2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Milyenek voltak a középkori választások?

2016. március 30. 09:10 Múlt-kor

A rendszerváltás óta eltelt több mint 25 évben megszokhattuk, hogy a plurális demokrácia játékszabályainak megfelelően négyévente az urnákhoz járulunk, hogy megválasszuk képviselőinket, akik aztán a következő négy évben érdekeink érvényesítésén fognak munkálkodni az Országgyűlésben. A középkorban a választás fogalma még Nyugat-Európában is teljesen mást jelentett.  

Kiindulópont: a Biblia

A választások elsősorban természetesen egy uralkodó (vagy bármilyen más, magasabb társadalmi pozícióba megválasztott személy) legitimitása szempontjából játszottak kulcsszerepet. Már a Biblia is amellett foglalt állást, hogy a nép akarata elsőrendű szerepet kell játsszon az uralkodó személyének eldöntésében. Az ószövetségi Sámuel könyvében maga a királyság is a népakarat kifejeződéseként jelent meg: Izrael népe királyt szeretett volna országa élére állítani, Isten pedig teljesítette kívánságukat.

A választásokra azonban gyakran tekintettek úgy, mint egy viszály vagy felkelés potenciális kiindulópontjára, ezért arra törekedtek, hogy minél inkább lecsökkentsék ennek a veszélyét. A középkori Angliában ritkán fordult elő, hogy egy uralkodót a fia anélkül követett a trónon, hogy ne tűntek volna fel a pozícióra áhítozó riválisok, vagy ne előzte volna meg vita a királycserét. Angliában 1066 és 1216 között mindössze két alkalommal zajlott le zökkenőmentesen az uralkodói szék átadása: 1087-ben, II. Vilmos, valamint 1189-ben, I. Richárd trónra kerülésekor.

A Capeting-dinasztia fennállása alatt (987-1327) ennek ellenére mindvégig sikerült biztosítani, hogy az uralkodó helyét egyik fia vegye át. Számtalan akadályozó tényező játszhatott szerepet abban, ha a későbbiek folyamán ez nem következett be: a biológiai tényezők (nem született fiú utód) mellett az uralkodó fiának kiskorúsága, valamint a trónkövetelők nagy száma is komoly veszélyforrást jelentett.
Amikor három éven át tartott egy választás

IV. Kelemen pápa 1268. november 29-én bekövetkező halálát követően a bíborosoknak közel három évre volt szükségük ahhoz, hogy új egyházfőt válasszanak. A döntést még így is csak azután sikerült meghozni, hogy a felbőszült viterbói (itt gyűltek össze a bíborosok) polgárok kenyér és víz nélkül bezárták őket egy templomba, amelynek még a tetejét is eltávolították.

Bár ez természetesen kivételes eset volt, számos alkalommal hónapok teltek el egy uralkodó vagy egy főpap halála, valamint utódja megválasztása között. Ennek sokszor gyakorlati okai voltak: sok időt vett ugyanis igénybe, míg a választók összegyűltek, emellett egy megfelelő helyet is találni kellett a procedúra lebonyolítására, a leggyakoribb halasztás azonban annak volt köszönhető, hogy az új uralkodót egyhangú szavazással kellett megválasztani. 

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
II. VilmosIV. KelemenAz épület, amelynek tetejét eltávolítottákSzent AnzelmNémet választófejedelmekHódító Vilmos

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár