Régészek a kitalált középkor ellen

2005. január 31. 12:35 MTI

Fodor István régészprofesszor egy tatabányai ismeretterjesztő fórumon szembehelyezkedett Heribert Illig német szerző magyar nyelven Kitalált középkor címmel 2002-ben megjelent munkájának "kitalált középkorról" szóló állításaival. A rendszerszervezőből történelem-elemzővé lett Illig nézeteiről folyó vita halkult ugyan, de mindmáig nem szűnt meg történész- és régészberkekben.

Korábban

Az eltűnt idő nyomában

Heribert Illig könyve - hasonlóan a németországi debütáláshoz - általános érdeklődést váltott ki szakmai, de a történelem iránt csupán hobbiszinten érdeklődők körében is. Illig állítását - miszerint a 7., 8. és a 9. századot utólag iktatták be a történelembe - a történészek sarlatánságnak tartják. Mivel a német szerző állításait átfogóan eddig nem vizsgálták meg itthon, a Rubicon történelmi folyóirat arra vállalkozott, hogy a kor neves magyar történészeivel, és az Illig által érintett tudományterületek képviselőivel megvitatják: valóban eltűnt-e az a 300 év?

Mit is állított idézett könyvében a német szerző? Nos kiindulva abból, hogy XIII. Gergely pápa 1582-es naptárreformja hibás volt, matematikai úton arra a következtésre jutott, hogy közel három évszázadot egyszerűen beleírtak a történelembe. Illig úgy látja, hogy ez 614 augusztusa és 911 szeptembere közé esik, mert szerinte ha ezt a 297 esztendőt kivesszük a történelemből, az "nem omlik össze". Herbert Illig a grandiózus huncutság tetteseit is megtalálni vélte, mégpedig a 900-as évek végén élt három személyiség: VII. (Bíborban Született) Konstantin bizánci császár, a vele rokonságban lévő III. Ottó német-római császár és II. Szilveszter pápa személyében. A szerző szerint a szükséges papírmunkát az akkori írásbeliséget döntően uraló egyházi kódexmásoló műhelyekben végezték el.

Ha kitalált történelem elmélete - amelynek a mű megjelenése után bizonyos kutatói körökben több híve támadt itthon is - igaznak bizonyulna, nem csak Európa nyugati felének kellene elszámolnia mondjuk Nagy Károly létezésével, de nekünk, magyaroknak is létünk azon háromszáz évével, amelyhez például a honfoglalást, vagy Álmos és Árpád személyét kötjük. Az illigi tanokat udvariasan, vagy kevésbé finomkodva elutasító tudósok - közöttük Fodor István professzor - nem tekintik jelentéktelen apróságnak azt a feltételezést, hogy például az avarok is csak kiagyalt "papírnemzetségként" kerültek be a történelembe.

Fodor professzor - miként az elmúlt években is - határozottan leszögezte: a történelmi koroknak nemcsak írott emlékei vannak (vagy nincsenek), hanem tárgyi relikviái is. Herbert Illig nem sok jót ír a régészekről. A szerinte nem is létezett avarok dolgában szó nélkül hagyja a mai tudásunk szerint a Kárpát medencében 567 táján tanyát vert nép sok ezer feltárt sírját, települését, tárgyi emlékeit. E sírok jelentős részében épp régészek találtak a bűvös 911-es évszámot megelőző időszakban használt pénzérméket, amelyeket olyan nyugati uralkodók verettek, akik Illig szerint nem is léteztek. Mint ahogy - eszerint - egy fantomkor szülöttei olyan, ma is használt jövevényszavaink, mint a búza, árpa, eke, sarló, stb.

A vitákban korábban más kutatók - számtalan egyéb kétségük mellett - megfontolásra érdemesnek tartották azt is, hogy az illigi évszázadok kiiktatása milyen megvilágításba helyezheti az egyes romániai őskorkutatóknak a sokak által keményen vitatott, úgynevezett "dákóromán kontinuitás" elméletét. Fodor István régészprofesszor vallja: a "kitalált középkor" teóriájával azok a magyar történészkörök rokonszenveznek, amelyekben Illig által bizonyítva látják azt, hogy miközben a kora középkor említett három nagy "összeesküvője" Nagy Károly személyében karizmatikus császárt, dicső múltat és egy millenniumot kreált a maga számára, elszakították a mi igazi, szakrális Turul-dinasztiánkat az általuk valódinak tartott gyökerétől: Attilától.