Így szólt a lovagi tornák 8 szabálya a középkori Kasztíliában

2017. március 2. 11:03

1330-ban XI. Alfonz, Kasztília és León királya életre hívta a Pólyarendet, amely egy sor olyan szabályt fektetett írásba, amely a lovagrend tagjai számára a megfelelő viselkedést, valamint a lovagi szabályokhoz illeszkedő harcmodort fejtette ki. Az egyik fejezete külön a lovagi tornák alapvető reguláival foglalkozott, amely témailag a középkor egyik (ha nem a leg)régebbi ilyen jellegű szabálykönyve. (A legkorábbi uralkodói lovagrend megalapítása egyébként Károly Róbert magyar király nevéhez köthető. A Szent György társaságot 1326. április 24-én hozta létre.) A 12. századtól egyre inkább gyarapodó küzdelmek kezdetben szabályok nélkül folytak, amelynek eredménye hatalmas vérontás lett, így égető szükség volt rögzített alapelvek megalkotására. XI. Alfonz nyolc alapvető szabálya Noel Fallows a Lovagi tornák a középkori és reneszánsz Ibériában című könyvében olvasható.

Lovagi torna 15. századi ábrázolása

1. Először is kijelentjük, hogy a lovagok, akik a lándzsatörésben vesznek részt, csupán négy alkalommal csaphatnak össze. Amennyiben e négy menet alatt az egyik lovag eltalálja a másikat, miközben szilánkosra hasad a kopjája, azonban a másik lovagnak épen marad a lándzsája, úgy azt kell legyőzöttnek tekinteni, akinek nem tört szét a fegyvere.

2. Továbbá, ha az egyik fél két lándzsáját is eltörte a viadal során, míg ellenfele csupán egyet, a győztesnek az előbbit kell tekinteni. Azonban ha a lovag, aki csupán egy lándzsát tört szét, ellenfele sisakját találta el, döntetlent kell kihirdetni közte és a két kopját széttörő lovag közt.

3. Továbbá ha a lovag két kopját is szétroncsolt ellenfele páncélján, azonban ellenfele lelökte őt a lováról, bár a lándzsája nem tört szét, döntetlent kell kihirdetni közte és az egyetlen kopját sem széttörő lovag közt.

4. Továbbá, ha az egyik lovag ledönti ellenfelét és ellenfelének lovát is a földre, a következő összecsapásban pedig ő érkezik a földre, ám a ló nem, akkor azt a lovagot kell kihirdetni győztesnek, aki a lóval együtt esett a földre, ugyanis ebben az esetben a hiba a lóban volt, nem pedig a lovas hibázott. Abban esetben pedig, amikor a ló állva maradt, ám a lovasa a földre került, a hiba a lovagot terheli, nem pedig az állatot.

5. Továbbá kijelentjük, a lándzsát nem ítélhetjük töröttnek, amennyiben haránt (keresztben) törik meg a törzsénél, csupán akkor, ha a csúcsánál lesz hasadás.

6. Továbbá, ha a négy menetig tartó párviadalon mindkét lovag két-két, avagy egy-egy kopját hasít szét, döntetlent kell kihirdetni a két fél között. Amennyiben a négy összecsapás során egyikőjüknek sem sikerült egyszer sem eltalálni a másikat, az eredmény mindkettő lovagi hiányosságait minősítse.

7. Továbbá, ha bármelyik lovagnak idő előtt kiesne a kezéből a lándzsa, ellenfelének felfelé kell állítania az övét és nem megütnie védtelen ellenfelét, hiszen lovagiatlan cselekedet lenne eltalálni azon ellenfelet, akinek nincs kopjája.

8. És annak érdekében, hogy megfelelő módon ítélhessük meg a különböző eseteket, a helyszínen négy bírónak kell jelen lennie: két kijelölt az egyik, szintén két kijelölt ítész a másik csapathoz lesz kirendelve annak érdekében, hogy a lovagok közül a legjobb lehessen a nyertes.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. tavaszi száma