Szinán nagyvezír ismeretlen levele
2002. augusztus 31. 19:52
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=5291
Adalék az oszmán haditervekhez a tizenöt éves háború kezdetén
Szinán nagyvezír alább közlendő levele az OSZK Kézirattárának eddig kevés figyelemre méltatott kötetében, erdélyi vonatkozású iratok között található. A másolatban ránk maradt 1593-ban íródott levél szépen egészíti ki azon régóta ismert dokumentumok sorát, amelyekkel az oszmán katonai vezetők a királyi Magyarország leghatalmasabb főurait, ecsedi Báthory István országbírót, vagy Dobó Ferencet keresték meg, hogy – sikertelenül – hódolásra bírják őket. Az 1593-ban Magyarországra haddal felvonuló Szinán nagyvezír valószínű célja, amint ezt a kutatás kiderítette, a maradék országrész bekebelezésén túl Bécs és Prága elfoglalása volt. Ebbe a tervbe szervesen illeszkedett a királyi Magyarország leghatalmasabb urainak meghódoltatása. Szinán a levél címzettjének, Nádasdy Ferencnek nem kevesebbet, mint a cseh királyságot ajánlja fel hűségéért cserébe, a magyar királyságot ugyanis már odaígérte Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemnek. Igen jellemző a nagyvezír gondolkodásmódjára, hogy példaként Szapolyai János királyt említi, aki szerinte már a mohácsi csata előtt kézcsókra járult a szultán elé. Ez azért érdekes, mert Szapolyai Jánost azzal vádolták, hogy szándékosan maradt távol a mohácsi csatából, ily módon okozva a magyar sereg és a király vesztét. A kézcsókra, amely János alávetett helyzetének szimbolikus kifejeződése volt, valóban sor került, de mint tudjuk, nem 1526-ban, és nem Péterváradnál, hanem 1529-ben a mohácsi csatamezőn. Figyelemre méltó ugyanakkor a kontextus, amelyben a példát felidézi a nagyvezír: a szultán juhászból is csinálhat királyt illetve fordítva. A János királyra, de általában a magyarokra nézve nem túl hízelgő szavak világosan mutatják, hogy az egyébként nagyvonalú ajánlatokkal megkísértett magyar uraknak a Porta valójában milyen szerepet is szánt a győztes háború után. 1593. augusztus 9. Drinápoly Szinán nagyvezír Nádasdy Ferencnek OSZKK Fol. Hung. 934. ff. 21r-22r. Másolat Köszönetemet és barátságunknak mindenkor kész voltát ajánlom mint vitéz úrnak Ezt akarom kegyelmed értésére adni, Isten akaratát, hogy az profétának engedelméből, és az hatalmas császárnak parancsolatjából Gevval 10. napján énnekem szerdárság adatott, és útban vagyok, megyek az német királyra és országára az hatalmas császár hadával, és akaratom lőn, hogy kegyelmedet intsem, hogy az hatalmas császárhoz hű legyél, és az némettől orcádat, kezedet elfordítsd, és én elémbe minden okvetlen emberedet küldjed Nándorfehérvárra, mert személy szerint Kisasszony havának fogytára ott leszek. Ha pedig az hatalmas császárhoz hű leszel, énnekem is akaratom az, hogy annál nagyobb úrrá tegyelek, az miben mostan vagy, és téged hitedben, törvényedben, és jószágodban feleségestől gyermekestől fiúról fiúra meg akarlak benne tartani. Hogy ha az hatalmas császár zászlóját felveszed, annak felette fegyvereddel és szép szóddal az német király birodalmából valamit meghajtasz magadnak, azt is fiúról fiúra megadom: akaratom pedig, hogy ha szómat fogadod, rövid nap Istennek engedelméből királyi felségre hozlak, hogy az csehországi királyságot az hatalmas császárnak parancsolatjából kegyelmednek adjam etc. Ezt pedigh nyilván higgye kegyelmed, hogy Istennek engedelméből véghez viszem, és szómhoz igaz leszek, ha az hatalmas császárnak egy rabja is meg nem maradna, úgy nem vinném véghez etc. Mert az Isten az hatalmas császárnak oly hatalmat adott, hogy ha akarja az juhászból királyt tesz, és az királyból juhászt tesz, ez pedig meg is bizonyíttatott. Mert tudjátok, szultán Szulimán Lajos királlyal mikoron megvítt Mohácson, akkoron az erdélyi János vajda Péterváradra jött szultán Szulimánhoz kezét csókolni, és a császár megígérte neki, hogy ha Lajos király az viadalban elesik, az budai királyságot neki adja; és úgy lőn, kinek az fiát is mind holtig Erdélyben nagy híven tartá etc. Az francia király pedig országával 160 esztendőtől fogva törvényében és hitében nagy nyugalomban vagyon. Az kazul passa is atyafiát az hatalmas császárnak zálogba küldvén, az mi ország kezében megmaradt, békességben és nyugodalomban vagyon. Tudjátok, Báthory Istvánt az hatalmas császár az király fia halála után erdélyi vajdává tevé, annak utána viszont lengyel királlyá tevé, és az két oláh országot is, tudjátok, hitben és törvényében megtartotta nagy nyugodalomban. Ezekhez hasonló egynéhány keresztény ország az hatalmas császárnak fejet hajtott és nyugodalomban van. Azért kegyelmetek is, ha az hatalmas császárnak hívek lesztek, nyugodalomban minden hozzátok tartozókkal megmaradtok. Kérlek, mint jó fiamat, hogy énnekem ez dologról valami akaratod van, mindjárt választ tégy etc. Ím Báthory Istvánnak Ecsedben levelet irtunk, Kassához tartozó tartományokat és az Liptóságot Nagyszombatig vajdaságul neki adjuk, ha az hatalmas császárnak híve lesz, azt pedig ne gondold, hogy én addig Bécshez nyúlok, míg Magyar- és Horvátországban egy palánk marad, ki az hatalmas császárnak engedetlen lenne; tűzzel fegyverrel megemésztem, és ennek okáért intlek, az hatalmas császárnak hűségére etc. Datum ex Drinapoli 9 die augusti anno 93. Vezér Azem Sinán pasa szerdár CÍMZÉS: Az Nagyságos Nádasdy Ferencnek nekünk jó fiunknak tulajdon kezében adassék híven etc.