Hónap: március • Nap: 05
1133. március 5.
Megszületett II. Henrik angol király
II. Henrik angol király 1133. március 5-én született Le Mansban. Plantagenet Gottfried Anjou grófnak és I. Henrik király leányának, Mathilde fiaként ő volt az első Anjou- vagy Plantagenet-házbeli király. 1154. december 19-én lépett trónra. Megszilárdította a királyi hatalmat, majd Franciaország ellen hadakozott. 1163-ban tért vissza Angliába, s a következő év elején adta ki híres rendeletét, a Claredoni constitutiókat, amelyben az egyház kárára növelte a korona hatalmát. Becket Tamás canterbury érsek - akit ő emelt e méltóságba - azonban tiltakozott a határozatok ellen, Henrik ezért 1170-ben megölette. Óriási felzúdulás tört ki az országban, Henrikkel visszavonatták rendeleteit, sőt Becket sírjánál nyilvánosan vezekelnie kellett - három mérföldet gyalogolt mezítláb -, s így is alig kerülte el az egyházi átkot. Mindamellett még volt ereje, hogy megszállja Írország keleti részét, bár élete vége felé családi viszályok is keserítették életét. Jelentős reformokat vezetett be az igazságszolgáltatásban, ő állította fel az esküdtszék intézményét, és ő rendszeresítette a békebírákat is, ezenkívűl ő vezette be a rövid köpeny divatját, s ezért kiérdemelte a Courtmantle melléknevet. 1189. július 6-ai halála után fia, Oroszlászívű Richárd követte a trónon.
1326. március 5.
Megszületett I. (Nagy) Lajos
Az Anjou házból származó I. (Nagy) Lajos, Károly Róbert fia Visegrádon született 1326-ban és 1382. szeptember 10-én Nagyszombaton halt meg. 1342. július 15-én lépett trónra. Uralkodása idején a Magyar Királyság a legnagyobb kiterjedését érte el Európában.
1512. március 5.
Megszületett Gerhard Kremer (Mercator) német térképész
Az általa kidolgozott henger- és kúpvetület alkalmazásával - amely még napjainkban is nélkülözhetetlen alapja a tengeri és légi hajózási térképeknek - új utakra vezette a térképészet tudományát. Több munkáján szerepel Magyarország, ilyen az 1566-ban kiadott Európa térképe, az 1585. évi atlasza és az 1590-es Germania című térképe. Duisburgban hunyt el 1594. december 2-án.
1608. március 5.
Lemond Rákóczi Zsigmond
Rákóczi Zsigmond Báthori Gábor javára lemondott az erdélyi fejedelemségről. Kárpótlásul kapta Szádvárt (Abaúj vármegye) és Sáros várát (Zemplén vármegye).
1684. március 5.
A pápa létrehozza a Szent Ligát
A bécsi, párkányi és esztergomi diadal ellenére I. Lipót császár kiegyezett volna a Portával a status quo alapján, de IV. Mehmed szultán mereven ellenszegült a megegyezési javaslatoknak. Ilyen körülmények között vetődött fel egy törökellenes nemzetközi szövetség terve. Megvalósításából oroszlánrészt vállalt XI. Ince pápa. 1684 tavaszára létrehozta a háború nemzetközi keretét, a Szent Szövetséget, amelyhez a császár, a lengyel király és a velencei dózse is csatlakozott. (Az orosz cár 1686-ban lépett be a Ligába). A szövetség tagjai kötelezték magukat a török elleni offenzívára: Sobieski János Podólia és Ukrajna térségében, I. Lipót Magyarországon, Marcantonió Giustiniani dózse pedig a Földközi-tengeren és a Balkánon. Európa felfokozott várakozás lázában égett. Prognosztikonok (előrejelzések) láttak napvilágot, amelyek szerint a Mindenható, aki a leghatalmasabb birodalomnak is határt szab, a közeli jövőre tette a török hatalom bukását. Mások égi jelet véltek látni: a félhold mellett két másik hold állott, és mind a hármat egy nagy kereszt kötötte össze, de végül a kereszt egymagában tündökölt az égen. A régóta óhajtott, de mégis váratlan keresztény sikerek feltámasztották a törökellenes áldozatvállalás éthoszát is. Európa minden sarkából érkeztek önkéntesek; köztük volt az a Savoyai Jenő herceg, aki utóbb a Habsburg Birodalom legnagyobb hadvezérévé nőtte ki magát.
1696. március 5.
Megszületett Giambattista Tiepolo olasz festő
A dekoratív barokk festészet utolsó nagy mestere Velencében látta meg a napvilágot. Mozgalmas, virtuóz freskói pompaszeretetről, remek színérzékről tanúskodtak. Dolgozott Udinében (érseki palota), Milánóban, Velencében (jezsuita templom, Palazzo Labia: Antonius és Kleopátra története), Würzburgban, Velencében és Madridban, ahol a királyi palotát freskókkal díszítette. Táblaképei, arcképei és rézkarcai alapján is a legnagyobbak közé sorolták. Képei a velencei élet jó szemű, gunyoros szemlélőjének mutatták (Foghúzás, Menüett). Madridban hunyt el 1770. március 27-én.
1816. március 5.
Megszületett Margó Tivadar magyar darwinista
Pesten látta meg napvilágot. Alapvető munkásságot fejtett ki a szövettan, valamint az állattan területén. Szövettani kutatásai főleg az izmok és izomidegek fejlődésének, növekedésének fiziológiájára és patológiájára terjedtek ki. Kiemelkedőek az állattani, állatrendszertani kutatási eredményei. Ő volt a magyar darwinisták egyike, látogatást is tett Darwinnál, s ezután Charles Darwin élete, jelleme és irodalmi működése címmel bevezetőt írt az angol tudós Az ember származása című alapvető művének magyar fordítása elé. 1870-ben az MTA rendes tagjává választották. Pusztaszentlőrincen (Pestlőrint) érte a halál 1896. szeptember 5-én.
1827. március 5.
Meghal Alessandro Volta olasz fizikus
Comóban született 1745. február 18-án. A természettudományok iránti érdeklődése korán jelentkezett, de fogékony volt az irodalom iránt is. 24 évesen írta első értekezését az elektromosságról. 1775-ben kialakította a lemezes kondenzátor egy fajtáját, az elektrofort, amellyel statikus elektromosságot lehetett fejleszteni. 1774-ben a Comói Királyi Iskola fizikaprofesszora lett, 1778-ban ő fedezte fel és különítette el a metángázt. Egy évvel később kinevezték a Paviai Egyetem fizika tanszékének élére. Barátja, Luigi Galvani, a bolognai egyetem anatómiaprofesszora 1780-ban fedezte fel, hogy ha két különböző fémet érint egy béka izmaihoz, akkor elektromos áram keletkezik. Volta 1794-ben önálló kísérletekbe kezdett, s megállapította, hogy a Galvani-féle `állati elektromosság` nem az élő szervezet specifikus terméke, hanem mindig létrejön, ha két különböző fém érintkezik folyadékkal. Fölfedezését ezért fémes elektromosságnak nevezte el. Felfedezése nagy vitát kavart az elektromosság keletkezésével kapcsolatban, de miután 1800-ban bemutatta az első elektromos elemet, az ő felfogása győzött. E felismerés elősegítette a fiziológiai folyamatok materialista értelmezését. Elemeinek sorbakötésével szerkesztette meg a Volta-oszlopot, amely sósavba merített cink- és ezüstlemezek sorozatából állt. Számos elektrosztatikai berendezést szerkesztett. Felállította a fémek - később róla elnevezett - feszültségi sorozatát, saját nyelvével hasonlítja össze az ízlelési hatások intenzitását. Arra is rájött, hogyha elemeket sorba köt, erősebb áramforrást nyer. Találmányát 1801-ben Párizsban megismertette Napóleonnal, aki gróffá tette és a Lombard királyság szenátorává nevezte ki. Az osztrák császár 1815-ben őt bízta meg a Padovai Egyetem bölcsészeti karának vezetésével. Szülővárosában érte a halál. 1881-ban az ő tiszteletére nevezték el a feszültség egységét voltnak.
1849. március 5.
Szolnoknál győznek a magyarok
A Délvidék kiürítése után Vécsey Károly vezérőrnagy bácskai és Damjanich János bánsági hadosztálya megindult a Tisza mentén észak felé. Dembinski főparancsnok komoly feladatokat szánt ennek a két hadosztálynak. Elképzelése szerint meg kellett volna támadniuk a Szolnoknál található ellenséges hídfőt, hogy ezzel magukra vonják az ellenséges fővezér, Windisch-Grätz figyelmét. A kápolnai csata azonban pár nappal korábban (február 26-28.) történt, ennek ellenére ezt az akciót senki sem fújta le. A terv értelmében a Damjanich vezette hadosztálynak oldalról kellett volna megtámadnia és a Zagyva felé szorítania az ellenséget. Ezalatt Vécsey a Tisza-híd irányából indított volna támadást. Igaz, hogy ez utóbbi rohama késett, ennek ellenére Damjanich kiszorította a városból Karger csapatait. A szolnoki diadallal a Tisza valamennyi átkelője magyar kézre került, ami lehetővé tette, hogy a magyar csapatok gyors átcsoportosításával ismét a honvédsereg vegye át a kezdeményezést.
1851. március 5.
Megszületett Vaclav Brozik cseh festő
A prágai és a drezdai akadémia növendéke volt. Karl Piloty műtermében dolgozott, majd 1876-ban Párizsban telepedett le, ahol Munkácsy Mihállyal is közeli kapcsolatban állt. 1893-tól a prágai művészeti akadémián tanított. Portrékat, életképeket, s a historizmus szellemében nagyméretű történelmi képeket festett (Husz János elítélése a konstanzi zsinaton, Podjebrád György megválasztása, Rudolf császár alkimistái körében). Párizsban halt meg 1901. április 15-én.
1872. március 5.
Xantus János lesz a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának vezetője
1872. március 5-én nevezték ki a világhírű néprajz- és természettudóst, Xantus Jánost, a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának vezetőjévé. Ezt a napot tekintik a Néprajzi Múzeum születésnapjának.
A tudós ezt megelőzően Amerikában, majd Kelet-Ázsiában végzett gyűjtőmunát. Ez utóbbit egy osztrák-magyar expedició tagjaként, s onnan két és félezer tárggyal tért haza. Kinevezését az e tárgyakkal rendezett, nagysikerű kiállításának köszönhette. Az ő, és Reguly Antal, a másik nagy néprajztudós gyüjteménye képezte az új múzeum alapanyagát. A kinevezéssel azonban még nem oldódott meg a múzeum problémája. A gyűjteményt az első 15 évben a Nemzeti Múzeum ásványtárában helyezték el. Bővítésére és jobb elhelyezésére csak 1882-ben kerülthetett sor. Először az Ybl-féle Várkertbazárba költöztették, de az ottani elhelyezés végül is egészségtelennek, a gyűjtemény számára károsnak bizonyult. Ekkor a Nemzeti Múzeum közlében, egy Csillag utcai bérház egyik lakásában helyezték el. A mostoha körülmények ellenére a múzeum anyagából a Millennium egyik legsikeresebb látványosságát építették fel, a Városligeti Néprajzi falut. A múzeum a század elején, Semayer Vilibáld vezetése alatt újból virágzásnak indult, ekkor már 126 kiállítási helyiséget bérelt, s gyűjteménye is tovább gyarapodott. Ugyanakkor tovább folytatódott vándorútja is, 1925-ben a Népligetbe került. A II. világháború után a kiállításra szánt terület egyre fogyott, a gyűjtést és tudományos munkát a nemzetietlen politika kifejezetten akadályozta. A jelenlegi épület, az egykori Kuria palotája pedig éppúgy alkalmatlan a sok tízezer darabból álló gyűjtemény elhelyezésére és megfelelő kiállítására, mint a múzeum előző "otthonai".
1882. március 5.
Könyvkiállítást tartanak Budapesten
Az első nagyszabású könyvkiállítást Trefort Ágoston nyitotta meg az akadémia épületében. A kiállítás célja volt bemutatni a hazai nyomdászat és könyvkötészet fejlődését a legrégebbi időtől a legújabb korig.
1922. március 5.
Megszületett Pier Paolo Pasolini olasz filmrendező
Bolognában látta meg a napvilágot. Művészi pályafutását forgatókönyvíróként kezdte, majd 1961-ben mutatkozott be rendezőként A csóró című filmjével. Az olasz újhullám egyik kiemelkedő személyiségeként tárgyilagos, kissé szociografikus ábrázolásmódjában naturalista jegyek is fellelhetők. Életműve hatalmas és sokoldalú: húsz verseskötet, tizennégy filmforgatókönyv, kilenc regény, a Mamma Rómától egészen a halála évében készült Salo, avagy Sodoma 120 napja című filmjéig. Közben filmjei miatt úgyszólván negyedévenként meg kellett jelennie vádlottként nem kevesebb, mint harminc polgári-cenzori perben. Legjelentősebb alkotásai a Máté evangéliuma, az irodalmi ihletésű Dekameron, a Canterbury mesék és az Ezeregyéjszaka virága című filmek, melyeket Pasolini az élet trilógiájának nevezett. Mindhárom film különböző korok és népek narratív mítoszait kelti életre, hogy felmutathassa az örök emberi értékeket, elsősorban a nemiséget. Utolsó, Salo, avagy Sodoma 120 napja (1975) című filmje az ember hatalom általi megaláztatásának és megkínzatásának különböző stációit mutatta be, szinte elviselhetetlen nyíltsággal. 1975-ben mindmáig nem teljesen tisztázott gyilkosság áldozata lett. Manifester című versében a következőket írja a szabadságról: `A szabadság nem egyeztethető össze az emberrel, az ember nem is akarja igazán (...) De a szabadság erősebb: ha rövid időre is, azt akarja, éljék át. Olyan érték a szabadság, amely minden más értéket tönkre tesz, mert a többi érték nem más, mint ellene emelt védőfal.`
1922. március 5.
Megszületett Kopácsi Sándor rendőraltábornagy
Miskolcon született, vasesztergályosként dolgozott Diósgyőrben, a II. világháború után lett rendőr. 1952 és 1956 között Budapest rendőrfőkapitánya, majd a forradalom idején a Nemzetőrség főparancsnok-helyettese volt. 1956. november első napjaiban a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) intézőbizottságának tagjaként is tevékenykedett, ezt követően letartóztatták és 1958-ban a Nagy Imre-per hatodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban általános amnesztiával szabadult, vasesztergályosként jutott álláshoz, közben befejezte a jogtudományi egyetemet, 1969-ben doktorrá avatták. 1975-ben feleségével kivándorolt Kanadába (ahol lányuk élt), s Torontóban az elektromos művek fizikai dolgozója lett. 1990-es hazatérését követően rehabilitálták. A rendszerváltás idején visszakapta rendfokozatát, 1994-ben altábornaggyá léptették elő, 1998-tól az Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítvány kuratóriumának elnöke volt. 1990 és 1992 között a Történelmi Igazságtétel Bizottsága katonai szekciójának alelnökeként, 1992-től a Nagy Imre Társaság alelnökeként, 1991 és 1997 között az Országos Polgárőr Szövetség elnökeként tevékenykedett. Budapestért Díjban részesült 1993-ban, Demény Pál Emlékérmet kapott 1996-ban, s ugyanebben az évben a főváros III. kerülete díszpolgárává választották. 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (katonai tagozata) kitüntetést vehette át. Torontóban hunyt el 2001. március 2-án.
1931. március 5.
Megszületett Jakab Ödön költő és irodalomtörténész
Vadasdon született 1854. július 26-án. Kolozsvárott végezte az egyetemet 1878-ban. Kemény Domokos családjánál Marosvásárhelyen lett nevelő. 1879-től Pancsován, Déván, 1894-től Budapesten tanár volt. Mint a nép-nemzeti irányzat képviselője korában igen népszerű volt. 1883-ban a Petőfi, 1895-ben a Kisfaludy Társaság, 1924-ben az MTA levelező tagja lett. Lírai, epikai és drámai műveket írt, valamint tanulmányokat Tolnai Lajosról, Petőfiről és Arany Jánosról.
1938. március 5.
Darányi miniszterelnök beszédében nagy arányú fegyverkezési terv megindítását jelenti be
A háborús gazdasági előkészületek korábbi burkolt formáit 1938-tól a nyílt, rohamos ütemű fegyverkezés váltotta fel. Darányi miniszterelnök 1938. március 5-i győri beszédében nagy arányú fegyverkezési terv megindítását jelentette be. Öt év alatt 1 milliárd pengő beruházást irányoztak elő. Ebből 600 milliót közvetlenül hadikiadásokra, 400 milliót pedig közvetve az ország harcképességének fokozására (út-, vasútépítés, hajózás, távközlés stb.). A beruházásokat az állam részben egyszeri vagyonadó kivetésével (600 millió pengő), részben pedig belső kölcsön kibocsátásával (400 millió pengő) fedezte. Már 1938 második felében nagy arányú háborús konjunktúra bontakozott ki. A nagy nehézipari üzemek jelentékeny megrendeléseket kaptak az államtól. Ezek finanszírozására 1939 májusáig már kereken 300 millió pengőt fizetett ki az állam. A háborús konjunktúra a nehézipar mellett a könnyű- és élelmiszeriparra is kiterjedt. 1939 februárjában már arról hoztak döntést, hogy az eredeti tervtől eltérően a programot öt év helyett két év alatt, 1940. augusztus 1-ig befejezik. Felemelték a beruházások keretét: a közvetlen katonai kiadások 800 millió pengőre emelkedtek. Mindennek megfelelően 1939-ben az ipari termelés 1938-hoz képest 21%-kal emelkedett. Ez csaknem olyan mérvű emelkedés volt, mint a békegazdálkodás idején az ipar 20 év alatti növekedése.
1946. március 5.
A köztársaság kikiáltása után Nagy Ferenc veszi át a miniszterelnöki tisztet
Az MKP, az SZDP, az NPP és a szakszervezetek részvételével megalakult a Baloldali Blokk. Követeléseik: a jobboldaliak eltávolítása a közigazgatásból, harc az FKgP jobbszárnya ellen, az államosítások folytatása. Március 7-én, 300 ezres tüntetést rendeztek és kiadták a jelszót: `Ki a nép ellenségeivel a koalícióból!`. Ugyanakkor követelték a további államosításokat: az olaj- és bauxitbányák, a nehézipari nagyvállalatok nacionalizálását és a közigazgatás megtisztítását a régi rendszer embereitől. A Baloldali Blokk megalakításával elkezdődött a `szalámitaktika`: első szeletként a kisgazdákat kívánták `levágni` a kommunisták. A SZEB is természetesen az új politika mögött állt. A Kisgazdapárt meghátrálásra kényszerült: teljesítette a Baloldali Blokk legfontosabb követeléseit. Így a párt elnöksége 1946. március 12-én bejelentette 20 nemzetgyűlési képviselőjének kizárását a pártból. (A kizárt képviselők 1946 nyarán Sulyok Dezső vezetésével megalakították a Magyar Szabadság Pártot). 1946 tavaszán a kisgazdapárti többségű parlament elfogadta a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről szóló törvényjavaslatot (1946:VII. tc.). Ezzel törvényes alapot teremtettek arra, hogy a köztársaság-ellenesnek minősíthető politikai erőket adminisztratív eszközökkel kizárják a politikából.
1946. március 5.
Megalakul a Baloldali Blokk
Magyarországon 1946 elején a kommunista párt (MKP) és szövetségesei elhatározták, hogy megpróbálják tovább gyengíteni az 1945 novemberi választásokon győztes kisgazdapárt (FKGP) pozícióit. Március 5-én az MKP, az SZDP, a szakszervezetek és a Nemzeti Parasztpárt részvételével megalakult a Baloldali Blokk, amely ultimátummal fordult az FKGP-hez: követelték az erősen jobboldali képviselők eltávolítását a pártból, valamint a földreform védelmét, a közigazgatás megtisztítását, az olaj- és bauxitbányák államosítását, a nehézipar `kulcsüzemeinek` állami kezelésbe vételét és a bankok állami felügyelet alá helyezését. Céljainak érdekében a Blokk tömegakciókat, gyűléseket, tüntetéseket szervezett, amelyeknek eredményeként, valamint a béketárgyalások megkezdése előtt óvakodva egy a Szovjetuniót ingerlő lépéstől, a kisgazdapárt engedni kényszerült: szinte valamennyi követelést teljesítették. Március 11-én az FKGP-ből kizártak 20 képviselőt, s ezzel megkezdődött az MKP hírhedt `szalámitaktikája`, amelynek végére 1948-ra a kisgazdapárt felmorzsolódott. Megindult az ún. B-listázás is: a közigazgatási apparátusból - politikai okok miatt - 60 ezer köztisztviselőt bocsátottak el. 1947 derekára a baloldal pártjai között megszilárdult az együttműködés, ezért a Baloldali Blokk, mint külön tömörülés megszűnt.
1946. március 5.
Churchill beszédet mond Fultonban
Churchill szerint `A Balti-tenger melletti Stettintől az Adriai-tenger melletti Triesztig egy vasfüggöny húzódik keresztül a kontinensen. (...) E hatalmas birodalom és oligarchia ambíciói messze túlszárnyalják a cári idők álmait....` Előadásában Churchill a szovjet terjeszkedéssel szembeni atlanti szolidaritás erősítésére, elsősorban a brit-amerikai összefogás megszilárdítására hívta fel a figyelmet.
A sztálini Szovjetunió a II. világháború után szinte korlátlan hatalmak szerzett az általa elfoglalt kelet- és közép-európai államokban. A szovjetek megakadályozták a demokratikus államrendszerek kialakulását, illetve továbbélését, és a saját - az illető népek akaratától, hagyományaitól, nemzeti sajátosságaitól idegen - rendszerüket kényszerítették rájuk. A terrorperek, a gulágok, a szellemi és anyagi elnyomás alanyaivá változtatták őket. Az 1940-es évek végétől Európa és a világ kettészakadt, és egy választóvonal zárta el egymástól a keleti és a nyugati világot. Féktelen fegyverkezési verseny indult el. Enyhülést csak 1956 februárjában a szovjet kommunista párt XX. kongresszusa hozott, amikor Hruscsov leleplezte Sztálint. Ez azonban csak az 1956 októberi magyar forradalomig tartott. Utána újra a hidegháború szelei kezdtek fújdogálni. A igazi áttörés az 1970-es években kezdődött, amikor a politikai konfrontációt fokozatosan felváltotta a tárgyalások, a konszenzuskeresés időszaka. Az enyhülési folyamat jelentős állomása az 1975-ben Helsinkiben megtartott Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet volt.
1947. március 5.
Meghal Alfredo Casella olasz zeneszerző
A modern olasz zene egyik vezéralakja Torinóban született 1883. július 25-én. A párizsi konzervatórium zongora és zeneszerzés szakán tanult. 1915-től az új olasz zenei mozgalmak egyik irányítója volt. Európai és amerikai hangversenykörútjain nagy sikereket ért el; 1930-ban Budapesten is fellépett. 1941-től a modern olasz zene bemutatóit irányította, zongorázott és vezényelt. Komponált szimfóniákat, zongora-, kamara- és színpadi műveket; 1929-ben írta Szigeti Józsefnek ajánlott hegedűversenyét. Jelentős elméleti munkássága is, könyvet írt Stravinskyről és tanulmányt - többek között - Bachról és Beethovenről. Rómában érte a halál.
1953. március 5.
Meghal Sztálin
1953. március 5-én halt meg Joszif Visszarionovics Dzsugasvili Sztálin. A grúz származású szovjet politikus, párt- és állami vezető 1879. december 21-én Goriban született. 1898-ban belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba. 1903-ban a bolsevikekhez csatlakozott, majd még ugyanabban az évben Szibériába száműzték, de sikerült megszöknie. Többszöri száműzetés után 1912-től a Pravdánál dolgozott, 1917-ben már szerkesztőként. 1917 októberében Pétervárott tagja volt a fegyveres felkelést írányító politikai és katonai központnak, majd az első Népbiztosok Tanácsának és 1922-ig nemzetiségügyi népbiztosként dolgozott. Az intervenció idején több fronton is irányította a hadműveleteket. 1922-ben a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárává választották. Lenin halála után a párt és állam élére kerülve példátlan személyi kultuszt és kegyetlen diktatúrát valósított meg: az egyeduralom megszerzése érdekében sorra számolt le pártbeli ellenfeleivel. A kommunista rendszer halálos áldozatainak számát külföldi szakértők legalább 20 millió főre becsülik. A II. világháborúban hadügyi népbiztosként és a hadsereg főparancsnokaként szervezte a védekezést. Az 1945 után hatalma csúcspontjára jutott Sztálin folytatta az 1930-as években megkezdett politikáját, amely a halála után - főként Hruscsovnak köszönhetően - megindult desztalinizáció ellenére is rányomta a bélyegét a Szovjetunió későbbi történetére.
1954. március 5.
Eisenhower színes bőrű miniszterhelyettest nevez ki
Eisenhower amerikai elnök munkaügyi miniszterhelyettessé nevezte ki Ernest Wilkins ügyvédet, akinek személyében első ízben került ilyen magas posztra színes bőrű ember
1966. március 5.
Meghal Anna Andrejevna Ahmatova költönő és műfordító
Eredeti neve Gorenko, költőként anyja családi nevét használta. Kijevi jogi tanulmányait félbeszakította, amikor férjhez ment Ny. Gumiljov költőhöz. Az 1910-es évek elején tett európai utazása után Pétervárott élt, ekkor jelentek meg első verseskötetei. Az októberi forradalommal nem tudott azonosulni, de hazáját sosem hagyta el. Költészete a nemesi udvarházak és a polgári otthonok világában gyökerezett, emiatt az akkori hivatalos kultúrpolitika mellőzte. Későbbi költészetének témái között megtalálható a hazafiasság, a békevágy. Megrendítő alkotása a törvénytelenségek elleni tiltakozás jegyében húsz éven át írt Rekviem című ciklus. Az 1950-es évek végétől fölengedett körülötte a `jég`, újra publikálhatott. 1965-ben verseinek, 1966-ban műfordításainak gyűjteménye jelent meg. Igen értékesek a Puskin életművével foglalkozó tudományos igényű, irodalomtörténeti jelentőségű esszéi. A Moszkva mellett Domogyedovo-ban halt meg.
1978. március 5.
Megerősítik a háztájit
A háztáji gazdaságok szükségességét erősítik meg a MSZMP Központi Bizottságának ülésén.
1981. március 5.
Meghal Gáli József író és műfordító
Gyulán született 1930. február 10-én. 1944-ben családjából egyedül ő élte túl a megsemmisítő tábort. Hazatérése után a pannonhalmi gimnáziumban elkezdett tanulmányait Gyulán fejezte be. A Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakáról mint osztályidegent eltávolították. Írt mesejátékot (Erős János), fordított klasszikusokat. 1951-ben József Attila-díjat kapott, a főiskolára is visszavették. Diplomamunkáját, a Szabadsághegy című drámát 1956-ban adták elő, azokban a napokban, amikor Rajk László temetése volt. Nagy Imre is végignézte az előadást, amelyet csakhamar ismét betiltottak. Gáli ott volt a felkelők között, majd Obersovszky Gyulával együtt szerkesztette az Igazság című forradalmi lapot. 1957-ben halálra ítélték, majd nemzetközi tiltakozás eredményeképpen (az akkoriban Londonban élő Ignotus Pál kérésére a Nobel-díjas tudós, Bertrand Russell járt közben az érdekében) büntetését 15 évi börtönre mérsékelték. 1961-ben amnesztiával szabadult. A Tűz balladája című meséjét bemutatta a televízió. Drámái közül a Válás Veronában címűt betiltották, a Daliás időket a miskolci, a Szabadsághegyet a veszprémi színház mutatta be. Egyetlen novelláskötete (Szúnyogok és nemeskócsagok) halála után jelent meg. Munkásságából kiemelkedik az Ibsen-drámák magyarra ültetése. Budapesten hunyt el.
1991. március 5.
Meghal Lord William Penney
A brit atombomba `atyja` Gibraltár-on született 1909. június 24-én. Fiatal atomkutatóként az 1944-45-ös esztendőben az új-mexikói Los Alamos-i kísérleti laboratóriumban dolgozott, és hivatalos megfigyelőként jelen volt Nagaszaki atombombázásánál. 1953-ban a Berkshire grófságban lévő aldermastoni atomkutatási és fejlesztési intézet igazgatója lett, majd 1964-ben az Egyesült Királyság Atomenergia Hatóságának elnökévé nevezték ki. Tevékeny részt vállalt - még Winston Churchill megbízásából - az első angol atombomba, majd az első angol hidrogénbomba létrehozásában.
