„Ez ugyanaz, mint amit Hitler csinált a zsidókkal” - magyarok a Gulágon
2015. szeptember 10. 11:02 Bognár Zalán
Ma már talán köztudomású, hogy a Vörös Hadsereg, illetve a szovjet fegyveres szervek az általuk elfoglalt Kelet-Közép- és Délkelet-Európából több százezer ártatlan polgári lakost hurcoltak el szovjetunióbeli kényszermunkára. Az már jóval kevésbé ismert, hogy az elhurcolt polgári lakosok kétféle fogolystátuszba, így kétféle lágertípusba kerültek: hadifogoly-, illetve internálótáborokba. Ez utóbbiakba már nőket is hurcoltak. Az internáltakat – korabeli kifejezéssel: deportáltakat – külön gyűjtőtáborokon keresztül, külön szerelvényekkel szállították a Szovjetunióba, ahol továbbra is a hadifoglyoktól elkülönítve, internálótáborokba zsúfolták őket. Csak később, a hazahozatalukkor keverték össze őket a hadifoglyokkal, majd ugyanazokkal a szerelvényekkel mint „hadifoglyok” érkeztek haza. A szovjetek által megszállt Magyarországon hivatalosan a deportáltakat is csak hadifoglyokként kezelték, és róluk is csak a hadifogolyügy keretében lehetett szólni.
Korábban
Sztálin már 1943 novemberében, a teheráni konferencián kijelentette a szövetségeseknek, hogy néhány évig mintegy négymillió német munkáját szándékozik felhasználni az újjáépítési munkálatokban, és ez ellen az angolszász hatalmak nem emeltek kifogást. Az elfoglalt országokból történő tömeges munkaerő beszerzésére az egykori külügyi népbiztos, Maxim Litvinov vezetésével 1944 júliusában elkészült terv ötmillió fogoly (katona és civil) tízéves kényszermunkáját irányozta elő, amely 35–45 milliárd dollár nyereséget termelt volna a szovjet népgazdaságnak.
Szigorúan titkos parancs
Az angolszász hatalmak érdektelen viszonyulásán felbátorodva Sztálin 1944 novemberében parancsot adott Lavrentyij Berijának a „munkaerő-beszerzés” előkészítésére. A belügyi népbiztos a 2., a 3. és a 4. Ukrán Front által elfoglalt területeken élő német nemzetiségű személyek számbavételére három – az NKVD, az NKGB (Állambiztonsági Népbiztosság) és a SZMERS (szovjet katonai hírszerzés) operatív tisztjeiből álló – csoportot vezényelt. Az akció irányítását Arkagyij Apollonov vezérezredesre, Berija helyettesére és Ivan Gorbatyjuk vezérőrnagyra, a front mögöttes területét biztosító NKVD Karhatalmi Főparancsnokságának a parancsnokára bízta. Utóbbinak már volt gyakorlata népcsoportok (csecsenek, ingusok, karacsajok) tömeges deportálásában.
Az eredményről Berija december 15-én tette le jelentését Sztálinnak, amely szerint a kijelölt területen összesen 551 049 – 16–50 éves korú – német nemzetiségűt vettek számba. Másnap Sztálin, mint az Állami Védelmi Bizottság (ÁVB) elnöke, határozattal rendelte el, hogy 1944 decemberében és 1945 januárjában „a Szovjetunióba történő munkára irányítás céljából mozgósítani és internálni kell Románia, Jugoszlávia, Magyarország, Bulgária és Csehszlovákia Vörös Hadsereg által felszabadított területén tartózkodó valamennyi munkaképes német 17 és 45 év közötti férfit és a 18 és 30 év közötti nőt”. A deportálást az NKVD-re bízta. A parancs előírta, hogy „engedélyezni kell az elszállítandó németek számára, hogy magukkal vihessenek meleg ruházatot, tartalék fehérneműt, ágyneműt, edényeket személyes használatra és élelmiszert, összesen 200 kg súlyig fejenként” és „valamennyi németet a Donyeci-szénmedence szénbányászatának és a Dél vaskohászatának helyreállítási munkálataira kell irányítani”. A németek munkaterületre történő kiszállítását 1945. február 15-ig kellett befejezni.
Az NKVD-s vezetők Apollonov vezetésével részletes intézkedési tervet dolgoztak ki a németek „mozgósítására”. Az elhurcolások azonban tovább tartottak, és a tervezettnél nagyobb területre terjedtek ki, ráadásul a határozatban megjelölt célállomásokon kívül az Urálba és a Kaukázusba is szállították a „mozgósítottakat”. A december közepi határozat végrehajtási utasításaként hozta meg a 2. és a 3. Ukrán Front Katonai Tanácsa 1944. december 22-én a hírhedtté vált 0060-as számú („Szigorúan titkos!”) parancsát. Az elhurcolásokat a szovjetek által megszállt legnyugatibb területen, a Dél-Dunántúlon kezdték, a kijelöltnél öt nappal hamarabb. Így a Kárpát-medence területén a „németek mozgósítása” 1944. december 22-től január 31-ig tartott, három hullámban és több mint 25 területi operációs központtal, a központokban felállított gyűjtőtáborok közbeiktatásával.
Bognár Zalán teljes cikkét keresse a Múlt-kor őszi számában
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Középkor
- Európai nagyhatalom vált Magyarországból III. Béla uralkodása alatt
- Saját ifjúságának történetét íratta át a Spanyolországot egyesítő Izabella
- Különleges díszítésű, Mátyás kori misekönyv fakszimilie kiadását mutatták be
- Pénzhiány és bosszúvágy vezetett a Bizánci Birodalom hanyatlásához
- Végigkísérte az emberiség történelmét a trepanáció gyakorlata
- Új alapokra helyezte politikáját IV. Béla a tatárjárás után
- Egyszerre aratott sikert és vallott kudarcot a „hosszú hadjárat”
- Igazi fenegyerek volt a középkor egyik utolsó költője, François Villon
- Gyerekek, nemesek és prostituáltak is elindultak a keresztes hadjáratra
- A hagyomány szerint halálában is összekapcsolódott Shakespeare és Cervantes 20:20
- Szenvedéllyel teli tájakat ábrázolt festményein William Turner 15:05
- Első felesége halála után teljesedett ki igazán Rettegett Iván paranoijája 14:20
- Egressy Béni mellett a Fiumei úti sírkert megnyitásárról is megemlékeztek 13:20
- Európai nagyhatalom vált Magyarországból III. Béla uralkodása alatt 09:50
- Ma sem tudjuk biztosan, hogyan halt meg Shakespeare 08:20
- Szórakozásnak tekintette a hangversenyt a szigorú nevelésben részesült Menuhin tegnap
- Még a japánok csodálatát is elnyerte az amerikai Hellcat tegnap