Kozma Miklós
2004. szeptember 6. 12:02
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=6765&pIdx=1
Az MTI megalapítója
(1884-1941)
A középnemesi családból származó fiatalember apja, vitéz leveldi Kozma Ferenc nyomdokait követve elvégezte a Ludovika Akadémiát, emellett jogot is hallgatott. Huszártisztként harcolt az I. világháborúban, majd 1918 novemberétől rövid ideig a Hadügyminisztériumban dolgozott Budapesten.
Katonai-politikai karrierje Szegeden indult 1919 júniusától, ahol a rendcsinálás híveként, meggyőződéses ellenforradalmárként részt vett a tisztekből, csendőrökből és önkéntesekből szervezett nemzeti hadsereg megszervezésében, majd Horthy Miklós Fővezérségének védelmi és propagandaosztályát vezette. A baloldali diktatúra bukása után az 1919. november 1-jén kormányzóvá választott Horthy mellett a Katonai Iroda katonapolitikai referense lett.
| Kozma Miklós az Újságíró Egyesület vacsoráján |
1920 augusztusában Teleki Pál miniszterelnök megbízta a Magyar Távirati Iroda "szellemi és adminisztratív vezetésével". Kozma némi húzódozás után, Horthy rábeszélésére vállalta el végül az akkor még kicsiny MTI irányítását, amelynek kisebb megszakítással haláláig az élén állt. A sokoldalúan tehetséges Kozma kiváló üzleti érzékével, a technikai újítások felé való nyitottságával néhány év alatt a részvénytársasággá alakult hírügynökséget több száz fős - köztük külföldi tudósítókat -, európai színvonalú tájékoztató központtá fejlesztette.
Számos vállalkozása révén (Magyar Hirdető, Magyar Országos Tudósító, a Magyar Rádió, a Rádióélet című lap, a Magyar Film Iroda) tőkeerős nagyvállalattá alakította a ráfizetéses irodát. Sikereihez persze nagyban hozzájárult, hogy Horthy Miklós kebelbarátjaként tartották számon.
Propaganda igen, nácizmus nem
Az állami felügyelet alá tartozó intézmény 1921 elején került `magánkézbe`: a Kozma által alapított Magyar Nemzeti Gazdasági Bank vette birtokba, így az MTI a kormány félhivatalos hírügynöksége lett. Ebben a tulajdonosi konstrukcióban az MTI a külfölddel magáncégként tarthatta a kapcsolatot, belföldön pedig függetlennek mutathatta magát. E függetlenségről azonban maga Kozma állapította meg naplójegyzeteiben, hogy nem volt egyéb látszatnál. Egyébként szenvedélyes naplóíró és kéziratgyűjtő volt, hagyatéka nemcsak saját, kissé ellentmondásos gondolatvilágába enged betekintést, hanem a két világháború közötti magyar belpolitikai és kulturális élet eseményeibe, kulisszatitkaiba is.
Kozma 1935-től két évig Gömbös Gyula, majd Darányi Kálmán kormányában belügyminiszterként tevékenykedett, 1936-ban rövid ideig ideiglenes honvédelmi miniszter is volt. 1935-37 között kormánypárti programmal képviselte Szombathelyt az Országgyűlés Felsőházában, de a magát "nemesi konzervatívnak" nevező Kozma szembekerült a Gömbös-féle diktatórikus törekvésekkel. Bár ő maga is a területi revízió híve volt, egyre jobban félt az intézményesített nemzetiszocializmustól.
| Kozma Miklós búcsúztatása a Belügyminisztériumban |
1938-ban Imrédy Béla kormányfő felkérésére bekapcsolódott annak a Rongyos Gárdának nevezett titkos szabadcsapatnak a megszervezésébe, amelyet a felvidéki és kárpátaljai revízió érdekében hoztak létre, majd 1940-ben Teleki Pál miniszterelnök kérésére kormányzói biztos lett a visszacsatolt Kárpátalján. Ez számára talán menekülés volt Budapestről, ahol a Magyar Távirati Iroda már egyre több náci álhírt és propaganda szöveget volt kénytelen továbbítani, s a Magyar Rádió elvesztette viszonylagos önállóságát is.
Kozma azt hangoztatta, hogy fontos a propaganda, de azt távol kell tartani a mindennapi politika "mocsarától", a helyes propaganda eszköze az "igazatmondás" és a "minőség", nem a "handabandázás, görögtüzes millenáris, a minden áron való magyarkodás".
Az ellentmondások embere
Csalhatatlan érzéke volt a művészi értékek felfedezésében. Baráti körébe tartozott Illyés Gyula, Németh László, Cs. Szabó László, Zilahy Lajos - bár személyesen sohasem állt ki mellettük. Rádiós elnöksége idején támogatta Bartók Béla népzenei anyagának rögzítését, síkra szállt a magyar filmipar színvonalának emeléséért, foglalkozott a televíziózás lehetőségével is. Kultúrpolitikai törekvéseire azonban árnyékot vetett fajvédő antiszemitizmusa, amely mellett haláláig kitartott.
Teleki Pál halálhíre után, a magyar háborús lépések láttán 1941 közepén ungvári magányában végleg meghasonlott: Saját feljegyzése szerint élete "összevisszaság" volt, nem tudott választani hadsereg, üzlet, politika és írás között.
Pályafutása jó példa arra, hogyan fér meg egy emberben egyszerre a jó és a gonosz, az ésszerűség és az álmodozás, a tehetség és a katasztrofális tévedés, a becsületesség és a becstelenség. 1941 novemberében, 57 éves korában szívroham érte, december 7-én hunyt el a budapesti János Szanatóriumban. Aznap támadta meg Japán Pearl Harbort, s két nappal korábban Moszkvánál ellentámadásba lendült a szovjet Vörös Hadsereg. 1989. szeptember 15-én a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda képviselői felavatták síremlékét a baracskai temetőben.