Magyar miniszterelnökök bukásai

2004. november 1. 10:53 Bartal Csaba

Másfélszáz év alatt egy magyar miniszterelnököt lelőttek, öt kormányfőt kivégeztek, három elhunyt ciklus közben és huszonnyolc töltött kevesebb, mint egy esztendőt a miniszterelnöki bársonyszékben.

Akinek beletörött a bicskája Kossuthba: Tisza Kálmán

1889 őszén a függetlenségi párt elhatározta, hogy akciót indít a tízesztendős honossági törvény módosítására. Ez a törvény kimondatlanul Kossuth honosságának megszüntetésére irányult. Ugyanis a 31. szakasza úgy szólt, hogy azok az állandóan külföldön élő magyarok, akik 10 esztendő alatt nem jelentik ki az illető konzulátus vagy követség előtt, hogy fenntartják magyar állampolgárságukat, elvesztik magyar honosságukat. November 22-én a költségvetési vitánál Irányi Dániel nagyszabású beszédet mondott a honossági törvény 31. szakaszának dolgában. Kifejtette, hogy Kossuthban az elvek ütköznek össze a hazaszeretettel, s mert Kossuthot elvei tartják vissza attól, hogy a honosság fenntartásának megszabott feltételeit teljesítse, a törvény valójában megfosztja magyar állampolgári jogától. Irányi határozati javaslatot adott be, miszerint a Ház utasítsa a kormányt, hogy a honossági törvény 31. szakaszának törléséről kellő időben törvényjavaslatot terjesszen a Ház elé. Tisza Kálmán erre azt válaszolta, hogy a határozati javaslatot nem fogadja el, mert egy emberért nem lehet külön törvényt alkotni. De különben is, azokra, akiket a tíz év alatt az ország bármely törvényhatósága díszpolgárává választott, s ezt elfogadták - a tíz évnek letelte nem vonatkozik. Így Kossuthra sem.

 

Mozgalom indul országszerte Kossuth repatriálása érdekében. Népgyűlések és törvényhatóságok egyre-másra hozták a határozatokat, és feliratokat intéztek a képviselőházhoz. Tiszának be kellett látnia, hogy megint az ország közvéleményével áll szemben. December 11-én tárgyalták a honossági törvény módosítását néhány törvényhatóságnak e tárgyban benyújtott módosító indítványa alapján. Tisza felállt és elmondta, hogy a kormány is érzi általános szempontokból a honossági törvény revíziójának szükségességét, s hajlandó annak idején javaslattal a Ház elé lépni.  Csakhogy december 20-án megjelent az Egyetértésben Kossuth Lajos levele, amelyben véleményt formál a törvény tervezett módosításáról: "Ferenc József osztrák császár, magyar király alattvalójának magamat soha egy percig sem ismertem el s el sem ismerem. Ez az én álláspontom." Ezek után világossá vált, hogy nem lehet egy ilyen kérvénnyel Ferenc Józsefhez fordulni, ha az érintett személy az uralkodó törvényességét sem ismeri el. Ezen a véleményen volt Szilágyi Dezső is, aki Tisza régi nagy parlamenti ellenfele volt, és akit 1889-ben sikerült kormányába bevonnia - mondván, hátha belül kisebb kárt okoz. Nem így történt, ám Tisza mégsem engedett. 1890 elején azt ígérte, hogy a honvédségi törvényjavaslat (véderővita) részletes tárgyalásának napján fogja benyújtani a kérdéses törvényjavaslatot.
Március 6-án a király elnökletével tartottak minisztertanácsi ülést. Éppen a honossági törvény fölött tanakodtak.  Szilágyi Dezső - Kossuth levelére hivatkozva - természetesen ellene foglalt állást. Döntés ezúttal sem született, de nyílt titokká vált, hogy Tisza ejtve volt.A március 7-i ülésen Tisza kénytelen volt bejelenteni, hogy nem tudja a honossági törvénymódosítást benyújtani, mivel a kormányban is nézeteltérések vannak ebben a tárgyban. Arra azonban ígéretet tett, hogy rövidesen pontot tesz ennek az ügynek a végére, és akkor arról időben tájékoztatni is fogja a Tisztelt Házhoz. Miután a miniszterelnök helyet foglalt, az ülésteremben zsibongás támadt, de senki sem kiabált be hangosan. Se helyeslés, se tiltakozás nem hallatszott a padsorok közül. Mindenki érezte, hogy a 15 éven keresztül rettegett, irigyelt, csodált és gyűlölt ember bukásának végjátéka ez.

 

Tisza 1890. március 13-án délelőtt adta be a lemondását, és a délben kezdődő ülésen készült ezt megerősíteni a Tisztelt Házban. Tisza ekkor bővebben kifejtette lemondásának okait. Nem tudta ígéretét beváltani, így kibúvót sem kereshetett. Önérzete követelte, hogy nyilatkozatának következményeit saját magára nézve levonja. Beszédével végezve leült. A teremben néma csend volt. Amikor a "Generális" elhagyta a képviselőházat, az utcán álldogáló egyetemi ifjúság gúnyosan "Jó éjszakát!" kiáltással búcsúztatta a napokkal korábban még rettegett, de ezúttal összetört öregember benyomását keltő Tisza Kálmánt.

Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. nyári száma