Keresés

 
Keresett szó   
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: április  •  Nap: 21
17 találat
[1]

i.e. 753. április 21.

Romulus megalapítja Rómát

A monda szerint Róma hét királya közül az első, Romulus i.e. 753. április 21-én alapítja meg a várost a Tiberis partján. Ezzel az időponttal kezdődik a római időszámítás (`ab urbe condita` - `a Város alapításáról`). A legenda ikertestvérekről, Romulusról és Remusról beszél, akiket titokzatos módon nemzenek, majd születésük után Tarchetius albai király kitétet. Egy anyafarkas menti meg és neveli őket. A mítosz szerint Romulus Róma hét dombja egyikén, a Palatinuson építi fel és veszi körül erődítéssel a települést. Róma városa két nép, a latinok és a szabinok egy közösségben való egyesülésével alakul ki. A négy dombon - Palatinus, Esquilinus, Viminalis és Quirinalis - lakó rómaiakra erős hatással van az etruszk kultúra. Róma és a legendás alapító, Romulus neve egy `ruma` nevű etruszk családtól származik. Az újonnan alapított várostól északra, a Tiberis és az Arno között fekszik az etruszkok hatalmi területe; ők valószínűleg i.e. 900 körül vándoroltak be Kis-Ázsia területéről. Itália déli része és Szicília a görögök és a punok kulturális és gazdasági érdekszférájába tartozik.

[2]

1380. április 21.

VI. Orbán pápa megfosztja I. Johanna nápolyi királynőt trónjától

Alattvalóit fölmenti hűségesküjük alól. Az ítélet végrehajtásával a magyar királyt bízza meg.

[3]

1509. április 21.

VIII. Henriket Anglia uralkodójává koronázzák

[4]

1519. április 21.

Cortez partraszáll az Újvilágban

A spanyol konkvisztádor, azzal a céllal indul Mexikóba, hogy meghódítsa az aztékok birodalmát. 1519. Nagycsütörtökén száll partra és Villa Rica de Vera Cruz (Az igaz kereszt városa) néven települést alapít. 1519 szeptemberében bevonul Tlaxalca városába. A város nagysága és gazdagsága megerősíti Cortés meggyőződését, hogy a legendás Aranyország, Eldorado felé vezető úton jár. A spanyol köznemesi családból származó Cortés 1504-ben ért Hispaniolába (Haiti), és ott földbirtokosként telepedett le. 1511-ben átköltözött Kubába, ahol meggazdagodott. Amikor kereken 600 főből álló, muskétákkal és némi könnyű tüzérséggel felfegyverzett expedíciós seregével partra szállt, titkos utasítást adott hajói elsüllyesztésére, hogy embereinek megmutassa, nincs visszaút. Tlaxalcába való bevonulása előtt le kellett verje az ott élő indiánok ellenállását, akik később leghűségesebb harcosai lesznek, és az aztékok elleni harcokban döntő érdemeket szereznek. Időközben II. Montezuma Hokojocin azték uralkodó tudomást szerzett a partraszállásról. Mivel azt hiszi, a régi jövendölés teljesedik be és az idők kezdetén Keletre vitorlázott isten, a Tollas Kígyó tér vissza, Montezuma pompás ajándékokkal követeket küld a spanyolokhoz. Mivel az isten visszatérése nyomort és szenvedést jelent, II. Montezuma így próbálja meg távol tartani az istenséget fővárosától. De az ajándékok csak fokozzák a spanyolok kapzsiságát (1520).

[5]

1736. április 21.

Meghal Savoyai Jenő

A XVII-XVIII. század egyik legtehetségesebb hadvezére és diplomatája, Savoyai Jenő herceg, osztrák hadvezér és államférfi meghal 72 éves korában. Jenő herceg a francia udvarban nevelkedett, de 1683-ban I. Lipót szolgálatába lépett, mivel nem engedélyezték belépését a francia hadseregbe. A császári hadseregben hamarosan altábornagy (1688), majd a császári csapatok főparancsnoka (1696) lett a törökök elleni háborúban. Belgrád erődjének visszavételével (1717. VIII. 22.) döntő vereséget mért a törökökre. A spanyol örökösödési háború során elért győzelmei (1700. X. 3., 1713. IV. 11., 1714. III. 6.) biztosították Ausztria pozícióját Franciaországgal szemben. Savoyai Jenőt 1703-ban az udvari haditanács és titkos államkonferencia elnökévé nevezik ki. Részt vett a korszak valamennyi béketárgyalásán. I. József és VI. Károly császár befolyásos tanácsadójaként támogatta az állami reformokat, s eközben az államérdeket a dinasztikus szempontok fölé helyezte. Utasítására építette, Lukas von Hildebrandt a bécsi Belvedere-kastélyt, s övé volt a ráckevei kastély is, a magyarországi barokk építészet neves emléke.

[6]

1816. április 21.

Megszületett Charlotte Brontë angol írónő

Thornton-ban született, Emily Jane és Anne Brontë írók testvére volt. A nővérek közül hosszú ideig őt tartották a legnépszerűbbnek, legsikeresebbnek. Ő fedezte fel testvérei korai írásait, amelyeket 1846-ban közösen adtak ki. Charlotte előbb nevelőnőként dolgozott, majd 1854-ben férjhez ment. Négy önéletrajzi elemekkel színezett társadalmi regényt írt. A tanár, a Shirley és a Villette című könyvei is sikerült alkotások, leghíresebb műve azonban a Jane Eyre című regény, amelyet számos nyelvre lefordítottak, s filmen is feldolgoztak. A vidéki nevelőnő romantikus története a főhős belső világának újszerű vizsgálatával a XIX. század vége felé jelentkező lélektani regény ősének tekinthető. Haworth-ban érte a halál. A három nővér életének és munkásságának kutatásával 1895 óta a Brontë Society foglalkozik.

[7]

1856. április 21.

Megszületett Szemere Miklós politikus

A kisazari születésű férfiú a századforduló jellegzetes közéleti alakja volt, politikai és társadalmi röpiratai tették ismertté a nevét. Fiatal korában követségi titkár volt Párizsban, Szentpétervárott és Rómában. 1901-től többször volt országgyűlési képviselő. Nagy érdemei voltak a magyar sport, különösen a lóversenysport fejlesztésében. Irodalmi szempontból jelentős műve a Fair play, a Fiatal véreim, az Ideal, az Ave Caesar és a Szóimádás. Krúdy Gyula róla mintázta A vörös postakocsi című regényének hősét. Bécsben halt meg 1919. augusztus 20-án.

[8]

1910. április 21.

Meghal Mark Twain

75 éves korában Reddingben (Connecticut) meghal Mark Twain (Samuel Langhorne Clemens) amerikai író, aki pályáját humoros regények, és elbeszélések írásával kezdte, hogy azután öregkorában egyre pesszimistább szatírákat alkosson. Legismertebb műveiben, így a tévesen csak ifjúsági regénynek tekintett „Tom Sawyer kalandjai”-ban és a „Huckleberry Finn”-ben olyan társadalmi problémákat vizsgál, mint a rabszolgakérdés és a társadalom peremén élők helyzete.

[9]

1924. április 21.

Meghal Eleonora Duse

65 éves korában egy előadókörúton, Pittsburgh-ben elhunyt Eleonora Duse olasz színésznő, Sarah Bernhardt (1890) mellett a századforduló legünnepeltebb művésze. Eleonora Duse azt az érzékeny, csupa ideg női típust testesítette meg, amelyet a szecesszió hívott életre. A századvég szenvedélyességét és kifinomultságát ábrázolta. Bensőséges játékmodora a modern realizmus felé orientálódott, s nyelvileg igen differenciált volt. Eleonora Duse klasszikus és modern tragédiákban lépett fel. Előnyben részesítette Victorien Sardou, Henrik Ibsen, Maurice Maeterlinck és barátja, Gabriele D’Annunzio darabjait. 50 éves korában visszavonult a színpadról, tizenegy év múlva azonban ismét fellépett.

[10]

1926. április 21.

Megszületett II. Erzsébet brit királynő

Elizabeth Alexandra Mary Windsor VI. György király leányaként Londonban született. 1952-ben lépett a trónra. Nagy-Britannia és Észak-Írország uralkodói címén kívül ő Antigua és Barbuda, Ausztrália, Bahama-szigetek, Barbados, Belize, Fidzsi-szigetek, Jamaica, Grenada, Kanada, Mauritius, Pápua Új-Guinea, Salamon-szigetek, Saint Lucia, Tuvalu, Új-Zéland, Saint Vincent és Grenadine-szigetek, Saint Lucia, Saint Christofer és Nevis Államszövetség államfője is. Férje Fülöp edinburgh-i herceg, gyermekei: Károly, a trónörökös, valamint Anna, András és Edward. Sokat utazik, mint a Brit Nemzetközösség feje a tagországok összetartására törekszik, de Nagy Britannia és a világ többi országa közötti kapcsolatokat is erősíteni kívánja. Az első megkoronázott brit uralkodó volt, aki Magyarországra látogatott. (1993). Az angol királyi család sorozatos magánéleti botrányai ellenére népszerűsége töretlen.

[11]

1931. április 21.

A Fővárosi Könyvtár a Wenckheim-palotába kerül

Az 1903-ban létrejött Fővárosi Könyvtárt a főváros közgyűlésének 1911.július 5-i határozata alapján Budapest nyilvános közművelődési könyvtárává fejlesztették. Kiépítették fiókkönyvtári hálózatát, amely a közművelődésben mind a mai napig jelentős szerepet játszik. 1931. április 21-én a központi könyvtár jelenlegi épületében, a Baross utcai volt Wenckheim-palotában nyert elhelyezést. Annak emlékére, hogy 1904-18 között a könyvtár első vezetője Szabó Ervin volt, az intézmény 1946-tól Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár néven működik. 1999. január 29-én helyezték el a központi könyvtár új épületrészének alapkövét, és 2000. november 20-án befejeződött a felújítás első szakasza. 2001. szeptember 12-étől ismét fogadja az olvasókat a teljesen felújított központi könyvtár, a megújult Wenckheim-palota. (Zárókövét szeptember 7-én helyezték el.)

[12]

1946. április 21.

Meghal John Maynard Keynes angol gazdasági szakember

A XX. század legnagyobb hatású polgári közgazdásza Cambridge-ben született 1883. június 5-én. Apja közgazdász, később a cambridge-i egyetem tanulmányi hivatalvezetője lett. Anyja egy lelkész leánya volt, egyike az első női diplomásoknak. Fiukat Etonba küldték, ahol mind a matematikában, mind a humán tárgyakban kitűnt. 1902-ben Cambridge-be került, a King's College-ba, s ő lett az egyetemi `alsóház` elnöke. Alfred Marshall, az egyetem vezető közgazdászának hatására egyre inkább a politika és a közgazdaságtan felé fordult. Cambridge-ben megismerkedett a Bloomsbury irodalmi társasággal, s annak vezetőjével, Lytton Strachey történésszel. Diplomája megszerzése után az indiai ügyek hivatalánál állt munkába. Első nagyobb műve India I. világháború előtti pénzügyeit vizsgálta. Ezután tanított Cambridge-ben, a háború kitörésekor a pénzügyminisztériumba került. Részt vett a versailles-i békekonferencián, s az ottani politikai cselszövések és a Németországra kényszerített irreális jóvátétel miatt lemondott állásáról. 1919-ben írta A béke gazdasági következményei című esszéjét, amely kimutatta, hogy a német jóvátétel kifizetésére nem lehet számítani. A könyv sikerét többek között Woodrow Wilsonról, Clemenceau-ról és Lloyd George-ról rajzolt portréinak köszönhette. Cambridge-ben viszont Marshall és A. C. Pigou legjobb tanítványaként tisztelték, akik a versenypiacot, a vállalkozásokat és a jövedelmek elköltését tanulmányozták. Keynes ekkor a kismértékben korlátozott szabadverseny híve volt, de 1925-ben már ellenezte, hogy a háború előtti dollár-font arány alapján térjenek vissza az aranyparitáshoz, s erősen aggasztotta a magas brit munkanélküliség. Emiatt támogatta a liberálisok közmunka-programját, de mások még hittek a szabadpiac önszabályozó működésében.
Tekintélye publicistaként is nőtt, a Times-ba és a (Manchester) Guardianbe írt. A gazdasági világválság idején a közgazdászok azt várták, ha minden társadalmi csoport alkalmazkodik a versenyhez, az idő visszahozza a gazdasági virágzást - az államnak nem kell beavatkoznia a folyamatokba. Ez azonban sehol sem következett be, s Roosevelt 1932-es győzelme az amerikai elnökválasztáson a gazdasági liberalizmus csődjét igazolta. Az új gazdaságpolitika (New Deal) elméleti alapját Keynes dolgozta ki A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete című, 1935-36-os munkájában. Ebben kimondta: nincs olyan alacsony bér, amely megszüntetné a munkanélküliséget, nem lehet az állásukat elvesztőket hibáztatni. Értelmezése központjában az összkereslet áll, a fogyasztók, befektetők és közületek együttes kiadásai. Keynes szerint a befektetők és a kormányok a gazdaság dinamikus szereplői, válság idején vagy a magán, vagy a közbefektetéseket kell növelni, hogy az összkereslet, s ezzel a foglalkoztatottság helyreálljon. Enyhe visszaesés idején a hitelek könnyítése, a kamatcsökkentés a gyógymód, súlyosabb válságnál közmunkákra vagy az érintettek anyagi támogatására van szükség, költségvetési hiány árán is. Keynes elmélete a II. világháború alatt gyorsan elterjedt, a nyugati demokráciák sorra elfogadták a csaknem teljes foglalkoztatottságot. Keynes 1937-ben beteg lett, két év múlva tért vissza Cambridge-be tanítani, majd három cikket írt a háborús pénzügyekről. Később egy új válság megakadályozására alkalmas nemzetközi intézmények kialakításán fáradozott. Fontos szerepet vitt az 1944-es Bretton Woods-i konferencián, ahol a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot létrehozták, bár e szervek inkább az Egyesült Államok pénzügyi elméleteit képviselik, mint Keynes nézeteit. 1945-ben elérte, hogy hazája nagy amerikai kölcsönt kapott. Tagja lett az Angol Bank irányító testületének és főrendi címet kapott. Firle-ban érte a halál.

[13]

1951. április 21.

Meghal Mirzá Bahár iráni-perzsa költő

Mirzá Mohammed Taqi Bahár Meshed-ben született 1886. december 29-én. 1905-től politikai versekkel, lapszerkesztéssel, s a perzsa irodalom modernizálásában oly fontos Dáneskade (A tudás háza) irodalmi kör (1917) szervezésével vett részt az iráni alkotmányozó mozgalomban. Aktív tagja volt a Demokrata Pártnak, s többször bekerült a parlamentbe, majd visszavonultan, az irodalomnak és a tanításnak élt. Politikai versei, a sah ellen írt szatírái, valamint harcos publicisztikája kiemelkedő. Költészetét tudatosan a klasszikus perzsa költészethez kapcsolta, de a hagyományos formákat követő verseinek tartalma a legszorosabban kötődik a kor eseményeihez. A II. világháború utáni időszaktól irodalomelméleti művei közül kiemelkedik perzsa stilisztikája, a Stilisztika, vagy a perzsa próza fejlődésének története címmel. Jelentős filológusi és történészi munkássága, memoárja A politikai pártok rövid története - a Kádzsáridák bukása (1945) fontos történeti forrás. Teheránban hunyt el.

[14]

1960. április 21.

Új fővárost kap Brazília

Juscelino Kubitscheck de Oliveira, Brazília államelnöke Brasiliát nyilvánítja az ország új fővárosának. A legnagyobb dél-amerikai állam új metropolisa - a Goiás-felföldön 950 km-nyire északnyugatra a régi fővárostól, Rio de Janeirótól - Brazília történetének egyik legmerészebb építészeti vállalkozása. 1956-ban kezdődtek meg az építési munkálatok. A város váza egy 13 km hosszú közlekedési főútvonal a hozzá csatlakozó lakóterületekkel és egy ezt keresztező, 6 km hosszú monumentális útvonal kormányzati épületekkel, valamint kulturális és üzleti centrumokkal.

[15]

1967. április 21.

Görögországban a katonák puccsot hajtanak végre

Görögországban katonák veszik át a hatalmat: az ország minden stratégiailag fontos pontját megszállják, kiemelkedő politikusokat és szakszervezeti vezetőket tartoztatnak le. Az új kormány legbefolyásosabb tagjai Sztilianósz Pattakosz, az athéni harckocsizó-iskola parancsnoka, és Jeórjiosz Papadopulosz; az előbbi belügyminiszter, az utóbbi előbb tájékoztatásügyi miniszter, majd decemberben miniszterelnök lett. A tiszti puccsot olyan időpontban hajtották végre, amikor az ország pártjai új választások kiírásában állapodtak meg, hogy tisztázzák a zavaros politikai helyzetet. Miután II. Konstantin király a haderő vezetése körül támadt ellentétek miatt 1965 júniusában menesztette a kabinetből miniszterelnökét, Jeórjiosz Papandreut (Egyesült Centrumpárt), valamint fiát Andréaszt, aki állítólag részt vett baloldali tisztek egy összeesküvésében, gyenge parlamenti többségre támaszkodva a jobboldali beállítottságú Sztéfanosz Sztefanópulosz kormányzott. Amikor az már nem bírta tartani magát, a király április 3-án Panajótisz Kanelópuloszt nevezte ki kormányfőnek és felhatalmazta új választások kiírására. A katonák attól tartottak, hogy a választásokon az antimonarchista Papandreu győz, s puccsot hajt végre, és katonai diktatúrát vezettek be. A király 1967. decemberi ellenpuccsa kudarccal végződött.

[16]

1989. április 21.

Megszűnik a KISZ

A politikai és gazdasági reformok felgyorsulásával a legális ifjúsági szervezet nehezen tartott lépést. 1987-ben kiadták a jelszót: `Szocializmust, de másképpen!`, majd 1988 áprilisában a felsőoktatási ifjúsági parlament Veszprémben határozatot fogadott el, amely szerint politikai tevékenységet folytató alternatív ifjúsági szervezetek is alakulhassanak. A döntő lépésre azonban csak a Fidesz megalakulása után került sor. Április 21-22-én a KISZ XII. kongresszusa kimondta megszűnését és a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség megalakítását. Ennek elnöke, Nagy Imre lett. Az MSZMP-n belüli radikálisok és az ellenzéki pártok `átmentés`-ről beszéltek.

[17]

1996. április 21.

Meghal Robert Hersant francia sajtómágnás

Verton-ban született 1920. január 31-én. Újságírói karrierjét 1945-ben lapszerkesztőként kezdte. 1950-ben már saját sajtócsoportot alapított a L'Auto-Journalra támaszkodva. Az azt követő években, évtizedekben különböző részvényfelvásárlások révén megszerezte a francia napilappiac 30 százalékát. Médiabirodalma az 1990-es évekre már 8 ezer alkalmazottat foglalkoztatott, és évente mintegy 6 milliárd frankos forgalmat bonyolított le. A konzervatív sajtócsoporthoz tartoznak egyebek között olyan világszerte ismert lapok, mint a Le Figaro, a France-Soir és számos francia vidéki és több külföldi lap, valamint tv-társaság is. A sajtómágnás a kelet-európai rendszerváltás után igyekezett befolyását ezekre az országokra is kiterjeszteni, így Magyarországon rövid időre megszerezte a Magyar Nemzet feletti ellenőrzést is. Az üzleti sikereken kívül a politika is erősen érdekelte: 1984-től az UDF-RPR listáján többször is az Európai Parlament képviselőjévé választották. Két évig tagja volt a francia Nemzetgyűlésnek is.

Segítség

Hogyan kereshet?

A keresés során választhat: az oldal teljes tartalmában, csak cikkeink között, vagy pedig az évfordulós adatbázisunkban keres. Ha a cikket választja, az alatta szereplő legördülő menüben finomíthatja a feltételeket, és választhat rovataink, vagy az e-folyóirat esetében a lapszámok közül is. Emellett mostantól akár időkeretre is leszűkítheti a keresési tartományt.
Amennyiben töredékszóra szeretne keresni, rakjon * (csillag) karaktert a szó végére, pl. egyipt* !

történelmi Adattárak

Miben kereshet?
Történelmi események
Összetett keresés >>
Fogalomtár
Ki kicsoda?

Ajánló

Mit talál az adattárban?
Események

VII. Gergely pápa megrója Salamon királyt Salamon azért kap feddést, mert IV. Henrik német királynak hűbérül ajánlotta fel Magyarországot, amely a pápa szerint a Szentszék hűbérbirtoka.
Tovább >>

Tudja, mit jelentenek?
Antibolsevista Comité
Gátlóműves kerekes óra
Osztrakiszmosz
Ismeri őket?
Batthyány-Strattmann László
Grant, Ulysses
Tai-tsu ( Taizu) (Északi Szung-dinasztia)
X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2014. tavaszi száma