Hónap: március • Nap: 04
1172. március 4.
Meghal III. István magyar király
II. Géza magyar király és Eufrozina orosz hercegnő házasságából született 1147-ben. Keresztapja VII. Lajos francia király volt, aki éppen születése idején haladt át kereszteseivel Magyarországon. 1162-ben lépett trónra, ugyanebben az évben koronázták meg. Megszakításokkal tíz évig uralkodott. Uralmát a Mánuel bizánci császár elleni harc töltötte ki, aki állandóan ellenfeleit támogatta III. Istvánnal szemben. 1167-ben nagy vereséget szenvedett Bizánctól, így Dalmácia, Bosznia és Szerémség a császár kezén maradt. 1169-ben elismerte az egyház igényeit, lemondott egyes jogairól a klérus javára. III. Istvánt tekinthetjük az első várospártoló királyunknak, ugyanis az ő uralkodása alatt kaptak kiváltságot Székesfehérvár idegen polgárai, valamint befogadta az országba az 1162-ben földig rombolt Milánóból elmenekült polgárokat. Uralkodása alatt a politikai döntések meghozatalában Eufrozina anyakirályné és Lukács esztergomi érsek befolyása érvényesült. Esztergomban temették el. A trónon öccse, III. Béla követte.
1484. március 4.
Meghal Szent Kázmér
IV. Kázmér lengyel királynak és Erzsébetnek, II. Albert német-római császár és magyar király lányának harmadik gyermeke. A krakkói várban született 1458. március 5-én. Gyermekkorától fogva mélyen vallásos életet élt. Szigorú önmegtagadás és a szegények istápolása volt fő vonása. A neki tulajdonított Omni die dic Mariae (Mindennap mondj Máriának dicséretet) kezdetű híres egyházi himnuszt azonban inkább Cluny Szt. Bernát alkotta a 12. században. 1471-ben a Mátyás király cseh háborúival elégedetlen magyar főpapok és urak őt akarták a magyar trónra ültetni. Atyja parancsára sereget vezetett a Felvidékre, egészen Hatvanig előnyomult, de a támadás kudarcba fulladt. Kázmér akkor megfogadta: többé nem ragad fegyvert keresztény ország ellen. Otthon folytatta tanulmányait és elmélyült istenfélő életét, bár 1479-től 1483-ig apja helyett alkirályként kormányozta Lengyelországot. Legendás lett igazságossága, szerénysége és a szegények iránti szeretete miatt. 1483-ban apja Vilnába hívta, és helyettes kancellárrá tette. Hamarosan súlyosan megbetegedett. Grodnóban hunyt el a következő évben, de Vilnában (Vilnius) temették el. Ereklyéi az ottani Szt. Szaniszlónak szentelt templomban vannak. Halála után rövidesen szentként kezdték tisztelni. Ő lett Lengyelország és Oroszország védőszentje, továbbá a fiatal litvánok, az ápolók, a betegápoló szervezetek és a betegek patrónusa.
1642. március 4.
A gyulafehérvári országgyűlés beiktatja I. Rákóczi György utódját, II. Rákóczi Györgyöt
1756. március 4.
Megszületett Sir Henry Raeburn skót festő
Korának kiemelkedő portréfestője Edinburgh-ben született. Kezdetben aranyművességet tanult, A festészet technikáját jobbára autodidakta módon sajátította el. Arcképminiatúrákat, majd később olajportrékat festett. Az edinburghi polgári értelmiség és a nemesi családok rendeltek tőle arcképeket, amelyeket a fény-árnyék hatások ábrázolása tett egyénivé. Raeburn-t, az edinburghi társadalom népszerű alakját 1815-ben a királyi akadémia tagjává választották, 1822-ben pedig lovaggá ütötték. Egy évvel később, 1823. július 8-án halt meg.
1801. március 4.
Thomas Jefferson lesz az USA harmadik elnöke
A republikánus Thomas Jefferson, a jogi végzettségű gazdálkodó már hosszú politikai múltra tekinthetett vissza, amikor John Adams utódjaként az Egyesült Államok elnöki székébe került. 1769-1775 között Virginia törvényhozó gyűlésének, majd 1775-1776 között Philadelphiában a gyarmatok első - kontinentális kongresszusának volt tagja. A függetlenség szószólójaként és előharcosaként élesen bírálta a brit uralmat és Nagy-Britannia gyarmati politikáját. 1776-ban döntő szerepe volt a Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazásában. 1779-ben szülőföldje, Virginia kormányzójának választották meg (1782-ig volt hivatalban). 1784-1789 között párizsi követként ismét síkra szállt a függetlenségért és a liberális eszmékért: fölkérésre átnézte és javította az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának tervezetét. George Washington kormányában az első külügyi államtitkár posztját töltötte be.
1832. március 4.
Meghal Jean-Francois Champollion francia egyiptológus
Figeac-ban született 1790. december 23-án. Tizenhét éves korában jelent meg első tudományos dolgozata, és ekkor készítette el világtörténeti időrendi táblázatát. Beszélt héberül, arabul, perzsául, kínaiul, görögül és szanszkritül. 1822-ben kezdett az angol Thomas Young kartus-elméletével foglalkozni. A keretbe foglalt jelekről már Young feltételezte, hogy azok uralkodók neveit jelentik; Champollion legnagyobb jelentőségű munkája, az egyiptomi hieroglifák megfejtése és a teljes hieroglif ábécé összeállítása volt az ún. rosettei kőtábla segítségével. A kő V. Ptolemaiosz Epiphanész fáraó uralkodása idején kelt, Kr.e. 196-ban, s ugyanazt a szöveget tartalmazza hieroglif, démotikus és görög írással. A szövegben szereplő királynevek összevetése volt a kulcs a megfejtéshez. Kleopátra és Ptolemaiosz nevéből azonosította a p, t, o, l és e betűket, s ezek alapján a többit is. Az a-l-?-sz-e-?-t-r-? betüsorból Nagy Sándor egyiptomi nevét, az Alkszentroszt fejtette meg, felismerve, hogy a magánhangzók sokszor kimaradnak. Ezek azonban mind idegen nevek voltak. Amikor Abu Szimbelből kapott egy négybetűs kartust, amely a görög hatás előtti korból eredt, azt ?-?-sz-sz-nek olvasta. Az első hieroglifát a nap jelének vélte, ez kopt nyelven: ra. A második jegyet m-nek tippelve, a kor nagy királyának, Ramszesznek a nevét kapta. Így bebizonyította, hogy a régi neveket is betűírással írták, kopt nyelven. 1822-ben tette közzé világraszóló felfedezését. Két év alatt majd valamennyi hieroglifát megfejtette, s megállapította, hogy piktogramokat is alkalmaztak. 1824-ben írta meg A hieroglifák pontos rendszere című könyvét. 1828-ban végre Egyiptomba utazhatott. 1831-ben a College de France professzora lett, s az ő számára hozták létre itt az első egyiptológiai tanszéket. Munkáját azonban nem fejezhette be: 41 éves korában szívrohamban meghalt.
1835. március 4.
Per indul Wesselényi Miklós ellen
A liberális reformmozgalom erősödésével a kormányzat meggyőződésévé vált, hogy Magyarországon kiterjedt forradalmi szervezkedés létezik, melyet egy európai központból irányítanak. Az összeesküvés fejének Wesselényi Miklóst tekintették. Célját Magyarországnak a birodalomtól való elszakításában látták. Mivel bizonyítékkal nem rendelkeztek (nem is rendelkezhettek), más vádakkal indítottak politikai pereket. Ezek egyrészt a megfélemlítést, másrészt az ellenzék vezetőinek a közéletből való eltávolítását célozták. Az első célpont Wesselényi volt, aki ellen egyszerre két per is indult. Erdélyben azzal a váddal, hogy cenzori engedély nélkül kinyomatta az országgyűlési napló néhány ívét. Magyarországon az 1834. december 9-i szatmári vármegyegyűlésen, az örökváltság mellett tartott beszédéért, a kormányt bíráló kifejezéseiért hűtlenség vádjával indult eljárás ellene. Perét az ellenzék a szólásszabadság megsértésének tekintette. A feudális perrendnek megfelelő lassúsággal haladó per 4 év múlva, 1839-ben jutott el az ítélethirdetésig. A hűtlenséget nem lehetett bizonyítani, ennek ellenére 3 év börtönre ítélték Wesselényit. Két hónapnyi raboskodás után engedélyezték, hogy súlyosbodó szembaja gyógykezelésére a sziléziai Gräfenbergbe utazzék. Innen 1840-ben, a politikai perek elítéltjeinek adott amnesztia után tért haza. A per elérte egyik fő célját: az ellenzéki vezért kikapcsolta a politikai életből.
1849. március 4.
A Habsburgok kiadják az olmützi alkotmányt
1849 februárjában megértek a magyar ellentámadás lehetőségei. A Kossuth és Görgey között kialakult személyes ellentét miatt Kossuth nem Görgeyt, hanem a lengyel Henryk Dembińskit nevezte ki fővezérré. A tábornok azonban csődöt mondott. Már működése kezdetén széttagolta a magyar főerőket. Így aztán amikor a tél végén Windischgrätz megindult Debrecen felé, a február 26-27-i kápolnai csatában a magyar fősereg alig fele vett részt, s vereséget szenvedett. Az elégedetlen tisztikar Szemere Bertalan országos biztos közreműködésével letette őt a fővezérségről. A csatát követően Windischgrätz túlzott optimizmusról tanúskodó hadijelentést küldött az Olmützben tartózkodó császári udvarba: "A lázadó csordákat szétvertem, néhány napon belül Debrecenben leszek". E hadijelentés nyomán az udvari körök elérkezettnek látták az időt az alkotmányosság és abszolutizmus között folyó küzdelem végleges lezárására. Március 4-én az uralkodó feloszlatta a szintén Olmützben ülésező birodalmi gyűlést, s új alkotmányt adott "népeinek". Ez megszüntette az eddigi territoriális különbségeket, s mellékesen részekre osztotta Magyarországot is. Abszolút vétójogot adott az uralkodónak, a miniszterek neki, és nem a parlamentnek voltak felelősek. Az egyes tartományokat szűk, a helyhatóságokat viszont széles körű önkormányzati jogokhoz juttatta. Az alkotmány soha nem lépett hatályba. (A háborúra hivatkozva halasztották el bevezetését.)
1852. március 4.
Meghal Nyikolaj Gogol orosz író
Nyikolaj Vasziljevics Gogol, a kritikai realizmus kiemelkedő képviselője Velikije Szorocsinci-ban született 1809. április 1-jén. Ukrán származású volt, de műveit orosz nyelven írta. Gimnáziumi tanulmányait Nyezsinben végezte, majd Pétervárra költözött. Volt színész, hivatalnok, 1834-ben a pétervári egyetemen kezdett történelmet tanítani. Egy év után visszavonult, ettől kezdve csak irodalmi tevékenységet folytatott. 1836 után hosszabb-rövidebb ideig külföldön élt, járt Párizsban, Rómában, Jeruzsálemben. A kritikai realizmus kiemelkedő képviselője. Első jelentős műve az Esték egy gyikanykai tanyán című elbeszélésgyűjteménye volt, e műfajt egyébként is igen kedvelte. Második kötete, a többek között a Tarasz Bulbát és a Régimódi földesurakat tartalmazó Mirgorod 1834-ben jelent meg. Harmadik elbeszélésgyűjteménye ún. pétervári elbeszéléseit foglalja magában. Közülük is kiemelkedik leghíresebb groteszk elbeszélése Az orr, valamint a monológ és a napló műfaját újraalkotó, dramatizált változatban színházban remekműnek bizonyuló Az őrült naplója. Világirodalmi jelentőségű a kisember-hőst típussá emelő A köpönyeg című elbeszélése is. Az orosz drámairodalmat A revizor című drámájával újította meg, amelyhez később, az első színpadra állítások miatti elégedetlenségében kommentárokat is írt. Életműve utolsó, hatását illetően legjelentősebb darabja a Dante Isteni színjátékának mintájára háromrészesre tervezett Holt lelkek című regénye, amelynek csak az első része készült el teljesen. Főhőse, Csicsikov az egyik legismertebb irodalmi alak ma is. Az orosz realizmus `Gogol Köpönyegéből bújt elő` - vallotta Dosztojevszkij, s valóban, Gogol hatása az orosz irodalomra óriási. Művei számtalan fordításban olvashatók, s színpadon, filmen szintén találkozhatunk írásaival, sőt darabjaiból számos zenés mű is készült.
1861. március 4.
Meghal Ippolito Nievo, olasz író és szabadságharcos
Padovában látta meg a napvilágot 1831. november 30-án. Gyermekkorát nagyanyja Friuliban lévő kastélyában töltötte. 1855-ben jogi doktorátust szerzett a padovai egyetemen. Mazzini eszméinek hívévé vált, és fegyverrel is részt vett az osztrákellenes mozgalmakban. Végigharcolta Garibaldi 1859-60-as hadjáratát, Szicília felszabadítása után Garibaldi a sziget adminisztratív-politikai irányításával bízta meg őt. Nápoly felé hajózva vesztette életét. Jelentősek `falusi novellái`, amelyeket a romantika népies irányzatának hatására írt, de túlmutatnak ezen a körön. Írt drámákat és regényeket is, fő műve az Egy olasz vallomásai (1867) című regénye, amely az olasz nemzeti romantika egyik legjelentősebb irodalmi alkotása. (1940-ig Egy nyolcvanéves férfi vallomásai címen jelent meg.)
1876. március 4.
Megszületett Léon-Paul Fargue francaia költő
Párizsban látta meg a napvilágot. Írásmódját eleinte a kései szimbolisták költészetéhez sorolták, de hamarosan szakított a rímes verseléssel és egy sajátos impresszionista szabadvers-formát munkált ki. Később az irodalmi kubizmus egyik mestere lett. Nagy befolyással volt a szürrealistákra, akik egyik elődjüket tisztelték benne, ő maga azonban sohasem csatlakozott az irányzathoz. Minden új iránt fogékony, sajátos formanyelvet teremtő költő volt. Kedvelte a szokatlan képeket, hasonlatokat, új szavakat faragott, új témákkal, modern életérzésekkel gazdagította a lírát. A hangulatok, az apró részletek, a sejtetés költője volt. Verseit főként Párizs ihlette. 1923-ban Paul Valéryvel és Larbaud-val megalapította a Commerce című folyóiratot. Visszaemlékezései három kötetben jelentek meg: Refuges (1942), Lanterne magique (1944), Portraits de famille (1947). 1947. november 25-én halt meg Párizsban.
1897. március 4.
Meghal Martin Lajos, a repülés egyik magyar úttörője
Budán született 1827. augusztus 30-án. Részt vett a szabadságharcban, amelynek bukása után besorozták az osztrák hadseregbe, ahol a tüzérségi röppentyűk tökéletesítésével foglalkozott. Később érdeklődése a repülés problémái felé fordult. Elsőként gondolt arra, hogy a repülőgép szárnyán csűrőfelületeket alkalmazzon, ezek hajlásszögének ellentétes irányú beállításával a gép egyik vagy másik irányba dönthető és fordulatba vihető. 1893-ban kapott szabadalmat új típusú repülőgépére, a `lebegő kerékre`. A Kolozsvárott bemutatott gép szemtanúk szerint három méter magasra emelkedett. A szélenergia hasznosításának kérdéseivel is foglalkozott. 1872-től a kolozsvári egyetemen tanított, majd 1895-1896-ban az egyetem rektora volt.
1901. március 4.
Meghal Csernátony Lajos
Kolozsváron született 1823. augusztus 21-én. Középiskolai és jogi tanulmányait szülővárosában végezte. A szabadságharc alatt Kossuth titkára, a radikális szellemű Marczius Tizenötödike egyik szerkesztője, majd a Honvédelmi Bizottmány titkára. A szabadságharc leverése után hosszú évekig emigrációban élt, a Presse, a New York Times, a londoni Morning Star munkatársa volt. 1851-ben távollétében halálra ítélték. Franciaországban, Angliában, az Egyesült Államokban és Itáliában élt. A kiegyezés évében tért haza, dolgozott a Hon című újságnál, majd az Ellenőr alapítója és szerkesztője, később a Magyar Nemzet főmunkatársa volt. Publicistaként a XIX. század végi sajtó egyik legtevékenyebb tagja; könnyed hangú, szellemesen támadó stílusával új irányt szabott a politikai újságírásban. Számos politikai és szépirodalmi művet fordított angolból. 1867-től országgyűlési képviselő volt, kezdetben balközép, majd szabadelvű párti programmal.
1916. március 4.
Franz Marc, a német expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselője elesik Verdunnél
Franz Marc, a német expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselője, 1916. március 4-én - 35 éves korában - elesik Verdunnél. Azok közé a művészek közé tartozik, akik egyszerű, közvetlen képnyelv és a színezés szabad, szubjektív módja révén akarnak belső érzéseiknek és félelmeiknek kifejezést adni. Az expresszionizmusnak, amely a XX. század elején mindenekelőtt a festészetben és a grafikában lép fel, a háborút megelőző idő és a háborús évek szellemi és politikai nyugtalansága adja meg a hátterét. Ezekben a művekben gyakran tükröződik egy olyan világkép, amely az embert a természet és a társadalom erőivel szemben kiszolgáltatottnak mutatja. A Híd (1905) és a Kék Lovas (1911) nevű német művészegyesületek mellett mindenekelőtt Edvard Munch norvég festő sorolható az expresszionisták közé.
1921. március 4.
Megkezdődik Harding elnöksége
A republikánus párti Warren G. Harding 1920. november 2-i fölényes választási győzelme az amerikai közhangulat megváltozását tanúsítja. A `Térjünk vissza a normális időkhöz` jelszó jegyében a külpolitikában az elszigetelődési irányzat, a belpolitikában a kommunistáktól és a többi másként gondolkodótól való félelem kerekedik felül, míg a gazdaságban a háború utáni időszak recesszióját rövidesen fellendülés váltja fel. A szenátus még Woodrow Wilson hivatali ideje alatt elvetette a versailles-i békefeltételek törvénybe iktatását (1919. VI. 28.). Az USA ezért nem is vesz részt a Wilson javaslatára alapított genfi Népszövetség munkájában, s 1921 augusztusában Németországgal, Ausztriával és Magyarországgal különbékét köt. Az 1921. március 4-én hivatalába lépő republikánus párti Harding elnöksége alatt lezárul az elődje, Wilson megválasztásához vezető szociális reformpolitika (1912. XI. 5.). Ennek következtében a szakszervezetekkel folytatott viták kiéleződnek.
1933. március 4.
Franklin D. Roosevelt elnök székfoglaló beszédében új politikai programot jelent be
Az elkövetkező `száz nap` alatt - így nevezték el később a két nap múltán összeülő kongresszus első ülésszakát - egy sor olyan intézkedést vezetett be, amelyek a világgazdasági válság USA-ra gyakorolt hatásának felszámolását célozták. Az elnök először is egyheti bankzárlatot rendelt el, s azután összehívta a kongresszust. A "New Deal" politikája, amely megteremti az USA korszerű szociális állammá fejlődésének előfeltételeit, magában foglalja a munkanélküli segélyt, a mezőgazdasági termékek ártámogatását, a 25 évesnél fiatalabb munkanélküliek önkéntes munkaszolgálatát, terjedelmes állami munkaalkalom-teremtő program megtervezését és a magánkézben levő ipar újjászervezését (munkaidő-csökkentés, a verseny korlátozása). Azt remélik, hogy a törvények hatására megindul a fellendülés. Új szövetségi hatóságokat hoznak létre, melyek feladata a rendelkezések végrehajtásának ellenőrzése. A kormány elsősorban a munkanélküliek megsegítésére összpontosul. Törvény rendeli el a Civilian Conservation Corps felállítását. A szövetségi kormány országszerte munkatáborokat állít fel, amelyekben 18-25 éves kor közötti munkanélküliek természetvédelmi munkát végeznek. A nagy visszhangot kiváltó program több nemzeti park létrehozását eredményezi. A munkanélküliek megsegítésére irányuló legfontosabb kísérlet azonban a Federal-Emergency-Relief-törvény volt. A szövetségi kormány, amely a munkanélküliek támogatásában nem volt illetékes, az államoknak és a községeknek pénzt juttat a munkanélküliek támogatására. 1933 novemberétől egy újonnan létrehozott hatóság, a Civil Works Administration szövetségi szinten és az egyes államok szintjén négymillió munkahelyet teremt. Miután a bankokat újra megnyitották, s az elnök felhívására a lakosság bizalma újjáéled, egyre többen helyezik el a pénzüket bankszámlákon. A hitellehetőségek bővítésére a Reconstruction Finance Corporation egymillió dollárt bocsát ki. A mezőgazdaságban a túltermelést azzal korlátozzák, hogy a vetésterületek csökkentéséért kártalanítást fizetnek a farmereknek. A cél az, hogy a termelés csökkentése járuljon hozzá a dollár visszaszorított értékének növeléséhez ("Federal Farm Loan Act"). A "Nemzeti Újjáépítési Törvény"-nyel ("National Recovery Act") az ipari termelést és a foglalkoztatottság mértékét kívánják növelni. Az állam egyidejűleg ellenőrzi a munkakörülményeket és a bérek színvonalát. Átszervezi az egész ipart, s a szakszervezetekkel és a vállalkozókkal együttműködve kifejleszti az állami ellenőrzés alatt álló gazdasági önkormányzat rendszerét. Emellett a kormány nagy közhasznú állami vállalkozásokat hoz létre óriási duzzasztógátak építésére és a vidék elektromos árammal való ellátására. A "New Deal" kifejezést magyarul is nehéz pontosan értelmezni; egy szellemes mondás szerint, mintha egy kártyapartiban újraosztanák a lapokat.
1997. március 4.
Meghal Simándy József operaénekes
Schulder József Kistarcsán született 1916. szeptember 18-án. Eredeti szakmája autószerelő volt. 1945-ben a Zeneakadémia énektanszakán szerzett oklevelet, emellett 1940-45-ben az Operaház énekkarában énekelt. 1945-47-ben a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának tagja, 1946-ban Szegeden Don José szerepében mutatkozott be. 1947-től az Operaház magánénekese, 1990-től örökös tagja, számos kiváló tenor-szerep tolmácsolója, a magyar operajátszás jelentős alakja volt. 1956-60-ban a müncheni Staatsoper társulatában is énekelt. Legnagyobb sikerét Erkel Bánk bán című operájának címszerepében aratta. Gazdagon áradó tenorja, csiszolt énektechnikája, magasrendű zenei, színészi kultúrája, lelkiismeretes munkája a magyar operaszínpad fejedelmei közé emelte. 1978-86-ban tanított a Zeneakadémián. 1953-ban Kossuth-díjjal, 1964-ben kiváló művész címmel tüntették ki. Halála után kapta meg a Magyar Örökség kitűntető címet. 2004-ben Lakiteleken szobrot avattak emlékére.
