2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Boroshordók és szaracénok – ilyen tanácsokat adtak a zarándokoknak a középkorban

2016. július 5. 14:11

A középkorban a zarándokok akár több ezer kilométert is hajlandóak voltak megtenni annak érdekében, hogy eljussanak a kereszténység szent helyeire. Akár több hónapba is beletelhetett, míg az utazók eljutottak Jeruzsálembe, így egy ilyen vállalkozás keresztülviteléhez mindenképpen alapos tervezésre volt szükség.  Nem kizárt, hogy voltak, akik a 15. századi szerző, William Wey utazási tanácsait megfogadva keltek útra. A medievalist.com ezekből szemezgetett. 

William Wey (kb. 1407-1476) angol tudós, az Eton College oktatóinak egyike elsősorban zarándoklatairól (többek között a két szentföldiről) készült beszámolóiról vált ismertté. Első szentföldi utazására 1458-ban vállalkozott, míg a másodikra négy évvel később. Nemcsak beszámolót írt azonban az útról, hanem tanácsokat is adott a hasonló utazásra vállalkozóknak.     

Wey azzal kezdte, hogyan kell megszervezni a tengeren való átkelést Velencétől a Szentföldön található Jaffáig. Ennek része volt, hogy javaslata szerint velencei elöljárók jelenlétében az út alatt potenciálisan felmerülő legfontosabb részleteket illetően írásbeli szerződést kellett kötni egy hajóskapitánnyal, amelynek többek között azt is tartalmaznia kellett, hogy egy-egy kikötőnél hány napot állhat a hajó. „Válassz magadnak egy helyet az említett gálya legmagasabb szintjén, mert lejjebb, a legalsó szinten parázsló forróság van és büdös. Ha kifogsz egy jó helyet, és kényelmesen elhelyezkedsz a gályán, és később is rendesen gondodat viselik, negyven dukátot kell majd fizess a gályáért, a húsért és az italért a Jaffáig és vissza Velencébe” – írta Wey.

Amennyiben az utazással kapcsolatos előkészületek megtörténtek, Wey tanácsokat adott azzal kapcsolatban is, hogy mi mindent kellene vásárolni Velencében az útra. Első javaslata az volt, hogy az utazó szerezzen három legalább tízgallonos hordót, amelyek közül kettőbe bort, egybe pedig vizet lehetett tölteni. Mint írta, Velence után már hiába próbálna meg hordót venni a zarándok, nem fog kapni.

Fontosnak tartotta emellett, hogy az utazó vegyen egy ládát. „Így meg tudod majd védeni a tulajdonodat, mint a kenyér, sajt, fűszerek és egyéb javak” – írta Wey. Az étel kulcsfontosságú, és még abban az esetben is, ha a kapitány napi kétszeri étkezést biztosít számunkra, jóval több ételre, többek között disznóra, sajtra, tojásokra, gyümölcsökre és hat hónapra elegendő rágcsálnivalóra is szükségünk lesz. Wey továbbá javasolta, hogy a zarándokok vigyenek magukkal hashajtókat, egy kis serpenyőt, keverőtálakat, tányérokat, gyertyákat, egy lámpást, valamint egy kis éjjeliedényt, mivel „ha megbetegszel és már nem tudsz felmenni a gálya felsőbb részeire, ebbe is elvégezheted, amit el kell végezned” – írta Wey.  

Fontos még az ágynemű kérdése is. „Velencében a Szent Már tér mellett vásárolhatsz egy ágyneműkészletet. Három dukátért kapsz egy dunyhát, egy matracot, két párnát, két pár kis vászonlepedőt és egy kis paplant. Amikor Velencében visszatérsz az eladóhoz, vissza fogja venni és másfél dukátot fog adni az ágyneműkészletért. Wey emellett javasolta az utazónak, hogy egy kis fonalat is vegyen, amellyel összekötheti az ágyneműt.   

Az angol tudós a pénzzel kapcsolatban is adott tanácsokat: úgy vélte, legjobb ha a vállalkozó szelleműek velencei valutára cserélik saját pénzüket, mivel így több mindent tudnak majd vásárolni az út alatt. Javasolta, hogy a megállóknál az utazók azonnal szálljanak ki a hajóból, és vegyenek minél előbb ételeket, mivel ha csak később érnek oda, a kereskedők fel fogják vinni az árakat. „Légy nagyon óvatos a gyümölcsökkel, mivel gyakran ellazítják a beleket, és azokon a részeken súlyos problémákat okozhat egy angol embernek” – figyelmeztetett Wey.

Miután a hajó megérkezik Jaffa kikötőjébe, Wey szerint szükséges, hogy az utazó magával vigye az ételét a Jeruzsálembe tartó szárazföldi útra, mivel a szent városban nem sok mindent fog kapni. Emellett figyelmeztetett, hogy a zarándok ne hagyja kését és egyéb tárgyait lógni az övéről, mivel a szaracénok megpróbálják ezeket ellopni. Ha az utazó öszvért szeretne venni, igyekezzen, mert elkapkodják előle a szebb állatokat, és  fizethet ugyanannyit egy rosszabb állapotban lévő öszvérért.  Fontos még emellett, hogy a zarándok ne maradjon le túlságosan a többiektől, de ne is előzze meg nagyon őket, mivel ez védtelenné tenné őt az útonállókkal szemben. 

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár