Győztesek és vesztesek
2011. május 9. 17:02
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=9561&pIdx=4
A győzelem napját ünnepli Európa május 9-én: a kontinensen ugyanis ekkor ért véget a második világháború. A német véderő parancsnokság képviselői Berlinben, május 8-án 23 óra 1 perckor aláírták a kapitulációt. Magyarországon ekkor nem történt semmi, már pár héttel korábban megszűntek a harcok.
Németország kapitulál
1945. május 9. első perceiben írták alá a hitleri Németország hadserege három haderőnemének képviselői - a szárazföldi erők nevében Wilhelm Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht-főparancsnokság korábbi vezérkari főnöke, a haditengerészet részéről annak főparancsnoka, Hans-Georg Friedeburg flottatengernagy, a légierő részéről H. Stumpff vezérezredes - a Wehrmacht feltétel nélküli megadásáról (fegyverletételéről) szóló nyilatkozatot.
A kapituláció már 1945. május 8-án, közép-európai idő szerint éjfélkor hatályba lépett, maga az aláírás néhány perccel éjfél után történt Berlinben, a karlshorsti katonai műszaki iskola amerikai, angol, francia és szovjet állami lobogókkal díszített nagytermében. Londonban és Washingtonban már néhány órával korábban bejelentették a fegyverletételt. A győztes nagyhatalmakat Dwight Eisenhower tábornok helyettese, Carl Spaatz tábornok, az Egyesült Államok hadászati légierejének parancsnoka, Arthur Tedder, a brit légierő marsallja, J. de Lattre de Tassigny tábornok, a francia hadsereg főparancsnoka és Georgij Zsukov marsall, a szovjet fegyveres erők legfelsőbb főparancsnokának (Sztálin) helyettese képviselte.
A fegyverletételi okmány 1. pontja a következő szövegű volt: "Alulírottak, akik a német Wehrmacht főparancsnoksága nevében járunk el, ezennel feltétel nélkül átadjuk a Szövetséges Expedíciós Erők főparancsnokának, egyben a Vörös Hadsereg főparanscnokságának a jelenleg német parancsnokság alatt álló összes szárazföldi, tengeri és légi erőket."
Az okmány német aláírói vállalták, hogy megparancsolják a német alakulatoknak: ne hagyják el állásaikat, adják át fegyvereiket maradéktalanul a nyugati szövetséges, illetve a szovjet erők képviselőinek. A német hadihajókban, repülőgépekben, fegyverzetben, haditechnikai felszerelésekben és eszközökben tilos kárt tenni, illetve azokat további hadműveletekre felhasználni. A Wehrmacht főparancsnoksága az expedíciós erők, illetve a Vörös Hadsereg illetékeseinek átadja a parancsnoklás jogát, egyben biztosítja az általuk kiadott parancsok végrehajtását.
Az utolsó év
A fegyverletételi nyilatkozat nem "prejudikálta" a helyébe lépő általános fegyverletételi határozmányokat, amelyeket majd az Egyesült Nemzetek hoznak, vagy amelyeket az Egyesült Nemzetek nevében az egész Németországra, valamint a Wehrmacht egészére vonatkozóan fogadnak majd el. A nyilatkozat büntető, illetve megtorló rendszabályokat is előirányzott a kapituláció feltételeinek megsértése esetére. A hat pontból álló okmány egyébként angol, orosz és német nyelven készült, de mértékadónak csak az angol és az orosz nyelvű változat minősült.
A második világháború záróidőszaka, különösen záróéve bővelkedett egyébként fegyverletételi aktusokban, kapitulációs tapogatózásokban és taktikákban. Ami a hadműveleteket illeti, 1944. június 6-án a nyugati szövetségesek a normandiai partraszállással megnyitották az európai második arcvonalat, július 25-én áttörték a német védelmet és megkezdték Franciaország belső körzeteinek felszabadítását, augusztus 25-én felszabadult Párizs is.
Olaszországban a szövetségesek 1944. június 4-én elfoglalták Rómát. A Vörös Hadsereg júniusban elindította karéliai hadjáratát, vereséget mért az ottani finn-német erőkre, felszabadította Fehéroroszországot és elérte Kelet-Poroszországot. A déli szárnyon augusztus 20-án megindított szovjet támadás néhány nap múlva elvezetett Románia kilépéséhez a háborúból, illetve hadüzenetéhez Németországnak. Szeptember 9-én Bulgária is kiszállt a fasiszta koalícióból. Néhány hét múlva a szovjet csapatok Magyarország területére léptek, és megkezdődtek az 1945 április elejéig elhúzódó magyarországi harcok.
A Wehrmacht 1944. december 16-án nagy páncélos erőkkel ellentámadást indított az Ardennekben a szövetségesek belgiumi és hollandiai erőinek szétzúzására, de az akció kezdeti sikerek után 1945 januárjára kifulladt. Az angol-amerikai csapatok 1945 február végére, kemény támadó műveletek eredményeként kijutottak a Rajnához, majd azon átkelve bekerítették a németek ruhri csoportosítását. (A Wehrmacht harcoló hadserege 1945 elején 5,4 millió katonát számlált, tartalékában és különféle hátországi alakulataiban 2,5 millió ember volt. A Wehrmacht 3,7 milliós fő ereje a szovjet-német arcvonalon harcolt, a hitleri hadvezetés 1,9 millió katonát tartott nyugaton.)
Az ellenállás megszűnik, Hitler öngyilkossága
1945. április 9-én a szövetséges erők Észak-Olaszországban végső támadásba lendültek. A német "G" hadseregcsoport itteni egységei nevében Vietinghoff tábornok április 20-án fegyverszüneti megállapodást írt alá a szövetséges erők földközi-tengeri parancsnokságával, ennek értelmében a német erők ezen a frontszakaszon 1945. május 2-án beszüntették az ellenállást. A Norvégiában állomásozó német hadseregcsoport április 30-án a stockholmi német nagyköveten keresztül jelezte, hogy mihelyt a brit haderők behatolnak Schleswig-Holsteinbe, készek letenni a fegyvert. Bernard Montgomery brit csapatai május elsejére elvágták a Norvégiában és Dániában állomásozó német erőket.
Dönitz admirális, akit Hitler öngyilkossága előtt a birodalom első emberévé tett meg, május 3-án Montgomeryhez küldte Friedeburg tengernagyot, felajánlva valamennyi Északon harcoló német egység megadását. Némi huzavona után május 4-én Friedeburg aláírhatta az Északnyugat-Németországban levő német katonai erők kapitulációjáról szóló okmányt, amely másnap hatályba lépett. Május 6-án a Devers tábornokkal előző nap létrejött megegyezés alapján az Alpok északi részén tevékenykedő német "G" haderőkontingens is letehette a fegyvert.
Ami a német birodalmi főváros körzetét illeti, Berlin térségében a német haderők ellenállása 1945. április 27-én egy 16 kilométer hosszú és 2,5 kilométer széles területre korlátozódott. Másnap a szovjet csapatok már a főváros szívében voltak. Hitler bunkerjében április 29-én az esti órákban tartották az utolsó helyzetmegbeszélést. A Führer politikai végrendeletében Dönitz flottatengernagyra ruházta át az államfői hatalmat, erről futárok révén még tájékoztatni tudták a városon kívül tartózkodó német vezetőket. Április 30-án a Reichstag épületére felkerült a sarlós-kalapácsos vörös lobogó. Alig egy órával később Hitler öngyilkos lett. A szovjetek elutasították a "béketárgyalások" gondolatát, csak a Dönitz-kormány nevében megteendő kapitulációról voltak hajlandók szót ejteni. Május 2-án a hajnali órákban a berlini német katonai parancsnokság törzse jelezte megadási szándékát. Délutánra a német ellenállás a fővárosban megszűnt.
A kapituláció aláírása
Berlin az utolsó pillanatig arra számított, hogy kihasználja az amerikai és az angol politikában jelentkező szovjetellenességet, felbomlasztja a Hitler-ellenességet, felbomlasztja a Hitler-ellenes koalíciót és megteremtheti a nyugati hatalmakkal kötendő különbéke feltételeit, e feltételek létrejöttéig mindenképpen elhúzza a háborút. Dönitz azon fáradozott, hogy ezek után a német hadsereg jelentősebb része ne a szovjet, hanem a nyugati erők előtt tehesse le a fegyvert, de Eisenhower közölte, hogy a német kapitulációt csak abban az esetben fogadja el, ha az egyidejűleg vaklamennyi fronton megtörténik.
Az amerikai tábornok reimsi főhadiszállására hamarosan megérkezett a szovjet katonai küldöttség és május 7-én reggelre Dönitz felhatalmazása alapján a német képviselők is készen álltak a feltétel nélküli kapituláció okmányának aláírására, Alfred Jodl vezérezredes, Hitler vezető katonai tanácsadója, Hans-Georg Friedeburg tengernagy és Wilhelm Oxenius vezérőrnagy összetételben. Eisenhower és angol légimarsall helyettese távolmaradt a fegyverletétel reimsi aláírásától.
Sztálin a május 7-i fegyverletételi deklarációt "a kapituláció előzetes jegyzőkönyvének" minősítette, egyebek között azért is, mert annak aláírása után a német erők keleten még folytatták hadműveletei tevékenységüket. Moszkva kikényszeríthette a berlini magas szintű kapitulációs rendezvényt, amely egyértelműen rögzítette a hitleri birodalom felszámolását. (Május 7-én egyébként a nyugati szövetségesek tevékenységi sávjában minden német erő letette a fegyvert.)
A hadtörténészek többségének véleménye szerint az európai háború ténylegesen a német Közép Hadseregcsoport 1945. május 12-i csehországi fegyverletételével ért véget. Megemlíthető továbbá, hogy Jugoszláviában május 14-én tették le a fegyvert az ott harcoló német csapatok.
Churchill 24 órával elhalasztott győzelmi beszéde
Minden készen állt 1945. május 7-én 15.00 órakor: Winston Churchill be akarta jelenteni, hogy Európában véget ért a háború és Reimsben aláírták a kapitulációs szerződést, de a szövetségesek kérésére kénytelen volt 24 órával elhalasztani beszédét, és csak május 8-án kerülhetett sor az ünnepségekre.
A Németország kapitulációját rögzítő dokumentumot 2 óra 21 perckor írta alá a franciaországi Reimsben, az amerikai főhadiszálláson Einsenhower vezérkari főnöke, Walter Bedell-Smith tábornok és Alfred Jodl német tábornok. Churchill egész nap kapcsolatban állt Harry Truman amerikai elnökkel és Joszif Sztálin szovjet vezetővel - rekonstruálta a történteket a PA brit hírügynökség korabeli dokumentumok alapján. Beszéde már délben készen volt, és a miniszterelnök a tervek szerint 15.00 órakor, illetve legkésőbb 18.00 órakor szólt volna a brit néphez a BBC hullámain.
Elmúlt a 15.00 óra, majd a 18.00 óra is, azonban nem történt semmi. A BBC archívuma szerint Eisenhower tábornok igyekezett késleltetni a hivatalos bejelentést, hogy egyszerre adják ki a nyilatkozatot Londonban, Washingtonban és Moszkvában. Sztálin azt követelte, hogy erősítsék meg az akkor szovjet övezetben lévő Berlin megadásának hírét, a szövetségesek pedig tartották magukat az 1943-as casablancai értekezleten elfogadott megállapodásukhoz, hogy nem kötnek külön szerződést a németekkel.
Churchillnek tehát huszonnégy órával el kellett halasztania a VE-Day-nek, az európai győzelem napjának hivatalos bejelentését. Tájékoztatási minisztere, Brendan Bracken május 7-én este közölte: a Németországot legyőző országok másnap tesznek egyszerre hivatalos nyilatkozatot. London utcáin viszont a győzelemről szóló sajtójelentések nyomán emelkedett volt a hangulat: a háború befejezéséről szóló hivatalos bejelentés késése ellenére megkezdték az ünneplést. A Piccadilly Circuson férfiak és nők perdültek táncra, lengették a Union Jack lobogót és énekelték a God save the King-et és a Rule, Britannia-t.
Churchill május 8-án 15.00 órakor bejelentette a német kapitulációt. A BBC által közvetített beszédét a Downing Street 10-ben, a miniszterelnöki hivatalban mondta el, ahol előde, Neville Chamberlain 1939. szeptember 3-án bejelentette, hogy Nagy-Britannia háborúba lépett Németország ellen.
A német kapituláció okmánya
1. Mi alulírottak, a német véderőfőparancsnokság nevében ezennel kijelentjük, hogy az összes ez idő szerint német parancsnokság alatt álló szárazföldi, tengeri és légierők feltétel nélkül kapitulálnak a szövetséges expedíciós erők főparancsnoka és egyidejűleg a Vörös Hadsereg főparancsnoksága előtt.
2. A német véderőfőparancsnokság haladéktalanul kiadja a parancsot az összes német katonai, haditengerészeti és légügyi hatóságoknak, valamint az összes német ellenőrzés alatt álló fegyveres erőknek, hogy 1945. május 8-án közép-európai idő szerint 23 óra 01 perckor szüntessenek be minden aktív katonai műveletet, maradjanak az ebben az időpontban elfoglalt állásaikban és teljesen fegyverezzék le magukat, átadva fegyvereiket és felszerelésüket a helyi szövetséges parancsnokoknak vagy a szövetséges főparancsnokságok által kijelölt tiszteknek. Egyetlen hajót, tengeri járművet vagy repülőgépet sem szabad elsüllyeszteni, illetőleg elpusztítani, sem azok törzsét, gépezetét vagy felszerelését, sem pedig különféle gépeit, fegyverzetét, készülékeit és általában semminemű hadviselésre alkalmas technikai eszközeit megrongálni.
3. A német véderőfőparancsnokság haladéktalanul továbbítja az illetékes parancsnokokhoz a szövetséges expedíciós erők főparancsnoka és a Vörös Hadsereg főparancsnoksága által kiadott további parancsokat és gondoskodik azok végrehajtásáról.
4. Ez a katonai kapitulációs okmány nem érinti azt a lehetőséget, hogy olyan általános kapitulációs okmány jöjjön létre és lépjen ennek helyére, amelyet az Egyesült Nemzetek részéről vagy nevében előírnak Németország, valamint a német fegyveres erők egészére vonatkozóan.
5. Abban az esetben, ha a német véderőfőparancsnokság vagy az ellenőrzése alatt álló egyes fegyveres alakulatok nem járnának el a jelen kapitulációs okmány értelmében, a szövetséges expedíciós erők főparancsnoka és a Vörös Hadsereg főparancsnoksága meg fogják tenni az általuk célszerűnek tartott megtorló egyéb intézkedéseket.
6. A jelen okmány angol, orosz és német nyelven készült. Csak az angol és az orosz szöveg a hiteles.
Kelt Berlinben, 1945. május 8-ik napján.
A német véderőfőparancsnokság részéről: Von Friedeburg, Keitel, Stumpff
Jelen voltak: A szövetséges expedíciós haderők főparancsnoka részéről: A. W. Tedder légimarsall. A Vörös Hadsereg főparancsnoksága részéről: G. Zsukov a Szovjetunió marsallja
Az aláírásnál tanúként jelen voltak: J. de Lattre de Tassigny tábornok, az első francia hadsereg főparancsnoka Carl Spaatz tábornok, az Egyesült Államok stratégiai légierőinek parancsnoka