Október hatodika: a kivégzések napja

2003. október 6. 05:12

URL: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=620

155 évvel ezelőtt ezen a napon a bécsi forradalmárok felkötik Theodor Baillet de Latour hadügyminisztert. Egy esztendővel később Aradon kivégeznek 13 honvédtábornokot, valamint Pesten Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét

Bécs: 1848. október 6.

`http://www.aeiou.at`
Theodor Baillet de Latour
155 éve, 1848. október 6-án felkelés tört ki a Bécsben. Kirobbanásában közrejátszott a bécsi radikális köröknek a magyar forradalom iránti rokonszenve, valamint az, hogy a gazdasági nehézségek, a munkanélküliek, a munkások bizonytalan helyzete miatt kialakult feszültség fokozta a kormánnyal szembeni ellenállást. Jóllehet ez idő tájt Bécsben sok híve volt a magyar önállóságot elvető centralizációs törekvéseknek, az uralkodónak a magyar parlament feloszlatását elrendelő 1848. október 3-i proklamációja, amely Jellasics horvát bánt Magyarország teljhatalmú diktátorává nyilvánította, ellenszenvet váltott ki a császárvárosban is. A demokratikus és radikális körök szinte egységesen Magyarország pártjára álltak, mivel a magyar alkotmányosság eltiprása az osztrák alkotmányosság felszámolásának árnyékát is előrevetette.

A felkelést közvetlenül Theodor Baillet de Latour hadügyminiszternek az a lépése váltotta ki, hogy osztrák egységeket akart küldeni Jellasics seregének megsegítésére a magyar forradalom ellenében. Az egyik ilyen egység, a közkedvelt Richter gránátos zászlóalj, amely már több évtizede Bécsben állomásozott, nem akarta elhagyni a várost, s csak vonakodva engedelmeskedett a parancsnak, amely Pozsonyba, illetve Magyaróvárra vezényelte volna.



http://www.mozaik.info.hu
Latourral végeznek a bécsiek
Október 6-án a külvárosi nemzetőrség megakadályozta a gránátosok vonatra szállását. A felkelők elbarikádozták a Dunán átvezető Tabor-hidat, a katonák pedig megtagadták az ellenük való fellépést. Latour ekkor gyalogságot és ágyúkat vetett be, s amikor a habozó tüzérektől a munkások elfoglalták az egyik ágyút, tűzharc kezdődött. Kora délutánra a felkelők kerekedtek felül, a belvárosba vonultak és a Szent István dóm előtt szétverték a polgárőrséget valamint a védelmükre érkezett lovasságot.

A tüntető tömeg körülvette a hadügyminisztérium épületét. Latour megtiltotta, hogy tüzet nyissanak a tömegre, s abban a reményben, hogy el tud menekülni, a kapukat is megnyitotta a nép előtt. Az az ajtó azonban, amely szabadulását jelenthette volna, be volt falazva. Latour a lázadók kezére jutott, akik népítélettel felakasztották. A 14 ezer főnyi császári sereget a felkelők néhány órán belül kiűzték Bécsből és külvárosaiból.

Október 7-én a császári udvar Innsbruckból Olmützbe menekült, a kormány tagjai pedig lemondtak vagy elmenekültek. A cseh képviselők távoztak a parlamentből, s ezáltal annak működése kétségessé vált, bár továbbra is rendszeresen ülésezett. A főváros irányítását a városi tanács és a gyorsan megszervezett központi bizottság vette át. A védelem ellátása érdekében mobilgárdákat állítottak fel, amelyeknek október 14. és 28. között Bem József volt a főparancsnoka.

Az uralkodó október 16-án Alfred Windischgrätz herceg tábornagyot kinevezte a császári és királyi hadsereg főparancsnokává, s teljhatalommal ruházta föl a bécsi és a magyar forradalom leverésére. Október 17-én Windischgrätz körülzárta Bécset, a város azonban többszöri ultimátumára sem adta meg magát. Csupán a Bécs támogatására érkező magyar csapatok október 30-i schwechati veresége után vált kilátástalanná a helyzet, s a császári katonaság október 31-én fegyverrel leverte a bécsi felkelést.

Arad-Pest: 1849. október 6.

`http://www.neprajz.hu`
Az aradi 13
154 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án végezték ki Pesten Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány volt miniszterelnökét, Aradon pedig a magyar szabadságharc 13 honvédtábornokát.

A szabadságharc leverését súlyos megtorlás követte: az osztrák kormány bosszúért lihegett, s egyben példát akart statuálni. A leszámolás már a fegyveres harcok során elkezdődött. Haynau, az új osztrák fővezér hadjáratának kezdetén kiáltványban tudatta, hogy aki a magyar kormánnyal és a hadsereggel bármiféle kapcsolatban állt, büntetésre számíthat.

Bár a bécsi kabinet augusztus 20-án a közkatonáknak amnesztiát adott, ez nem jelentett büntetlenséget: sokakat a császári seregbe soroztak be, a magasabb rangú tiszteket, tisztviselőket és képviselőket hadbíróság elé állították. A határozat végrehajtásával a kérlelhetetlenségéről ismert Haynaut bízták meg, és az ő kezébe adták a halálos ítéletek jóváhagyásának jogát is.



http://www.deltav.hu
Gróf Batthyány Lajos
A tárgyalások sorrendjét a "bűnösség" foka határozta meg. Először Pesten gr. Batthyány Lajos volt miniszterelnök, Aradon pedig a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő főtisztjeinek perére került sor. Batthyányt még 1849 januárjában letartóztatták, és végül az olmützi törvényszék ítélte - felsőbb utasításra - kötél általi halálra. Esetében a bíróság a Bécsben hozott szabályt is megsértette, hiszen a felelősségre vonás csak az 1848. október 3., tehát az Országgyűlés feloszlatása után elkövetett cselekményekre vonatkozhatott volna, Batthyány viszont ekkor már lemondott tisztségéről. Haynau október 5-én erősítette meg az ítéletet.

Aradon a 13 tábornokot és egy ezredest szeptember 26-án ítélték halálra mint felségsértőket és lázadókat. Ezt Haynau szeptember 30-án hagyta jóvá, de Gáspár Andrásnak, Ferenc József hajdani lovaglómesterének ítéletét végül börtönre változtatták.

A kivégzéseket október 6-ára, a bécsi forradalom és Latour halálának évfordulójára időzítették. Batthyány előző éjjel a hozzá becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, és bár életét megmentették, nem lehetett felakasztani. A helyi parancsnok saját hatáskörben "porra és golyóra" változtatta az ítéletet, ami miatt később Haynau idegrohamot kapott. A gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet a katonáknak, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: "Allez Jdger, éljen a haza!"

Aradon ugyancsak október 6-án végezték ki a 13 honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leininger-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. (Lázár Vilmos csak ezredes volt, de a köztudat őt is tábornokként tartja számon.) Kiss Ernőt, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt golyó általi halálra "kegyelmezték", előbb őket lőtték agyon a vár északi sáncában (a kivégzőosztagba több elítélt bécsi forradalmárt is beosztottak). Kiss Ernő az első lövések után még életben maradt: ekkor maga vezényelt tüzet a tanácstalan katonáknak, de egy katona hozzálépett és fejbelőtte. Ezután a többi kilencet akasztotta fel a vártól délre Franz Bott hóhér, aki elégedetlen volt a sebtében összetákolt, egy közelben épülő ház rekvirált gerendáiból ácsolt bitófával. A holttesteket elrettentésül estig még az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett.

Egy 1851-es osztrák beszámoló szerint 1848 novembere és 1850 vége között 4628 magyar rebellis ügyét tárgyalták. Az ellentmondó statisztikák szerint mintegy 500 halálos ítélet született, s ebből körülbelül 110-et hajtottak végre. A bosszúhullám csupán akkor kezdett mérséklődni, amikor az európai felháborodás miatt az osztrák kormány 1850 júliusában nyugdíjazta a hatáskörét túllépő Haynaut. Mintegy 1500 embert ítéltek sokévi börtönre vagy változtatták erre a halálos ítéletet, a honvédsereg állományának 25-30 százalékát besorozták a császári és királyi hadseregbe, s hétéves szolgálati időt kellett eltölteniük távol a hazától. Valamennyi állami hivatalnokot igazolóbizottság elé idézték, és a legkisebb terhelő adat felmerülése esetén elbocsátották. 1851-ben az emigránsokat is perbe fogták, majd a legismertebbeket elítélték és in effigie - távollétükben - felakasztották, azaz nevüket egy akasztófára szögezték Pesten.

Október 6-a azóta is a magyar nemzet gyásznapja (hivatalosan 2001-ben nyilvánította azzá a kormány). A szabadságharc ugyan elbukott az osztrák és orosz túlerővel szemben, de a nemzet áldozata nem volt hiábavaló. A küzdelem társadalmi vívmányait: a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést és a törvény előtti egyenlőséget már nem lehetett elvenni tőle. Az a hősies katonai teljesítmény, amelyet a magyarság akkor felmutatott, olyan rokonszenvet váltott ki Európa-, sőt Amerika-szerte, amely a nemzet reményeit táplálta, hogy egy kedvező fordulat alkalmával, egyszer véglegesen kivívhatja a függetlenséget.

MTI

Aradi adalékok

`http://www.jate.u-szeged.hu`
1849. október 6. (Thorma János olajfestménye)


  • Az aradi elítélteket Winkler Brúnó, Sujánszky Eusztách, Bardócz Sándor és Pleva Balázs minorita szerzetesek, Baló Béni református lelkipásztor és Vasile Sombati ortodox pópa kísérték utolsó útjukra.

  • Aznap esett az eső Aradon

  • Franz Bott, a hóhér ezelőtt még sosem akasztott arisztokratákat.

  • A kivégzés reggelén Arad őrsége riadókészültségben volt. A katonák égő kanóccal álltak a várfalon az ágyúk mellett.

  • Kiss Ernőt csak egy golyó találta el a vállán a felé küldött háromból. Büntetésül a rá célzó három katonát lecsukatták.

  • Poeltenberg Ernő csak ennyit mondott, amikor elindultak vesztőhelyük felé: "Szép kis deputáció megy az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje!"

  • Damjanich törött lába még nem forrt össze, ezért szekérre ültették, amin derűs nyugalommal szivarozott.

  • "Régen nem voltam már friss levegőn!" - szólt Leininger-Westerburg Károly a mellette haladó papnak.

  • Aulich Lajos utolsó éjszakáján Horatiust olvasott.

  • Elsőként Poeltenberg Ernőt vezették a bitófához. Baló Béni református lelkész így emlékezett vissza erre a pillanatra: "A hóhér a kötelet a nyakára teszi, s vasszögre ráhurkolja. Egyik pribék kikapja a zsámolyt Poeltenberg alól, a másik kettő teljes erővel húzza lefelé két karját, és rákapaszkodik, hogy kinyújtsák a felakasztott testet. A hóhér erőlködik, hogy az áldozat nyakát kitörje, azonban Poeltenbergnek igen izmos bikanyaka volt, s a hóhér sokáig vesződött, míg végre célt ért. A vértanú haláltusája hosszú és szörnyű volt, s Tichy őrnagy kárörömmel nézte az első akasztást."

  • Török Ignác szívrohamot kapott, mielőtt a hóhér végezhetett volna vele.

  • Láhner Györgynek aznap volt az 54. születésnapja.

  • Nagysándor József az utolsó pillanatig szivarozott.

  • Leininger-Westerburg Károly a hesseni nagyhercegség leszármazottja volt. Távoli rokonai között az angol uralkodóház egyes tagjai is szerepeltek. Mivel nagyon magas ember volt, sokat szenvedett, mire kimúlt.

  • Mégsem ő szenvedett a legtöbbet, hanem Damjanich, akinek a maga 190 centijével földig ért a lába. A hóhér nem is tudta eltörni a nyakcsigolyáját, hanem meg kellett fojtania.

  • Vécsey Károly apja a császár mellett szolgáló magyar nemesi testőrség utolsó parancsnoka volt, és külön levélben kérte Ferenc Józsefet, hogy méltatlan fiát fossza meg kamarási méltóságától - vagyis kitagadta. Utolsóként lépett a bitó alá annak az aradi várnak a tövében, amit ő foglalt el a császáriaktól. Damjanich holtteste előtt elhaladva megcsókolta annak kezét, pedig Szolnok bevétele után csúnyán összekaptak mindenki füle hallatára.

  • Schweidel József pontos naplót vezetett fogsága alatt. 1849. október 5-én ez állt benne: "...zárom ezeket a sorokat, és remélem, hogy október 6-án örvendetesebb érzésekről számolhatok be..."

  • Kiss Ernő dúsgazdag milliomos volt. Korábban még Haynaunak is adott kölcsön, aki azonban adósa maradt.

  • Nagysándor József búcsúlevelében így köszönt el menyasszonyától. "Szerencsés, nagyon szerencsés az a férfi, akié lesz ez a csakugyan minden tekintetben tökéletes, mennyei teremtmény - lelkem mélyéből azért imádkozom bensőséges hévvel, hogy Isten adjon neki sok szerencsét." Arája később Klauzál Gábor felesége lett.

  • Karl Ernst törzshadbíró, aki a halálos ítéleteket meghozta, 1867-ben, tehát a kiegyezés esztendejében lovagi rangot kapott Ferenc Józseftől.