Még 29 ezer évvel ezelőtt is unikornisok szaladgáltak Szibériában

A különböző gyermekmesékből és egyéb mitikus középkori történetekből ismerős, kecses és légies, leginkább egy lóra hajazó unikornisokhoz nem sok köze van a robosztus lénynek (latin neve: Elasmotherium sibiricum). Henry Fairfield Osborn paleontológus 1923-as kutatásai szerint az ősi unikornis nagyobb volt minden eddig ismert orrszarvúfajnál, és ahogy a rekonstrukciós rajz alapján is látható, a rinocéroszfélék családjába tartozott egykoron, írja a Live Science. Azonban érdemes megemlíteni, hogy míg az orrszarvú szarva 80-90 centiméter körül mozog, a távoli őse több mint két méteres tülökkel büszkélkedhetett.

A most feltárt, részleges unikornis koponya igen jó állapotban őrződött meg, bár a fogai hiányosak. A csontok méretei alapján a példány nagyobb lehetett minden eddig, főként Kelet-Európában fellelt Elasmotherium sibiricum egyednél. Andrej Spanszkij, a Tomszki Állami Egyetem paleontológusa szerint minden bizonnyal egy kifejlett hímről van szó.

„A méretei alapján jóval nagyobb lehetett az állat, mint ahogy azt az eddigi szakirodalomban írták” – nyilatkozta a kutató. A vizsgálatok szerint a több mint két méteres marmagasságú és akár hat méter hosszúságú E. sibiricum egykoron a Don folyó, valamint Nyugat-Kazahsztán és Kelet-Oroszország közötti területen élt, pontosabban a nyugat-szibériai alföld délkeleti vidékein mozgott. Az unikornis fosszíliái mellett a régészek még két mamut felső állkapcsát, egy sztyeppei mamut alsó állkapcsát és egy bölényszarvat is felfedeztek a területen.

A most feltárt egyszarvú a radiokarbonos (szénizotópos) kormeghatározás alapján 29 ezer évvel ezelőtt hunyt el, ami jelentős ellentmondásban áll az eddigi vélekedéssel, miszerint az Elasmotherium sibiricum 350 ezer évvel ezelőtt kihalt. Ha az új időbecslés valóban helyes, akkor elmondhatjuk, hogy a modern ember kezdeti korszakában még élt az unikornis. Korábbi tanulmányok szerint őseink körülbelül 45 ezer évvel ezelőtt már jelen voltak Szibériában, ugyanis a bizonyítékok alapján ekkor már több mamutot is elejtettek.

Az öt-hat tonnát nyomó, növényevő E. sibiricum lábai jóval hosszabbak voltak, mint a mai rinocéroszoké, így minden bizonnyal lényegesen gyorsabban is mozogtak, mint távoli unokatestvéreik. A szakértők között még nincs egyetértés az ősi lények élőhelyeit illetőleg, egyesek szerint a mocsaras vidékeket kedvelték, míg mások úgy vélik, gyapjas testükkel a füves síkságokon érezték otthon magukat.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2015

• Az amerikai elnökök rettegett ellensége: a "húszéves átok"
• Különös kapcsolatban állt az égiekkel "Erdély Gödöllője"
• „A halál oka ismeretlen” - rejtélyes halálesetek a szocializmus évtizedeiből
• Aki egy ültő helyében száz kisfröccsöt is megivott
• Különös halálesetek a tudomány és a művészet világából
• Férfiaktok és romantikus novellák - hét diktátor furcsa hobbival
• Mit keresett Buffalo Bill Magyarországon?
• Ami kenterbe veri a Trónok harcát: Árpád-házi rémhistóriák
• Az athéni, akinek a fejére esett egy teknős