Hat évtized után léphetett újra az egykori Habsburg-birodalom földjére Zita királyné

2016. május 9. 10:28 MTI, Múlt-kor

124 éve, 1892. május 9-én, Viareggióban született Zita királyné, az utolsó magyar király, IV. Károly (I. Károlyként az utolsó Habsburg-császár) felesége. A büszkeségét és tartását soha el nem vesztő, férje halála után csak feketében járó Zita visszavonultan élt, de a világ dolgaitól nem szakadt el.

Zita királyné

Zita Mária Adelgunda Mikaéla Rafaéla Gabriela Jozefa Antónia Lujza Ágnes Bourbon-pármai hercegnő apja az utolsó uralkodó, trónjától 1859-ben megfosztott pármai herceg, anyja a portugál infánsnő volt. Zita Bajorországban a szaléziánus apácáktól, majd az Anglia melletti Wight szigeten a bencés nővérektől kapott szigorú katolikus nevelést. Az itteni éghajlatot nehezen viselte, enyhülést a csehországi Franzenbad gyógyfürdőjében keresett. Itt ismerkedett meg a regimentjével a közelben állomásozó Károly főherceggel, aki második helyen állt az osztrák trónöröklési sorban. A két fiatal egymásba szeretett, majd 1911. október 21-én össze is házasodott - Károly így azon kevés Habsburg uralkodók egyike, akik feleségüket nem kapták, hanem választották. Első gyermekük, Habsburg Ottó 1912 novemberében született meg.

Károly Ferenc Ferdinánd 1914. június 28-i meggyilkolása után trónörökössé lépett elő, majd Ferenc József 1916. november 21-i halálát követően osztrák császárként I. Károly, magyar királyként IV. Károly néven trónra került. Magyar királlyá koronázására - a tomboló világháborút mintegy zárójelbe téve - 1916. december 30-án fényűző külsőségek között került sor a budai Mátyás-templomban. A határozott és céltudatos Zita (aki magyar királynéként még azt is kötelességének tartotta, hogy megtanulja a paprikás csirke elkészítését), férje tanácsadójaként aktívan politizált. Károly sógora, Sixtus pármai herceg révén kezdett béketapogatózásba, a levél nyilvánosságra kerülése után Zita is a németbarát körök céltáblája lett.

Az Osztrák-Magyar Monarchia elvesztette az első világháborút és széthullott. Károly 1918. november 11-én lemondott az osztrák, majd 13-án a magyar államügyekben való részvételéről, a trónról azonban nem. Zita ehhez az állásponthoz élete végéig kitartóan ragaszkodott, szavai szerint "egy uralkodó nem mondhat le, csak megfosztható trónjától". A házaspár svájci emigrációba vonult, ahonnan Károly 1921 márciusában és októberében is sikertelenül kísérelte meg magyar trónja visszaszerzését. A második királypuccs után a házaspárt néhány napig a tihanyi apátságban tartották fogva (ekkor tartózkodtak utoljára magyar földön), majd a kellemes éghajlatú, de biztonságos távolságban fekvő Madeira szigetére szállították őket.

IV. Károly 1922. április 1-jén meghalt, az alig harmincéves Zita nyolcadik gyermekével terhesen maradt egyedül és pénz nélkül. (Az utódállamok nem tudtak megegyezni a volt királyi családnak fizetendő apanázsról, így innen csak nagyon kevés pénz érkezett.) Zita végül rokonánál, XIII. Alfonz spanyol királynál talált menedékre, és minden energiáját gyermekeire fordította, a legidősebb Ottót trónörökösnek nevelte. A család 1929-től Belgiumban élt, majd az Anschluss, a restaurációs remények teljes szertefoszlása után Kanadába költöztek, 1948-ban az Egyesült Államokban telepedtek le.

Az özvegy királyné az ötvenes években visszatért Európába, 1959-ig Luxemburgban, 1962-től a felső-bajorországi Pöckingenben élt, élete utolsó évtizedeit Svájcban, a Zizers község apátságában kialakított idősek otthonában töltötte. Jóllehet ez a hely csak 30 kilométerre fekszik az osztrák határtól, Ausztriába egy törvény értelmében mégsem utazhatott be, mivel nem mondott le a trónról. (A realitásokkal számot vető Habsburg Ottó ezt 1961-ben megtette, sőt 1967-ben kezet fogott Bruno Kreisky osztrák kancellárral.) Élete alkonyán, hat évtized után két alkalommal mégis egykori birodalmának földjére léphetett: kilencvenévesen Adelheid lánya (akinek a temetésén 1972-ben nem lehetett jelen), majd néhány hónappal később édesanyja sírját kereshette fel.

A büszkeségét és tartását soha el nem vesztő, férje halála után csak feketében járó Zita visszavonultan élt, de a világ dolgaitól nem szakadt el. Szellemi frissességét mindvégig megőrizte, öt nyelven beszélt, több napilapot járatott, rádiót hallgatott. Hajnali ötkor kelt, és hithű katolikusként minden reggel részt vett a misén. Kilencvenötödik születésnapját több mint száz családtagja, gyermekei, unokái és dédunokái társaságában ünnepelte, szinte már teljesen vakon.

A 640 éven át uralkodó Habsburg-dinasztia utolsó koronás fejének özvegyét 97 éves korában, 1989. március 14-én érte a halál. Férje halálának 67. évfordulóján, április 1-jén Bécsben temették el ünnepélyes külsőségek között, koporsóját a kapucinusok templomának kriptájában, a Habsburgok ősi temetkezési helyén helyezték el, szíve a dinasztia szokásainak megfelelően testétől elválasztva Svájcban maradt. Férjét, IV. Károlyt 2004-ben avatta boldoggá II. János Pál pápa, és 2009-ben egy franciaországi egyházmegyében megindult Zita királyné boldoggá avatási eljárása is.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma