Felkészületlenül mentünk a Nagy Háborúba

2015. január 27. 15:04 Múlt-kor

Korábban

„Manapság nem vívnak preventív háborúkat”

Fortepan

Nem lett volna jó lehetőség éppen a centenárium, hogy újranyissuk a vitát a Monarchia felelősségéről?

Azt kell, hogy mondjam, katona nélkül nem lehet háborúzni. A hiányzó kutatókat és a hiányzó kutatásokat nem lehet egy csapásra pótolni. Így meg jobb, ha úgy teszünk, mintha ez az egész kérdés nem is érintene minket…

Franz Conrad von Hötzendorf, az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének vezérkari főnöke többször is síkraszállt az Olaszország és Szerbia elleni megelőző (preventív) háború gondolata mellett, de indítványait mindannyiszor lesöpörték az asztalról. Mit gondol, mennyire lett volna ez reálisan kivitelezhető terv?

Conrad közismerten szociáldarwinista nézeteket vallott. A szociáldarwinizmus hívei úgy fogták fel a nemzetek, államok együttélését, mint a biológiai világban zajló, létért folyó küzdelmet. Az osztrák-magyar vezérkari főnök, mint a birodalom sorsáért felelősséget érző, magas beosztású alattvaló, meggyőződéssel vallotta, hogy a „külügyérek” rosszul végzik a dolgukat, a Monarchia hanyatlik, gyengülnek a pozíciói, s szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy Törökország után Ausztria-Magyarország lesz Európa új beteg embere. Conrad úgy vélte, hogy a Monarchiának érdekében áll potenciális ellenfeleire megelőző csapást mérni, mivel így elkerülheti, hogy azok túlzottan megerősödjenek és később már csak nagy nehézségek árán (akár egy kontinentális háborút is kockáztatva) lehessen őket engedelmességre kényszeríteni. Ezért sürgette az olaszok illetve a szerbek elleni preventív háborút. Számítások szerint egyedül 1913-ban 25 alkalommal javasolta Szerbia megtámadását.

Fortepan

A kiszemelt áldozatot természetesen akkor kellett megtámadni, amikor az megverhető: gyenge vagy külpolitikailag elszigetelt, illetve szövetségese segítségére nem számíthat. Akárcsak a toportyán: az is a nyáj leggyengébb, beteg vagy sebesült tagját szereti elejteni. Conrad szerint a szerbek ellen az annexiós válság (1908-9) kínálta a legjobb esélyeket, mivel akkor még nagy pártfogóik, az oroszok nem heverték ki a Japántól elszenvedett vereség következményeit, így nem vállalhatták a Monarchiával (és valószínűleg Németországgal) a mérkőzést. A Balkán-háborúk idején már rosszabbak voltak a győzelmi kilátások, 1914 nyarán pedig maga az osztrák-magyar vezérkari főnök is rendkívül kockázatosnak (va banque játszmának) minősítette a háborút. Mindenesetre Conrad preventív háborús elképzeléseit sem a trónörökös, sem – ami a legfontosabb – az uralkodó nem támogatta. Aehrenthal külügyminiszter szerint pedig „manapság nem vívnak preventív háborúkat”.

Ki lehet egyértelműen jelenteni, hogy már eleve kódolva volt a bukás 1914-ben?

Véleményem szerint 1914 nyarán nem lett volna szabad az Osztrák-Magyar Monarchiának háborút kirobbantania. A birodalom eleve felkészületlen volt a háborúra, ráadásul a gyorsabb mozgósításból fakadó – még meglévő – időelőnyét két kézzel herdálta. Mint ismeretes, a szarajevói merényletet követően egy teljes hónap telt el a Szerbiának küldött hadüzenetig. Szövetségesei közül mind Olaszország, mind Románia semlegességi nyilatkozatot tett, egyedül Németország segítségére számíthatott. Így a dualista birodalom lényegesen rosszabb pozícióból kezdte a hadműveleteket, mint azt korábban a döntéshozók feltételezték.