A kápolnai csata

2004. február 27. 11:15

Dembinszky Henrik a Tarnánál nem tudta visszaverni az osztrák támadást. Ferenc József a győzelem hírére kiadta az olmützi - ún. oktrojált - alkotmányt.

Korábban

Felidézik az 1849-es szolnoki csatát
Damjanich János szerb származású tábornok életét és katonai pályafutását elemző konferenciát rendeznek a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Cibakházán február 29-én.
1849: Egy amnesztia legendája (Kosáry Domokos)
Az ötvenes évek hangadó történészei régi szólamokat felújítva, nem győzték hangsúlyozni, hogy a magyar szabadságharc bukásában mekkora része volt Görgey `árulásának`

`http://www.vendegvaro.hu`
Sebestyén Sándornak
a csata 150. évfordulóján felállított
emlékműve
Magyar oldalról az 1849. januárban kinevezett új fővezér, a lengyel Dembinszky Henrik (Henryk Dembinski) véget akart vetni a honvédseregek három hónapja tartó visszavonulásának. Terve szerint összevont sereggel akart lecsapni a Pestről elcsalt osztrák hadvezér, Ferdinand Windischgrätz főerőire. Az osztrákok azonban a vártnál előbb érték el a Tarna völgyét, így a csatára Kápolnánál 1849. február 26-27-én mindkét fővezér számára váratlanul került sor.

A nagyobb meglepetés Dembinszkyt érte, aki csapatait még nem tudta összevonni: a főparancsnoksága alatt álló három hadtest kilenc hadosztályából (mintegy 35 ezer ember) mindössze négy állt a Tarna vonalán, 17 ezer katonával. Ráadásul nem tartózkodtak csapataiknál a hadtestparancsnokok sem, és mire a hadállás központját képező Kápolnára érkeztek, csak a kialakult helyzettel szembesülhettek. A Kálnál harcoló Szekulits István vezette hadosztály és a Kápolnánál küzdő Máriássy-hadosztály még tudta tartani hadállásait, de a Poeltenberg-hadosztály Kerecsend felé visszavonulásra kényszerült. A jobbszárnyon a Verpelétnél állomásozó Dessewffy-hadosztályt a háromszoros túlerőben lévő császári csapatok Franz von Schlik altábornagy vezetésével kiszorították. Röviddel azután, hogy Schlik Verpelétnél megkezdte a harcot, a magyar állás kulcsát képező Kápolna ellen egy császári gyalogosdandár indult rohamra.

A magyar ütegek tüze ellenére az ellenség áttört a Tarna hídján. Elűzésükre Dembinszky több ellentámadást rendelt el, ám azok nem jártak sikerrel. A főparancsnok ezután maga állt csapatai élére: az olasz legénységű 16. Zanini gyalogezred 2. zászlóalját vezette támadásra, melynek sikerült is behatolnia a faluba, de a házakból olyan golyózápor fogadta, hogy a roham ismét elakadt. Sőt, a császáriak bekerítették a zászlóaljat. Mire a lázadók csapatai letették a fegyvert, Dembinszky könnyebben megsebesült, mégis sikerült elkerülnie a fogságba esést.

Kápolna a császáriak birtokába került, a vereséget szenvedett magyar hadsereg a Tisza bal partjára vonult vissza. Windischgrätz jelentése alapján Ferenc József császár abban a hitben, hogy ezzel az ütközettel megsemmisítették a magyar ellenállást, március elején kiadta az olmützi (oktrojált) alkotmányt.

MTI

VII. Gödöllői Vadásznap - 2014. szeptember 21.

Játsszon!

Mi volt a haradzs?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2014. őszi száma