Hét meghökkentő eset a rockcenzúra történetéből
2015. július 6. 08:35
URL: https://mult-kor.hu/het-meghokkento-eset-a-rockcenzura-tortenetebol-20150706
Az szinte természetes, hogy a beat- és rockzenét a szocialista Magyarországon a fiatalságot lázító, dekadens műfajok közé sorolták, de az idősebb generációk és a konzervatív politikusok - főként a rock and roll fekete gyökerei, valamint a baloldali ellenkultúrához való kötődése miatt - a nyugati országokban sem nézték jó szemmel a korábbiakhoz képest rendkívül szokatlan zenét játszó zenekarok tevékenységét. Bár a hatóságok számos eszközzel igyekeztek ellehetetleníteni a rockbandák működését, kísérleteikkel általában csak növelték az érintett zenekarok népszerűségét.
A mccarthyzmus áldozatai
A beatkorszak hajnala egybeesett a Joseph McCarthy wisconsini szenátor nevéhez köthető politikai boszorkányüldözéssel. Az 50-es évek elejének feszült hidegháborús légkörében az Egyesült Államokban gyakorlatilag bárkire ráfoghatták, hogy kommunistaszimpatizáns. A McCarthy-érában több zenekar, többek között a The Weavers is feketelistára került a tagok baloldali politikai meggyőződése miatt. A zenészeket az FBI megfigyelés alá helyezte, és a televízióban, valamint a rádióban sem szerepelhettek. Az együttes lemezkiadója felbontotta a zenekarral kötött szerződést, és még a katalógusukból is törölték a velük kapcsolatos bejegyzéseket. A rádiók nem játszhatták az együttes dalait. 1955-ben a banda két tagjának, a frontember Pete Seegernek és Lee Haysnek még a hírhedt Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt is meg kellett jelennie. Bár az együttes még ugyanebben az évben újra összeállt egy - rendkívül sikeres - koncert erejéig a Carnegie Hallban, a gyanúsítgatás a szólókarriert kezdő Pete Seeger pályafutására egészen a 60-as évek végéig rányomta bélyegét.
Vonaglás "fekete" zenére
1956. június 3-án a californiai Santa Cruz városának elöljárói megtiltották, hogy bármilyen nyilvános közösségi összejövetelen rock and rollt játsszanak, mivel - hangzott az indoklás - "a zene fiataljaink, és egész közösségünk egészségére és erkölcseire káros hatással van." A tiltó rendelkezést azután foganatosították, hogy előző éjszaka egy táncmulatságon Chuck Higgins és bandája rockzenét játszott a helyszínen összegyűlt mintegy 200 fiatalnak, és a rendőrségnek kellett beavatkozni, mivel a tömeg „obszcén, és feslett” módon táncolt egy "csupa feketékből álló zenekar" által játszott "provokatív” zenére - állt a rendezvényt berekesztő Richard Overton hadnagy jelentésében. Két héttel később a Time magazin arról számolt be, hogy Santa Cruz mellett a New Jersey-i Asbury Parkban és a texasi San Antonióban is betiltották a rock and rollt. Érdekesség, hogy Santa Cruz egy évtizeddel később az amerikai ellenkultúra és a rock and roll egyik nyugati parti fellegvárává vált.
A szöveg nélkül betiltott dal
A rádiózás történetének alighanem egyik legkülönösebb epizódja volt, amikor 1958-ban számos amerikai rádióállomás betiltotta Link Wray Rumble című instrumentális, vagyis pusztán hangszerekkel, szöveg nélkül felvett dalát. Hogy miért? A címe miatt. A „rumble” szó az angolban ugyanis dörgés és morajlás mellett fiatalkorú bandák közötti gengszterháborút is jelent, a betiltás mellett döntő rádiók vezetői pedig 1959-ben pedig attól féltek, hogy Link Wray dala csupán címével is nagyban hozzájárulhat a bandaháborúk kirobbanásához. Az indoklás szerint a gitár kemény, torzított hangzása és a dal baljós, lassú akkordjai úgy hatottak, mint egy késharcra való felhívás: a cenzorok szerint a szám maga volt a fiatalkori bűnözés dicsőítése. Amikor a gitáros fellépett a dallal az American Bandstand nevű zenei tévéshow-ban, Dick Clark műsorvezető úgy konferálta fel a slágert, hogy nem ejtette ki a címét. A Rumble betiltása ellenére – vagy éppen ezért – rendkívüli népszerűségre tett szert: több filmben, többek között a Ponyvaregényben is feltűnt, Bob Dylan pedig a világ legjobb instrumentális dalának nevezte.
A pornográf sláger
Matthew Welsh indianai kormányzó 1964-ben állítólagos pornográf tartalma miatt tiltotta be a portlandi The Kingsmen nevű zenekar Louie, Louie című dalát. Az eredetileg Richard Berry által írt slágerről a kormányzó sajtófőnöke, James J. McManus kifejtette, hogy bár a szerző szándékosan homályos értelműnek szánta a dal szövegét, ha az ember jól odafigyel rá, világossá válik a szavak valódi jelentése. Az ügyben a Műsorszolgáltatók Nemzeti Szövetsége mellett a Szövetségi Kommunikációs Bizottság, valamint az FBI is vizsgálatot indított, és az eset az amerikai igazságügy-minisztériumig is eljutott. Az ügyre még az akkori igazságügy-miniszter, Bobby Kennedy is felfigyelt. Bár az ártalmatlan dal egy tengerészről szól, aki egy Louie nevű csaposnak meséli el, hogy mennyire vágyik a szerelmével való ismételt találkozásra, az FBI kétéves nyomozás után egy több mint 120 oldalas jelentésben számolt be az esetről, de eljrását végül nem indított az ügyben. A Szövetségi Kommunikációs Bizottság pedig végül arra jutott, hogy a dalszöveg nem tekinthető pornográfnak, mivel egyszerűen csak „érthetetlen”.
Amikor még a rajongókat is börtönnel fenyegették
A rock and roll történetében nemcsak együtteseket, dalokat, vagy magát a rockzenét tiltották be bizonyos esetekben, hanem olykor még egy zenekar sajtótájékoztatójának megtartását is megakadályozták. A The Rolling Stonesnak már az első, 1964-es amerikai turnéja sem telt el botrányok nélkül. A zenekar 1964. június 11-én egy, a chicagói Chess Studios épülete előtti járdaszigeten tartott sajtótájékoztatót, és az esemény finoman szólva sem nyerte el a hatóságok rokonszenvét. Mivel a rendőrség szerint a rendezvényen összegyűlt tömeg akadályozta a forgalmat, börtönnel fenyegették meg a banda tagjait, a rajongókat, sőt, még a riportereket is, amennyiben nem hajlandók továbbállni. A hatóságok beavatkozása persze a zenekar malmára hajtotta a vizet, mivel aznap este a rádió- és tévécsatornák többsége főműsoridőben foglalkozott a több tucat sikító rajongót a helyszínre vonzó sajtótájékoztató erőszakos félbeszakításával, tovább növelve ezzel a turnéja kellős közepén álló banda népszerűségét.
Drogos áthallások
1967. szeptember 17-én a The Doors a kor legnépszerűbb élő amerikai tévéműsorában, az Ed Sullivan Show-ban adta elő Light My Fire című számát. Sullivan veje, Bob Precht még az adás előtt megkérte a banda tagjait, hogy az egyik sorban (Girl, we couldn’t get much higher) a higher szót cseréljék ki a betterre. Míg ugyanis az említett mondat azt is jelenthette, hogy „nem juthatnánk ennél magasabbra”, úgy is lehetett érteni, hogy „nem is lehetnénk jobban betépve”, míg a better (jobban) szó betoldásával ez a kétértelműséget ki lehetett zárni. A zenekar beleegyezett a cserébe, és a próbán így is játszották a dalt, ám élesben az együttes legendás frontembere, Jim Morrison már az eredeti szöveggel énekelte a slágert. Amikor a zenekar levonult a színpadról, Sullivan még csak kezet sem fogott Morrisonnal. Bár a felek előzetesen arról egyeztettek, hogy a banda többször is szerepelni fog a műsorban, a show készítői ezek után hallani sem akartak az együttesről.
Isten óvja a "fasiszta" királynőt
1977-ben nemcsak a BBC, hanem vele együtt minden egyesült királyságbeli rádióállomás betiltotta a Sex Pistols God Save the Queen című slágerét. A dal II. Erzsébet királynő trónra lépésének 25. évfordulója kapcsán rendezett ezüst jubileumi ünnepségsorozat idején, 1977. május 27-én jelent meg. A God Save the Queen szövege, amely egy "fasiszta rezsimhez" hasonlította a királynő uralkodását, soha nem látott mértékben osztotta meg az angol közvéleményt. A zenekar az ünnepségsorozat csúcspontján, 1977. június 7-én még a The Queen Elizabeth nevű hajót is kibérelte, hogy a Temzén hajózva, a Westminster-palota előtt előadja sok vitát kiváltó dalát. Az esemény botrányba fulladt, miután a rendőrök nem engedték, hogy a hajó elhagyja a kikötőt, és a mólón körbevették a botrányhősöket. A zenekar tagjainak sikerült megszökni a hatóságok elől, a banda kíséretéhez tartozók közül azonban többeket is elfogtak.