budapesti Pázmány Péter Egyetem hittudományi karán végezte teológiai tanulmányait 1912-1916 között. Ezután szentelték pappá és szerzett doktorátust. 1920-tól Budapesten részt vett a rend kormányzásában mint tartományfőnöki asszisztens és a rendtartomány hittudományi- és tanárképző főiskolájának teológiai tanára. 1946-ban a rend Magyarországi tartományfőnöke lett, majd 1947-ben a Nagykáptalan Rómában megválasztotta generálisnak. Ettől kezdve haláláig ott élt. Első megválasztása után még kétszer erősítették meg tisztségében, s így 20 éven át volt a világ piaristáinak vezetője. Ez egyedülálló a rend történetében. Kormányzása idején az elvesztett 34 kelet-európai rendház helyébe kétszer annyit létesített másutt és a nemzeti tartományok számát 12-ről 25-re növelte. Érdemeiért megkapta a legmagasabb spanyol kitüntetést, az Izabella-rend nagykeresztjét. Irodalmárként is nevet szerzett magának. Munkatársa volt a Napkelet című folyóiratnak, a Katolikus Lexikonnak, társszerzője a Magyar piaristák a XIX. és XX. században és a Szentek élete című munkáknak. Rómában hunyt el.

Bezár