Nyomtatás képekkel
Nyomtatás képek nélkül

230 éves Moszkva első nyilvános színháza

2006. március 28. 13:30

URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=8943&pIdx=2

1776. március 28-án adott engedélyt II. Katalin orosz cárnő, hogy Uruszov herceg moszkvai kormányzósági ügyész, a kor jeles művészetpártolója megalakítsa a moszkvai színház állandó operatársulatát.

Petrovszkijtól a Nagy Színházig

Az előadásokat kezdetben Voroncov gróf Znamenkán álló házában tartották, majd 1780-ban átköltöztek a Petrovka sarkán (a mai színház helyén) emelt kőépületbe, az intézmény innen kapta a Petrovszkij Színház nevet. Ez volt az első állandó moszkvai színház, a társulat énekesei, muzsikusai a főúri palotákban, vidéki kastélyokban működő jobbágy színházakból, zenekarokból verbuválódtak, a táncosok pedig a moszkvai árvaházban 1773 óta működő olasz balettmester tehetséges tanítványai voltak. 1785-ben már külön opera- és balett-társulat működött 30 tagú zenekarral.

Az énekesek és táncosok drámai előadásokban való szerepeltetésével a színház oroszlánrészt vállalt az orosz opera- és balettművészet létrehozásában. A repertoáron a neves külföldi szerzők (Mozart, Pergolesi, Cimarosa) darabjai mellett az első orosz zeneszerzők, Paskevics, Szokolovszkij, Fomin operái is szerepeltek. A nyugat-európai művészetet mágnesként vonzó főváros, Szentpétervár udvari színházával szemben a moszkvai teátrum légkörében, közönségében is inkább orosz karakterű volt, színpadán már a XIX. század fordulóján helyet kaptak - részben operák betéteként - a táncos orosz népi jelenetek.

1805-ben a színház leégett, a társulat 1825-ig különböző helyeken lépett fel. Az újjáépítés - a régi épület helyén - Mihajlov professzor tervei alapján Oszip Ivanovics Bove építész vezetésével folyt 1821-1824-ben. A Kreml tőszomszédságában emelt, klasszicizáló stílusú, monumentális épület nyolcoszlopos főhomlokzatára timpanon került, rajta Apolló négylovas quadrigájával, harci kocsijával. Az 1806-tól állami irányítás alatt álló Nagy Színházat (a nevet a szintén 1806-ban alakult Kis Színháztól való megkülönböztetésül kapta) 1825. január 18-án nyitották meg. 1853-ban a színház nagyterme kiégett, a helyreállítás 1856-ig tartott: A. Kavosz tervei alapján ötemeletesre bővítették, s több mint kétezer fő befogadására tették alkalmassá.

Az orosz nemzeti zene XIX. századi felvirágzása szorosan összefonódott a moszkvai Nagy Színházzal. Mérföldkő volt Glinka Ivan Szuszanyin (1842), Ruszlan és Ljudmila (1846), majd Dargomizsszkij Ruszalka (1859) című operájának színrevitele. Az 1860-70-es években olasz operatársulat is helyet kapott a teátrumban, ám az olaszmániát a század utolsó harmadában kiszorította a nemzeti zene: a Csajkovszkij-művek (Hattyúk tava, Jevgenyij Anyegin, Mazepa, Pikk dáma, Csipkerózsika stb.) bemutatása az 1870-90-es években, Muszorgszkij Borisz Godunovjának műsorra tűzése 1888-ban, majd Borogyin Igor hercegének premierje 1898-ban korszakos jelentőséggel bírtak. Mellettük helyet kaptak a nyugat-európai muzsika kiemelkedő alkotásai is a Verdi-művektől Gounod Faustjáig, Bizet Carmenjéig és Wagner Lohengrinjéig. Az akkori énekesek között ott találjuk Fjodor Saljapint, Leonyid Szobinovot, Antonyina Nyezsdanovát, a táncosok közt Gorszkij balettmester irányításával Gelcert, Fjodorovot, a karmesterek sorában Altanit, Sz. Rahmanyinovot, és A. Arendszet.

Színház a 20. században

1918-ban a társulat kibővült a Kamaraszínház (Tyeatr filial) és a Zimin Operaház művészeivel, neve 1919-től Állami Akadémiai Nagy Színházra változott (Goszudarsztvennij Akagyemicseszkij Bolsoj Tyeatr). Igazából a XX. században vált a Bolsoj világhírűvé: egyes társulatai a világ szinte minden országába eljutottak, művészei messze földön ismertek voltak az olyan balettáncosok révén, mint Olga Lepesinszkaja, Galina Ulanova vagy Maja Pliszeckaja, itt kezdte karrierjét Igor Mojszejev, aki később a Szovjetunió népeinek táncait vitte kirobbanó sikerrel a színpadi deszkákra. Az operai előadásokat Jevgenyij Nyesztyerenko, Jelena Obrazcova, Jevgenyij Szvetlanov, Vlagyimir Regykin, Vlagyimir Szpivakov, Galina Visnyevszakaja (a világhírű karmester és csellista, Msztyiszláv Rosztropovics felesége) neve fémjelezte.

Az 1917-es forradalmak után a Bolsoj számos politikai eseménynek is színhelye volt: szovjet- és pártkongresszusokat tartottak itt, falai között fogadták el a szovjet alkotmányt, a GOELRO-tervet, 1922 decemberében pedig itt hirdették ki a Szovjetunió megalakulását. Kiemelkedő külföldi vendégek kulturális programjainak elengedhetetlen eleme volt egy-egy előadás megtekintése a Bolsojban, Ronald Reagan amerikai elnököt is elhozták ide 1988 májusi moszkvai látogatásakor. Az anekdota szerint 1955 szeptemberében a Nagy Színház kormánypáholyának egyik zugában, a Romeo és Júlia előadásán született meg a megállapodás Adenauer nyugatnémet kancellár és a szovjet vezetés között a német hadifoglyok utolsó csoportjának hazatéréséről.

2005 júliusában három évre tervezett rekonstrukciós munkálatok kezdődtek a Nagy Színház épületén: meg kell erősíteni a mocsaras területen, cölöpökre épített színház alapjait, fel kell újítani az elavult színpadi technikát, s a málló vakolatok, stukkók miatt elengedhetetlenné vált a belső renoválás is.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Máté István, Sajtóadatbank)