Egy oszladozó pápa a bíróság előtt – mi állt a hírhedt hullazsinat hátterében?
2017. augusztus 10. 13:39
897-ben VI. István pápa parancsára kiemelték elődje, Formosus holttestét annak sírjából, pápai díszekbe öltöztették, trónra ültették – majd egy „szabályos” bírósági tárgyaláson elítélték. A középkor egyik leggyomorforgatóbb látványosságának hátterében minden bizonnyal egy politikai konfliktus állt, de a történészek ma is vitatkoznak arról, hogy pontosan miben is állt ez a konfliktus.
Korábban
Formosus pápa hosszú és eseménydús egyházi karrier után került az egyház élére. Porto városának – amely Rómától délre helyezkedett el, tehát nem keverendő össze az azonos nevű portugáliai várossal – püspöke volt. Ezen minőségében számos diplomáciai megbízatást teljesített a korabeli pápák megbízásából. Sikeresen meggyőzte a frank királyt, Kopasz Károlyt, hogy koronáztassa császárrá magát, továbbá elévülhetetlen érdemeket szerzett a bolgárok keresztény hitre térítésében is.
Az ambiciózus püspök – aki 872-ben is pályázott a pápai trónra – természetesen számos ellenséget is szerzett magának. Balszerencséjére közéjük tartozott az a VIII. János is, akit az említett 872-es konklávé alkalmával pápává választottak. Formosus riválisa nem is habozott sokat, hogy biztosítsa hatalmát vele szemben és a legkülönfélébb vádakat (a bolgár érseki szék és a pápaság megszerzésére szőtt összeesküvés, a Róma környéki kolostorok kifosztása és egyházmegyéjének pápai engedély nélkül történő elhagyása) a fejére olvasva kiközösítette őt.
VIII. Jánost 883-ban II. Márton követte a pápai trónon, aki visszahelyezte Formosust portói püspökségébe, aki így ismét a Kúria befolyásos tagja lett. Karrierje csúcsára 891-ben ért, amikor is pápává választották. Formosus trónralépésekor egy rendkívül kényes külpolitikai helyzettel találta szemben magát. Kopasz Károly halála után a Frank Birodalom végleg darabjaira hullott, így a keresztény Európát immár a pogány vikingek és a muszlimok betörései mellett az egymással civakodó királyok és tartományurak seregei is tépázták. A pápa pedig – lévén csak az ő „közreműködésével” válhatott valakiből császár – érthető módon ezen erőszakos politikai helyzet középpontjába került.
Egy forrás szerint Formosus, aki maga is szemben állt az ekkoriban a császári koronát viselő Guidóval, Arnulf keleti frank királyhoz fordult és meggyőzte, hogy seregével vonuljon Itáliába és szorítsa ki onnan Guidót. Cserébe a pápa 896 februárjában császárrá koronázta Arnulfot. Az ekkor már nagyon idős Formosus (80-81 éves lehetett ekkor) a koronázást követően alig több mint egy hónappal elhunyt, utódja pedig előbb a mindössze 15 napig uralkodó VI. Bonifác, majd VI. István lett. Ezzel párhuzamosan Arnulf sem élvezhette sokáig a császárságot: az Itáliából hazafelé vezető úton agyvérzést szenvedett, amelyből sosem épült már fel és 899 decemberében meghalt.
Az új pápa, aki István régi riválisa volt Formosusnak, nem hagyta békében nyugodni elődjét. 897 januárjában parancsot adott az elhunyt pápa sírjának felnyitására. A hullát kiemelték, pápai jelvényekbe öltöztették, felültették a trónra és István a fejére olvasta vádjait. Formosus így – ha nem is életében – már második alkalommal került a zsinati törvényszék elé, ahol ezúttal egy fiatal esperesre bízták a védőügyvéd szerepét. Egy középkori krónika tudósítása szerint a vád egyik központi eleme ezúttal is a pápai trónra irányuló összeesküvés volt még portói püspök korából.
Az ítélet természetesen nem lehetett kétséges és Formosus oszladozó hulláját bűnösnek találták. A testről ekkor leszaggatták a pápai öltözetet, jobb kezéről három ujját – amelyekkel az áldást osztotta – levágták, keresztülhurcolták a templomon és a városon, majd a Tiberis folyóba dobták. A következő napon azonban néhány szerzetes kihalászta a holttestet és titokban újra eltemették a monostorukban.
Egy közelmúltban megfogalmazott elmélet azonban az eddigiektől meglehetősen eltérően rekonstruálja a hullazsinathoz vezető eseményeket. Eszerint Formosus valójában nem akarta császárrá koronázni Arnulfot, és a keleti frank király valójában erőszakkal kényszerítette a ceremóniára az idős pápát. Ez magyarázatul szolgálhat arra, hogy miért halt meg szinte közvetlenül az események után. Arnulf távozása és betegsége ugyanakkor azt eredményezte, hogy Itáliában és Rómában ismét a „másik párt”, a néhai Guido és fia Lambert támogatói erősödtek meg.
VI. István pedig, aki a pápai trónt még bizonnyal Arnulf támogatásával nyerte el, okkal tarthatott attól, hogy Lambert bosszúja hamarosan őt is eléri majd. Az új elmélet szerint tehát az új pápa egyfajta bocsánatkérő békeajánlatként folytatta le a Formosus holttestét meggyalázó színjátékot, hogy ezzel is elválassza saját személyét a Guidót megbuktató Arnulf-párttól.
Ha így is volt, István terve kudarcot vallott. Miután Lambert bevonult Rómába, a pápát elfogták, majd 897 nyarán megfojtották. Egy újonnan összehívott zsinat megsemmisítette a hullazsinat határozatát és Formosus maradványait pápához méltó módon újratemették.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Kölcsönös bizalmatlanság jellemezte az antikomitern paktum aláíróit 19:05
- „Dzsingisz nem volt megátalkodott fickó, csak rossz volt a sajtója” 18:05
- 10 érdekes tény a csók kultúrális történetéről 17:20
- Nem volt esélye, hogy bármire is vigye, végül kétszer lett az USA elnöke 16:10
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
