270 éve halt meg Savoyai Jenő

340 éve született Savoyai Jenő, a Habsburgok legnagyobb hadvezére

Az európai hadvezér

1663. október 18-án született Párizsban, francia főnemesi családban: apja Jenő-Móric, Savoya-Carignan hercege és Soissons grófja, anyja Mazarin bíboros unokahúga, Olympia Mancini volt. A pletykák szerint XIV. Lajos természetes fia volt, bár ezt a király tagadta. Tény, hogy anyja egy időben nagy kegyben állt XIV. Lajosnál, ám később kegyvesztett lett és meggyűlölte a királyt, s fiait is ilyen szellemben neveltette. Jenőnek kis termete miatt Lajos nem adott katonai feladatot, ezért - no meg anyja szigora elől menekülve - húszévesen elhagyta szülőföldjét és I. Lipót osztrák császárnak ajánlotta fel kardját.

Első ütközete 1683-ban Petronellnél volt a Bécs ellen vonuló törökkel, Lotharingiai Károly alatt részt vett az ostromolt Bécs felmentésében. Vitézsége révén hamarosan egy dragonyosezred parancsnoka lett, s gyorsan emelkedett a ranglétrán. Részt vett Buda első, sikertelen ostromában, Esztergom 1684-es visszavételében, 1686-ban a Budát felszabadító hadak alvezére lett. Itt meg is sebesült, de 1687-ben a nagyharsányi csatában már részt vett, ő vitte meg a diadal hírét. 29 évesen tábornaggyá nevezték ki, 1696 végén Lipót a török elleni sereg fővezérévé tette. Jenő megvédte Péterváradot, nem sokkal később 1697. szeptember 11-én a zentai csatában tönkreverte a törököt, az ütközetben a nagyvezír elesett, a szultán alig tudott elmenekülni. Szarajevó kifosztása és felgyújtása kevésbé dicsőséges tettei közé tartozik. A zentai csata vezetett az 1699-es karlócai béke megkötéséhez, amely révén a temesi bánságot kivéve minden magyar terület kikerült a török fennhatóság alól.

A spanyol örökösödési háborúban, 1701-1713 közt Ausztria XIV. Lajos ellen Angliával, Portugáliával, a poroszokkal és az önálló Szavójával kötött szövetséget. Jenő herceg 1703-ban az Udvari Haditanács elnöke lett, 1704-ben Blenheimnél (más néven Höchstädtnél) Marlborough brit herceggel legyőzte a bajorokat és más német csapatokat, 1706-ban torinói győzelmével megszerezte Ausztriának Észak-Itáliát, majd betört Dél-Franciaországba, de Toulon elleni támadása kudarcot vallott. Az oudanaardei (1708) és malplaqueti (1709) diadalai nyomán Németalföld nagy része is osztrák fennhatóság alá került. Győzelmei döntően hozzájárultak a háborút lezáró, 1713-as utrechti béke megkötéséhez.

Katonai győzelem és politikai célok

A Rákóczi-szabadságharc ellen is őt küldte volna a császár, de Savoyai Jenő ekkor még a békés megegyezés mellett emelt szót. Később a felkelés ellen foglalt állást, és a Rákóczival való kiegyezés ellensége maradt. Az 1712-15-ös pozsonyi országgyűlésen magyar állampolgárságot kapott. 1714-ben Németalföld helytartója lett, majd mikor a Porta megszegte a békét, ismét a török frontra küldték. Itt 1716-ban Pálffy Jánossal Péterváradnál győzött, majd visszafoglalta az utolsó jelentős török erősséget, Temesvárt. 1717-ben seregei előnytelen állásokban voltak Belgrádnál, mégsem vonult vissza, s az éjszakai ködben szétverte a törökök felmentő csapatát. Sok foglyot ejtett s csakhamar bevette Belgrádot is, ez volt leghíresebb győzelme. Ennek eredménye az 1718-as a pozsareváci béke, amely végleg kiszorította a törököt hazánkból.

Ezután ismét Németalföld élére került, de inkább bécsi palotájában, a Belvederében tartózkodott. 1734-ben még egyszer hadba szállt a lengyel örökösödési háborúban, de kora miatt csakhamar leváltották. 1736. április 21-én Bécsben halt meg.

Savoyai Jenő tudta, a katonai győzelem a politikai célok elérésének csak egyik eszköze, nemcsak meghódította, de meg is tartotta az elfoglalt területeket, s a béke eredményeinek megszilárdításában is jeleskedett. Sikerei kiváló stratégiai képességeivel és magával ragadó lendületével magyarázhatóak, amellyel csapatait lelkesítette. Kiélezett helyzetekben hozott elhatározásait a hadtörténet legbátrabb döntései közt tartják számon. Fontos eszköze volt a hírszerzés, ezt abban a korban szokatlan tökélyre fejlesztette, sokat köszönhetett annak is, hogy meg tudta nyerni a lakosság rokonszenvét.

Savoyai Jenő 24 csatát vezetett, 13-szor sebesült meg, három császárt szolgált: I. Lipótot, I. Józsefet és VI. Károlyt. Az ő diadalai nyomán emelkedett ki Ausztria nagyhatalomként a török háborúkból. Nagy Frigyes későbbi porosz királyt ő oktatta hadművészetre, s Napóleon egyedül az ő hadjáratait tartotta tanulmányozásra érdemesnek. Levelezett Leibniz-cel és Montesquieu-vel, Rousseau támogatója volt, hatalmas könyvtárat és képtárat gyűjtött, pompás kastélyokat építtetett, ráckevei rezidenciáját J. L. von Hildebrandt tervezte.

A politika mellett a pénzügyek is érdekelték, egy ideig birodalmi pénzügyminiszter is volt, de főleg saját vagyonát gyarapította; 25 forinttal érkezett Ausztriába, s 25 milliót hagyott maga után, egyebek között az egész Csepel-szigetet megszerezte. A budai Várban álló lovas szobrát Róna József készítette.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)