Fiatalkorában Napóleon mellett és ellen is harcolt 1848 lengyel tábornoka

2017. június 13. 10:17 MTI

Henryk Dembinski gróf, avagy ahogy Magyarországon ismerik, Dembinszky Henrik, a lengyel és a magyar szabadságharc tábornoka 153 éve, 1864. június 13-án halt meg Párizsban.

Dembinszky Henrik

A Krakkói vajdaságban született 1791. január 16-án. A bécsi hadmérnöki akadémia növendéke volt, majd tizennyolc évesen belépett a Napóleon által létrehozott Varsói Nagyhercegség hadseregébe, s részt vett a Grande Armée balul sikerült 1812-es oroszországi hadjáratában, de egy évvel később, a lipcsei csatában már a francia császár ellen harcolt. Napóleon 1815-ös bukása után az orosz befolyás alatt álló Kongresszusi Lengyelországban maradt, tagja lett a szejmnek és birtokán gazdálkodott.

Az 1830-31-es oroszellenes felkelés idején a krakkói kerület parancsnokává nevezték ki, itt négyezer emberrel tartóztatta fel a tizenötszörös túlerőben lévő ellenséget. Az 1831. május végi ostrolenkai vereség után a megszállt területen át sikeresen vezette vissza seregét Varsóba. E manőveréért a lengyel kormány tábornokká léptette elő és fővezérré is megtette, de mivel nem látta értelmét Varsó védelmének, leváltották. A vereség után Párizsban telepedett le, itt élt csendes elvonultságban az 1848-as forradalmak kitöréséig.

A lengyel tábornokot az év végén gróf Teleki László, a kormány franciaországi követe ajánlotta Kossuth Lajos figyelmébe. Dembinszky magát francia cukorgyárosnak álcázva érkezett meg 1849 elején, s a Honvédelmi Bizottmányt vezető Kossuth 1849. február 1-jén a Tisza mögött összpontosított, négy hadtestből kialakított magyar fősereg parancsnokának nevezte ki. A döntés szerencsétlennek bizonyult: a titkolózó, bizalmatlan lengyel - aki addig csak védekező hadműveletekben jeleskedett - gyors egymásutánban Perczel Mórral, Klapka Györggyel és Görgei Artúrral is összeveszett, ráadásul helyismeret nélkül kezdte a haditervet kidolgozni. Február első felében megkísérelte Schlick császári tábornok seregeit Kassánál bekeríteni, de az kicsúszott a hurokból.

Ezután a szabadságharc egyetlen kétnapos ütközetében, a február 26-27-i kápolnai csatában alulmaradt Windisch-Grätz tábornagy hadaival szemben. A magyar sereg azonban rendezetten tudott visszavonulni, a csatát túlértékelő osztrák hadvezér pedig döntő diadalt jelentett - a hír nyomán adta ki Ferenc József az olmützi alkotmányt. Másnap, február 28-án az immár egyesült honvédsereg könnyedén verte vissza az üldözőket, sőt készen állt az ellentámadásra, de ezt Dembinszky nem engedte meg és visszavonta a sereget a Tisza bal partjára.

A március 3-i tiszafüredi haditanácson - amelyen jelen volt a Honvédelmi Bizottmány képviseletében Szemere Bertalan is - a társai nevében is beszélő Görgei alkalmatlannak minősítette Dembinszkyt és elmozdítását követelte. Ez ugyan lázadásnak számított, de mivel a javaslatot mindenki támogatta, Szemere felfüggesztette a lengyel tábornokot és helyére ideiglenesen Görgeit nevezte ki. Dembinszky leváltását a másnap a táborba érkező Kossuth is jóváhagyta, de március 8-án Vetter Antalt tette meg fővezérnek.

Dembinszky leváltása ellenére megőrizte Kossuth bizalmát, s április 19-én a Felső-Magyarország védelmére alakuló hadtest élére nevezték ki. Megbízatása értelmében a Komáromnál támadásra készülő főerőkhöz kellett volna csatlakoznia, de ő inkább Galíciába akart betörni. Miután javaslatát nem fogadták el, május közepén lemondott. A parancsnokságot végül csak egy hónap múlva adta át, mert közben meggondolta magát és ragaszkodott a beosztásához.

A szabadságharc végén a Kossuth és Görgei közötti nyílt viszálykodás idején még egyszer előtérbe került: 1849. július 30-án a Tisza-Maros szögébe összevont honvédsereg főparancsnoka lett. Dembinszky ismét hibát hibára halmozott: harc nélkül feladta Szegedet, s bár némi túlerőben volt, augusztus 5-én a szőregi csatában vereséget szenvedett Haynau táborszernagytól. Ezután a kormány parancsa ellenére nem az összpontosítás helyszínéül kijelölt Arad, hanem Temesvár felé vonult vissza, mire Kossuth ismét leváltotta. A fővezérséget a szabadságharc utolsó nagy csatája, az augusztus 9-i temesvári ütközet közben vette át Bem József, de ez a csata sorsán már nem változtatott.

Dembinszky az augusztus 13-i világosi fegyverletétel után Orsovánál lépte át a török határt. A törökök internálták, innen a francia követség közbenjárására szabadult ki. 1851-től 1864. június 13-án bekövetkezett halálig Párizsban élt, megírta emlékiratait, hátrahagyott írásaiból 1874-ben állították össze a Dembinszky Magyarországon című kötetet. Nevét utca viseli Budapest 7. és 15. kerületében is.

Címkék
Galériák
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. nyári száma