Ki ölte meg Európa nagy meseíróját?

Geoffrey Chaucer a Canterbury mesék 14. századi írója egy politikai gyilkosság áldozata lett volna?

Misztikus gyilkosság egy misztikus könyv szerint

A londoni Westminster apátság pompás székesegyházának van egy tágas sarokkiszögellése, amelyet mindmáig a "Költők sarkának" (Poets' corner) neveznek, és amelyben öt évszázad híres költői, művészei nyugszanak, vagy emléküket feliratos kőtábla őrzi. A legelső költősír az 1400-ban elhunyt Geoffrey Chauceré, akit az angol irodalom atyjának szoktak nevezni.

Itáliában már hódító útjára indult a Dekameron, mikor a reneszánsz elejének Angliájában is megszületett egy hasonló jelentőségű és kedvelt mű: a Canterbury mesék. Az eredetileg 60 meséből álló kötetből csak huszonnégy készült el, írójukat ötvenhat éves korában bekövetkezett halála megakadályozta, hogy befejezhesse művét. Halálának körülményei tisztázatlanok, de egy nemrég megjelent könyv szerint politikai gyilkosság áldozata lett.



A Monthy Python legendás társulatának tagja, Terry Jones, és egy csapat angolirodalom-szakos hallgató szerint Chaucer művei - köztük a Canterbury mesék is - politikai problémákat okoztak abban a zűrzavaros időszakban, amikor II. Richárd elbukott IV. Henrikkel szemben. Bár Jones könyve (Ki ölte meg Chaucert) önmagában is kissé titokzatos. A Discovery News megkísérelte megszerezni a könyv utánnyomását, de a Methusen kiadó megtagadta a példány átengedését a megjelenés előtt. Hasonlóképpen sem Jones, sem a könyv társszerzői nem kívántak a Discovery kérdéseire válaszolni, vagy a könyvről és tartalmáról bővebben nyilatkozni.

A titkolózáson felháborodott Discovery News szerkesztősége más angol és amerikai kutatókra támaszkodva megkezdte saját verziójának kidolgozását Chaucer haláláról. Jones és kollégái átvizsgálták az 1400-as évre vonatkozó feljegyzéseket, krónikabejegyzéseket, illetve vonatkozó és kapcsolódó szövegeket, de nem találtak utalást Chaucer halálára. Az író korának neves személyisége volt, és II. Richárd tanácsadóinak egyike, ezért talán Richard 1400-ban bekövetkezett halálához kapcsolható Chaucer eltűnése és halála is. Shakespeare szerint a király gyilkosság áldozata lett, mások szerint öngyilkosságot követett el. Chaucer szintén ebben az évben tűnt el.



Alan Fletcher, a University College Dublin munkatársa a Times kérdésére elmondta: "Chaucer feje felett sötét felhők gyülekeztek. A hatalom, mint egyfajta lázadót, úgy vélhette, egyszerűbb eltávolítani." Mivel sem Flatcher, sem Jones nem nevezte néven a lehetséges elkövetőt, a Discovery News önálló kutatásokba kezdett.

Az esetleges gyilkosság motívuma kettős lehetett. Egyrészt Chaucer munkásságában - többek között a Canterbury mesékben is - negatív képet fest mind az egyházról, mind a koronáról. Ezért Thomas Arundel, aki akkor Canterbury érseki székében ült, már 1397-ben eretnekséggel vádolta, és kérvényezte a koronától, hogy hivatalosan is perbe foghassa - aminek valószínűleg máglya lett volna a vége. Másrészt, mint II. Richárd, a volt király egykori fontos támogatója és párthíve, állandó veszélyt jelentett a trónját éppen megszerzett IV.Henrik számára. Egyszerűbb lehetett eltávolítani, mintsem állandó felügyelet alatt tartani.


Biztosat az író haláláról nem tudunk. Csak annyi információnk van, hogy a Westminster apátságban kapott menedéket, de 1400-ban eltűnt. Arról, hogy mi lett Anglia első nagy költőjének sorsa, csak találgatásokba bocsátkozhatunk. Öröksége azonban tovább él: a Canterbury mesék és más műveinek népszerűsége megjelenésük óta töretlen. Nem csoda, hiszen ez volt az első nyomtatásban megjelent angol könyv. A Christie's londoni aukcióján 1998-ban 4,6 millió fontért talált gazdára a Canterbury mesék első kiadásának egyik példánya. Ez a nyomtatott könyvért valaha kifizetett legmagasabb ár. A William Caxton 15. század végi nyomdájából való könyvnek összesen tizenkét példánya létezik.

Geoffrey Chaucer Canterbury meséi online is olvashatók. A digitalizációra a szerző halálának 603. évfordulója alkalmából került sor. A tokiói Keio Egyetem kutatói 1300 nagyfelbontású képen rögzítették az eredeti művet. Kristian Jensen, a British Library nyugat-európai nyomtatott gyűjteményének vezetője a BBC-nek elmondta, a könyvtár a Biblia Gutenberg-féle első és fametszetekkel díszített második kiadását korábban sikeresen digitalizálta. A projekt sikerének jelzőszáma az első hat hónapban regisztrált egymillió oldalletöltés. A szöveg már elérhető online és CD-ROM változatban.

De ki volt Geoffrey Chaucer?

Chaucer módos borkereskedõ gyermekeként született 1344-ben. Felnövekedvén nemesi családba házasodott, és egyetemeken szerzett nagy műveltségével befolyásos királyi hivatalokat is viselt. Sokáig élt Itáliában, jól megtanult olaszul, és felismerte azt, ami a többi országban még ritkaság volt: hogy nemcsak az egyház és a jog latin nyelvén lehet verseket, gyönyörködtető prózai műveket írni.

Chaucer ugyan jól tudott latinul, de amikor hivatalai mellett írni kezdett, elsősorban a polgári olvasóknak, a hölgyeknek, a katonáskodó köznemeseknek akart gyönyörködtető olvasnivalókat adni. Ezek az emberek nem tudtak latinul, ugyanakkor a verseket, a történeteket, az olvasás gyönyörűségét már igencsak kedvelték. Chaucer pedig nagy műveltségű volt, kimeríthetetlen képzelettel tudott mesélni, kitűnően verselt, és a gúnyolódó humort is kedvelte - olvaható a www.hmg.hu oldalon. És habár olykor vámügyi főtisztviselő volt, máskor a középítkezések felügyelője, a királyi udvarhoz közel álló férfi, aki nemesi házból származó feleségével boldog szerelemben élt, sógorságban állt államférfiakkal és hadvezérekkel - már igen korán versekkel és történetekkel gyönyörködtető íróművész akart lenni, és lett világirodalmi méretekben.

Chaucer humora, érzékletes lélekrajza, elbeszélő és megjelenítő ereje, kifogyhatatlan költői leleménye a Canterbury mesékben mutatkozik meg igazán - az írásnak abban az "isteni bőségében", amit már Dryden annyira méltányolt, s amihez foghatót csak néhány utódban, Shakespeare-ben és az angol regény legnagyobb mestereiben találni. A gazdagság érzését az sem csökkenti, hogy ez a mű is csonka, mint minden nagyobb lélegzetű munkája, a Troilus és Cryselde kivételével


Az eredeti terv szerint a dél-londoni southwarki "Dolmány" fogadóból Canterburybe tartó, körülbelül 30 főnyi zarándokcsapat minden tagjának menet is, jövet is két-két történetet kellett volna elmondania az út fáradalmainak enyhítésére, de a Prológuson és Chaucer rövid prózai zárszaván kívül mindössze huszonnégy mese készült el. Vagyis a tervezett műnek még egynegyede sem, azonban még így, csonkán is terjedelmes: két prózai történeten kívül több mint 17 000 verssor a hossza.

Chaucer a canterburyi zarándokút keretébe foglalt témában, műfajban, hangulatban egymástól erősen elütő történeteket. Feltehetően korábban keletkezett - a lovag meséjén kívül - Konstancia története, amelyet a törvénytudó mond el, valamint Szent Cecília legendájának feldolgozása, amelyet a második apácával meséltet el a költő. E három történet nemcsak abban rokon, hogy mindegyik keresztény példázat, hanem abban is, hogy versformájuk az az ababbcc rím-képletű, ötös hangsúlyos jambusokból álló hétsoros strófa, amelyet Chaucer honosított meg az angol költészetben. Ebben a formában írta a Troilus és Criseyde-t is.

A mesék nagy többsége viszont páros rímű ötös jambusokban íródott. Ezt a formát is ő használta először A jó asszonyok legendája c. verses elbeszélés-sorozatában.

A Canterbury mesék témában, hangnemben rendkívül változatosak s a középkori irodalom szinte valamennyi műfaját felölelik. Van köztük a már említett keresztény példázatokon kívül regényes történet, pl. a birtokos meséje Arviragusról és Dorigenről, amely a lovagi szerelem és a hitvesi hűség eszményét hirdeti. Akad a történetek között a lovagregéket parodizáló mese is, Sir Thopasról, amelyet maga Chaucer kezd elmondani, de társai félbeszakítják, s helyette Melibeus erkölcsileg épületes históriáját beszéli el a költő, prózában.