2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: február  •  Nap: 11
18 találat
[1]

1160. február 11.

A páviai zsinat elismeri IV. Viktor ellenpápát

Orlando Bandinellit 1159. szeptember 7-én választották III. Sándor pápává. A szentatya szembeszállt I. (Barbarossza) Frigyes azon törekvéseivel, amelyek az invesztitúra megszerzésére irányultak. A bíborosok kisebb, németbarát része ezért IV. Viktor pápa személyében ellenpápát választott. Elképzelésük természetesen találkozott a német-római császár tetszésével is. Azonban a katolikus országok jelentős része III. Sándor mellett tette le a voksát. A pápa I. Frigyest ki is közösítette. A szembenállás végül háborúhoz vezetett, amelyben a Lombard Liga segítségével a pápa győzedelmeskedett.

[2]

1807. február 11.

Megszületett gróf Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány miniszterelnöke

Pozsony városában látta meg a napvilágot. Szülei még 1807-ben elváltak, apja, Batthyány János gróf 1812-ben meg is halt. Anyja az akaratos, de nemes lelkű fiú neveltetését előbb házitanítóra bízta, majd nyolcévesen egy bécsi nevelőintézetbe adta. 1824-től két évig egy polgári származású tanára házánál lakott, itt ismerte meg a francia felvilágosodás és a kor liberalizmusának eszméit. Magas pártfogó segítségével 1826-ban belépett a hadseregbe, már a szolgálat mellett tett huszonegy évesen jogi vizsgát a zágrábi akadémián. Költséges életvitele miatt adósságokba és anyjával ellenségeskedésbe keveredett, a családi perpatvarnak a kancellária által létrehozott egyezség vetett véget. Batthyány nagykorúságának elérésekor, 1831-ben alhadnagyként, rangjának megtartása nélkül kilépett a szolgálatból és birtokai rendbetételének szentelte magát. Ikerváron gazdálkodott, 1834-ben megnősült, gróf Zichy Antóniát vette feleségül. A következő években több nyugat-európai utazást tett, tudatosan készült közéleti szerepére. 1839-ben megjelent a pozsonyi országgyűlésen, ahol rövidesen az ellenzéki mágnás ifjak csoportjának vezetője lett, beszédeiben a szólás- és vallásszabadság mellett állt ki. 1841-től Pesten lakott, palotája az ellenzék találkozóhelye lett. Az 1843-44-es országgyűlésen már a főrendi ellenzék elismert vezetőjének tekintették. Részt vett az ipar színvonalának emelésére szervezett Iparegyesület tevékenységében, itt került kapcsolatba Kossuth Lajossal, akinek követté választását ő vitte keresztül 1847-ben; ebben az évben az ő elnökletével dolgozták ki az Ellenzéki Nyilatkozatot.
Az 1848-as párizsi forradalom kitörése után a pozsonyi diétán az alsótábla megszövegezte a felelős magyar kormány felállítását követelő felirati javaslatát. Ezt a felsőtábla csak a bécsi forradalom hírére, március 14-én fogadta el, s a két táblájának küldöttsége március 15-én vitte Bécsbe az uralkodó elé. A delegáció már Batthyány azonnali miniszterelnöki kinevezését követelte, sőt - addig példátlan módon - útban Bécs felé megfogalmazták a királyi választ is. V. Ferdinánd március 16-án fogadta a küldötteket, de a leiratból kihagyta Batthyány nevét. Végül István nádor, mint Magyarország teljhatalmú helytartója nevezte ki - a király szóbeli belegyezésével - Batthyányt. E "legális, de nem lojális" lépés miatt vonta kétségbe később a bécsi udvar az innen induló események törvényességét, végeztette ki Batthyányt és küldte száműzetésbe István nádort.
Az általa megalakított első felelős magyar kormány április 10-én Pozsonyban letette az esküt, majd április 14-én Pestre költözött. A kormány élén hozzálátott a fiatal magyar állam megszervezéséhez, legmaradandóbb intézkedése az első tíz honvédzászlóalj felállítása volt, amely a későbbi honvédsereg magva lett. Helyzetét nehezítette a nemzetiségek lázongása, Jellacic horvát bán szeptemberi támadása, Kossuth radikalizmusa, s a pesti nép, amely többször szembeszállt a kormánnyal. Batthyány 1848. szeptember 11-én lemondott, de a nádor ismét őt bízta meg kormányalakítással. Lamberg főparancsnok szeptember 28-i megölése után kiegyezést célzó politikája háttérbe szorult, s október 2-án végleg leköszönt, lemondott képviselői mandátumáról is és a magánéletbe vonult vissza. Batthyány külföldre készült, amikor meghallotta, hogy Vas megyei birtokát a Jellacic által hazaindított horvát népfelkelők veszélyeztetik. Útjában azonban megakadályozta egy lovasbaleset, így kificamodott karral Pestre ment. December 6-án sárvári kerületében újraválasztották képviselővé, a képviselőház munkájába 30-án kapcsolódott be. Pestet ekkor már - a honvédsereg vereségei miatt - nem lehetett megvédeni, így Kossuth javasolta a kormány és a képviselőház Debrecenbe költözését. Batthyány ezzel nem értett egyet, de csak békedelegációt kiküldését sikerült elérnie. Windischgrätz fővezér azonban csak Batthyány nélkül volt hajlandó a tárgyalásra, a gróf azonban még ezek után sem menekült el: "néhány év börtön" miatt nem futamodom meg - mondotta. A küldöttség 1849. január 8-án ért vissza Pestre, az osztrák katonai rendőrség még aznap letartóztatta Batthyányt.
A tavaszi hadjárat során a közeledő magyar seregek elől Laibachba (ma Ljubljana), Pozsonyba majd Olmützbe (ma Olomouc) vitték, végül az olmützi törvényszék ítélte - felsőbb utasításra - kötél általi halálra. Esetében a bíróság még a Bécsben hozott szabályt is megsértette, hiszen a felelősségre vonás csak az 1848. október 3., tehát az Országgyűlés feloszlatása után elkövetett cselekményekre vonatkozhatott volna, Batthyány viszont ekkor már lemondott tisztségéről. A vádat és a védelmet is ellátó hadbíró alaposan megindokolt kegyelmi kérvénye Haynau elé került, aki október 5-én megerősítette az ítéletet. A kivégzést (a tizenhárom aradi vértanúval együtt) október 6-ára, a bécsi forradalom és Latour halálának évfordulójára időzítették. Batthyány előző éjjel a hozzá becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, és bár életét megmentették, nem lehetett felakasztani. A helyi parancsnok saját hatáskörben "porra és golyóra" változtatta az ítéletet, ami miatt később Haynau idegrohamot kapott. A gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet a katonáknak, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: "Allez Jäger, éljen a haza". Holttestét a ferenciek kriptájába temették, innen 1870-ben vitték országos gyászpompával a Kerepesi úti temető mauzóleumába. Kivégzésének helyén áll a Batthyány-örökmécses, amely a szabadság jelképévé vált.

[3]

1811. február 11.

Megszületett Teleki László

Teleki László Pesten született. Az 1848-49-es szabadságharc lelkes híve és támogatójaként már 1849 tavaszán egyenjogúságot követelt Magyarország nem magyar népeinek, és Kossuthot megelőzve eljutott a dunai népeket összefogó államszövetség tervéig. 1852-ben az osztrák ellenforradalmi bíróság halálra ítélte, s távollétében jelképesen végrehajtották az ítéletet. 1859-ben Kossuth és Klapka társaságában megalapította a Magyar Nemzeti Igazgatóságot. 1860-ban Drezdában letartóztatták és kiadták Ausztriának. Kizsarolt ígéretére, hogy tartózkodik a politikától, szabadon engedték. 1861-ben hazatérhetett, országgyűlési képviselő és az 1848-as jogalapon álló Határozati Párt vezetője lett. Országszerte az új függetlenségi mozgalom vezérének tekintették. Azonban az országgyűlés egységes fellépésének meghiúsulása, a pártján belüli érdekcsoportok megjelenése miatt, s az erkölcsi felelősség fokozódó súlya alatt összeroppanva öngyilkos lett 1861. május 8-án. Irodalmi munkásságának legmaradandóbb műve a Kegyenc című történelmi tragédiája, amelyet 1841-ben mutattak be. A történetírói forrásokon alapuló és Shakespeare királydrámáinak formai sajátosságait mutató műben két római történeti alak emberi-politikusi dilemmáját sűrítette egy személybe, s emelte művészi szintre. Illyés Gyula A különc című drámájában idézte fel alakját.

[4]

1831. február 11.

Megszületett Charles Louis Chassin, francia író, történetíró, publicista

A párizsi Sorbonne egyetemen jogot tanult. Republikánus lapokba dolgozott, írt két regényt, de életre szóló élményt az 1848-49-ben Magyarországról érkező hírektől kapott. Cikksorozatot és könyvet írt Hunyadi Jánosról, a könyv kivívta a magyar emigráció széles körű rokonszenvét. A párizsi emigrációban élő Irányi Dánielnek a magyar forradalomról szóló művét franciára adaptálta. Magyar emigránsok nyersfordításai alapján tolmácsolta francia nyelven Petőfi Sándor verseit, s megírta a költő életrajzát is. Lefordította Jókai Mór és Jósika Miklós számos elbeszélését.

[5]

1873. február 11.

Lemond a spanyol király

Amadeus olasz herceg, aki 1870. XI. 16. óta Spanyolország királya, belpolitikai feszültségek és az újból fenyegető karlista háború (1833. IX. 29.) miatt lemond. A parlament - a Cortés - kikiáltja a köztársaságot. Amadeust, II. Viktor Emmánuel olasz király második fiát a Cortés választotta királlyá. A Savoia-házból származó herceg megválasztására azután került sor, hogy a Hohenzollern-Sigmaringen Lipót herceg jelölése nézeteltérést okozott a Német Birodalom és Franciaország között (1865. VI. 1.). Kormányzási ideje alatt Amadeus mégsem aratott sok sikert: sem a pénzügyek stabilizálását, sem egy többséggel bíró kormány létrehozását nem tudta elérni. Kísérlete hogy a "szeptemberi koalíció" alapján szövetséget kössön azokkal a pártokkal amelyek elődjét, II. Izabella királynőt megbuktatták (1865. VI. 1.), nem sikerült.

[6]

1893. február 11.

Bánki Donát és Csonka János szabadalmaztatják a karburátort

Az első benzinmotoroknál az ún. felületi porlasztást használták (azaz benzinen át szívták a levegőt a hengerek), s így csak hozzávetőlegesen sikerült jó benzin-levegő keveréket előállítani. Bánki Donát és Csonka János találták fel a mai porlasztó ősét, ahol a vákuum a fúvókából mindi arányos mennyiségű benzint szív a hengerbe. A karburátort 1893. február 11-én szabadalmaztatták. Ezzel a találmánnyal a benzinmotor megbízhatóan működő erőgép lett. Az első négy hazai robbanómotort még 1889-ben készítette a Ganz-gyár. Országszerte évekig élt még a tűz- és robbanásveszélytől való (indokolatlan) félelem. 1894-ben belügyminiszteri körrendelet kellett ahhoz, hogy megnyugtassa az aggódó "közönséget, illetve a községi elöljáróságokat".

[7]

1929. február 11.

XI. Pius pápa megköti a lateráni szerződést

Az Olasz Királyság megköti XI. Pius pápával a lateráni szerződést, amellyel megalapítják a Vatikánváros Államot. Hosszas tárgyalások után megtörtént a kibékülés a pápaság és az olasz kormány között. A pápa, aki az Egyházi Állam megszűnte (1870) óta a római Vatikán foglyának tekintette magát, elnyeri Vatikánvárosban a teljes szuverenitást. Néhány ennek a területén kívül fekvő bazilikát, palotát és más épületet területen kívüli birtokoknak tekintenek, amelyek szintén a pápa alá tartoznak. Benito Mussolini olasz miniszterelnök régóta törekszik az egyházzal való megegyezésre. Kompromisszumkészséget tanúsított, de az egyház és állam viszonyát törvénnyel, nem pedig konkordátummal, azaz két egyenjogú hatalom közötti megállapodással akarta szabályozni. Mussolini végül is engedett, s egy konkordátumban a katolikus vallást, Olaszország államvallásának ismerte el. A pénzügyi megállapodásban tekintélyes összegeket bocsátott a pápa rendelkezésére. Ezeknek az engedményeknek fejében a pápa elismerte az államot, s lemondott arról, hogy a politikai életben és a nemzetközi konferenciákon részt vegyen. Csupán a katolikus egyház feje maradt.

[8]

1931. február 11.

Meghal Charles Algernon Parsons, a nagynyomású gőzturbina feltalálója

Parsons Londonban született 1854. június 13-án. 1877-ben került az Armstrong gépgyárba, Newcastle upon Tyne-ban. Más cégeknél is dolgozott, majd 1899-ben saját üzemet alapított Newcastle-ban, ahol gőzturbinákat, dinamókat és más elektromos készülékeket gyártott. Az áramfejlesztő dinamók meghajtásához a gőz erejét felhasználva szerkesztette meg többlépcsős gőzturbináját. Az első, 6 lóerős (4,4 kW-os) kísérleti turbináját 1883-ban készítette el, majd 1884-ben, egy évvel a svéd Laval konstrukciója után olyan, soros elrendezésű turbinát konstruált, amelynek egyes fokozataiban a gőz a lehető legtöbb mozgási energiát adta át. Ezzel elérte a 30-40 százalékos hatásfokot. Turbináját 1891-ben gőzleválasztóval látták el az elektromos erőművekben, majd egy 2000 lóerős (1470 kW-os) turbinája 1897-ben a Turbinia tengerjáró hajót működtette. Ez a 30 m hosszú és 42 tonnás, kísérleti jármű 34,5 csomós (70 km/órás) rekord-sebességet ért el (az addigi legnagyobb sebesség 27 csomó, 50 km/óra volt). Parsons turbináját más hajókba, köztük hadihajókba is beépítették. 1894-ben állította fel a londoni Manchester Square-en Európa akkor legnagyobb, 350 kW-os villamos erőművét. Egy mechanikus fordulatszám-csökkentőt is tervezett, amely javította a turbina és a hajócsavar hatásfokát. 1915-ben 2000 kW-os turbinát épített, amely még kisnyomású, 10-16 atmoszférás gőzt alkalmazott, 1923-ban Chicagóban már 5000 kW-os turbinát állított fel. Tudományos írásainak és előadásainak gyűjteménye 1934-ben jelent meg. A Parsons Company mellett más vállalatok, elektromos művek és gépgyárak vezetésében is részt vett. 1898-ban lett a Royal Society tagja, 1902-ben kapta meg a társaság Rumford-érmét. Több más műszaki szervezet tagja , illetve vezetője volt, 1911-ben lovaggá ütötték, 1927-ban kapta a Merit-rendet. Kingstonban hunyt el.

[9]

1945. február 11.

Véget ér a jaltai konferencia

A Churchill, Roosevelt és Sztálin részvételével 1945. február 2-a és 11-e között megtartott második nagy konferencián szóba kerültek a háború végsõ szakaszának kérdései, valamint szó volt Európa új politikai arculatának kialakításáról.

  • A nyolc ülés és a zárónyilatkozat
  • a határozat angolul (Avalon Project)
  • Modern History Sourcebook
  • YALTA CONFERENCE & LIBERATED EUROPE (Simon Wiesenthal Center)
  • Yalta Conference (Spartacus)

    [10]

    1945. február 11.

    Az ostromlott Budáról sikertelenül törnek ki

    20 órakor 43 900 katona indult el, hogy áttörve a szovjet csapatok gyűrűjét elhagyják az ostromlott fővárost. Budai Várba visszaszorult - magyar részről Hindy Iván, német részről Karl Pfeffer-Wildenbruch által vezetett - védősereg felélte élelmiszer-, és lőszertartalékait, utánpótlásvonalaikat már régen elvágták, a Budapest felmentésére tett német kísérletek kudarcba fulladtak. A védők választhattak: megadják magukat, vagy megpróbálnak eljutni a német vonalakig. Az akció előkészítéseként egy német kommandó magyar segítséggel lefegyverezte a Széll Kálmán tér (mai Moszkva tér) orosz őrségét. 23 900 német katona (ebből 9 600 sebesült) és 20 000 magyar (2000 sebesült), szinte nehézfegyverek, és páncélosok nélkül indult meg a jelre. Egyes kutatók és túlélők szerint több jel arra utal, hogy a kitörés főbb irányait, és az első hullám időpontját elárulták, mert az első méterek után minden addigit felülmúló szovjet tüzérségi pergőtűz fogadta a Bécsi kapu téren a kitörőket. Itt és a Széll Kálmán téren óriási emberveszteségeket elszenvedve verekedték keresztül magukat, és a Budai hegyek irányába folytatták útjukat. A kitörő védőseregből mindösszesen 700-an érték el a 20-25 km-re levő német vonalakat.

    [11]

    1967. február 11.

    A Fővárosi Operettszínház bemutatja a `My Fair Lady` című musicalt.

    Magyarország operett-nagyhatalom - érezhette joggal a századelő színházlátogatója. Ám az 1960-as évek közepén sokan már temették e műfajt. A `szaksajtó` koncentrált támadást intézett a `poros, régimódi, ásatag`, `senkinek sem kellő` operett ellen, dicsérve s szembeállítva vele az új műfajt, a musicalt. Ezekben az években a Fővárosi Operettszínház sorra tűzte műsorára a világhírű darabokat. Új operett bemutatására alig került sor, helyettük felújított darabok futottak. A műfajharcból keveset sejtő publikum persze esténként, telt házakban egyaránt tapsolt kedvenc dallamainak akár az `ódon` operett, akár az `új` musicalben hallotta őket. A Budai Part Színpadon rendezett nyári eladások pedig óriási közönségsiker mellett folytak.

    [12]

    1971. február 11.

    Egyezmény jön létre a tengerfenék fegyvermentesítéséről

    A tengerfenék fegyvermentesítéséről szóló szerződést 1971. február 11-én egyidejűleg írták alá Washingtonban, Londonban és Moszkvában. Az egyezmény 1972. május 18-án lépett hatályba. A szerződés aláírói kötelezték magukat, hogy a felségvizeikhez tartozó tengerfenék-övezet külső határán túl a tenger- és óceánfenéken, valamint ezek altalajában nem helyeznek el semmiféle nukleáris vagy más tömegpusztító fegyvert, sem pedig olyan szerkezetet, indító berendezést, vagy más felszerelést, amely nyilvánvalóan ilyen fegyverek tárolására, kipróbálására vagy alkalmazására készült.

    [13]

    1975. február 11.

    Margaret Thatcher lesz a toryk vezére

    Margaret Thatcher az első nő, aki pártot vezet Angliában és az első brit miniszterelnök, aki 1984. febr. 2-4-ig Magyarországra látogat:

  • www.ThatcherOnline.co.uk
  • www.margaretthatcher.com/

    [14]

    1976. február 11.

    Elhunyt Werner Heisenberg, német fizikus

    Münchenben 74 éves korában elhunyt Werner Heisenberg, német fizikus. Az 1932-ben Nobel-díjjal kitüntetett jeles tudós a mag- és atomfizika területén elért eredményeivel e terület egyik legkiválóbb kutatójává vált. 1927-ben Heisenberg megfogalmazta a határozatlansági összefüggést (a neutronok és a protonok állapotáról). 1946-ban átvette a Göttingenben újonnan alapított Max Planck Fizikai és Asztrofizikai Intézetet. Az általa kifejlesztett világegyenletről vált ismertté, továbbá a fizika és a filozófia kérdéseinek összekapcsolásáról.

    [15]

    1979. február 11.

    Az iráni iszlám forradalom győzelmet arat

    1979. február 11-én a hadsereg semlegességi nyilatkozatával győzött a monarchia- és imperialistaellenes ún. `iszlám forradalom`. Irán területén az ismert legősibb civilizáció az eláni volt, ezt követően a Kr.e. VII. században a perzsák megalakították az Akhaimenida birodalmat. Hatalmuk kiterjedt az egész Közel-Keletre, fénykorukat I. Dareiosz uralkodása alatt érték el. A birodalmat Nagy Sándor hódította meg, majd a Szasszanidák alatt ismét felvirágzott, akkor lett államvallás a zoroasztrizmus. Uralmuknak az arab hódítás vetett véget (641), akkor tért át a lakosság a síita vallásra. Az arab birodalom bomlása idején Perzsia önálló és viszonylag független államokra esett szét. Török, mongol hódítás és pusztítás után helyi dinasztiák kerültek hatalomra, s Iránt az orosz és az angol gyarmatosítás fenyegette. Az 1907-es szentpétervári szerződésben fel is osztották az országot, így az I. világháború idején hadszíntérré vált. Az oroszországi forradalom és polgárháború után az oroszok helyét a britek vették át, akiknek az 1919-ben aláírt angol-iráni szerződés nagy befolyást biztosított. Reza kán 1920-ban államcsínnyel jutott hatalomra, majd 1925-ben uralkodóként megalapította a Pahlavi-dinasztiát (1925-1979). A németbarát uralkodó 1941-ben, az ország szovjet és brit megszállása után lemondott fia, Mohamed Reza Pahlavi javára. A 2500 éves perzsa-iráni birodalomban Reza Pahlavi a káprázatos jövedelmet biztosító kőolajbevételekre alapozva megpróbálta helyi szuperhatalommá tenni az országot. Meghirdette a `fehér forradalmat`, ám figyelmen kívül hagyta a helyi hagyományokat. Ezért Ruhollah Khomeini ajatollah, a síita vallási ellenzék vezetőjével az élen 1979. február 11-én a hadsereg semlegességi nyilatkozatával győzött a monarchia- és imperialistaellenes ún. `iszlám forradalom`. Április 1-jén kikiáltották az Iráni Iszlám Köztársaságot.

    [16]

    1989. február 11.

    Elfogadják a többpártrendszert

    Az MSZMP Központi Bizottsága, e napokon kibővített ülést tartott, amelyen a KB tagjain kívül meghívottként, tanácskozási joggal részt vett a KEB elnöke és titkára, a KB osztályvezetői, a megyei és a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a budapesti pártbizottság titkárai és az országgyűlés elnöke. Az ülésen megvitatták és elfogadták `A politikai rendszer reformjának néhány időszerű kérdése` című dokumentumot, amely - többek között - állást foglalt a többpártrendszer bevezetése mellett. Az egypártrendszer körülményei ugyanis - az állásfoglalás szerint - nem tették lehetővé a szükséges döntési alternatívák kialakítását, ezek megmérettetését, a széles körű társadalmi nyilvánosságot és az ellenőrzést. Továbbá azt is kezdeményezte, hogy ennek feltételei kialakuljanak, és kapjanak alkotmányos garanciát. A fentebb említett ülésen ismertették a történelmi albizottság tanulmányát, amely a korábbi évtizedek történelmi útját vizsgálta, s 1956 októberét illetően a következő megállapításra jutott: "A sorozatos hibák, a bizonytalankodás és szétesés, a vezetés felé áramló elementáris, de eredménytelen tömegkritika közegében, a leküzdhetetlennek tűnő régi megoldások és reagálások hatására került sor az elemi erejű október 23-i tömegtüntetésre, majd aznap este Ťa kritika fegyvereť helyett már a Ťfegyverek kritikájárať, ami a kormányzat, a fennálló államhatalom elleni népfelkelés kirobbanásához vezetett."

    [17]

    1990. február 11.

    Mandela elhagyja börtönét

    1990. február 11-én, hetvenegy évesen, huszonhét év után kilépett börtöne kapuján Nelson Mandela, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) egyik történelmi vezetője...

  • Bezár