Lovagi tornán halhatott meg a normann férfi

2015. március 3. 17:18

45 éves korában, valamikor a 12. században hunyt el az a Herefordban eltemetett normann férfi, akinek csontvázán számos, a lovagi tornákra "jellemző" sérülést fedeztek fel brit régészek. Nem kizárt, hogy a lovag éppen egy ilyen viadal során lelte halálát.

Korábban

A középkorú férfi maradványait Nyugat-Angliában, nem messze a walesi határtól, az 1079-ben épült herefordi katedrális területén találták meg. Szakértők szerint a csontvázán látható sérülések mind arra utalnak, hogy a férfi lovagi tornán szerezte azokat, s az sem kizárt, hogy éppen egy ilyen játék során lelte halálát.

A lovagi torna a 10. századtól kezdődően a középkori ember mindennapjainak része volt. A lovagok felemelkedésének előmozdításáért a lovagi tornák tettek a legtöbbet, ahol a vállalkozó kedvű férfiak páratlan képességeiket tárhatták a nagyérdemű elé. A 12. század elején a játékok még brutálisak voltak, amelyeket több száz főből álló csapatok vívták egymás ellen, s kevés hasonlóságot mutattak a későbbi idők forgatókönyveivel.

A verseny egységbe kovácsolta a lovagokat, formálta gondolkodásukat és habitusukat, megteremtette és fenntartotta a lovagok közösségét és kultúráját. A két lovag közötti küzdelem általában lándzsával vagy karddal történt, célja békeidőben a gyakorlás, illetve a vitás kérdések rendezése volt. A vesztes lovag átadta a győztesnek fegyvereit és páncélját, a győztes pedig váltságdíjat kért, amelynek értéke a legyőzött lovag iránti tiszteletével volt arányban. A lovagi torna mint sport 1520 után - a kézi tűzfegyverek elterjedésével párhuzamosan - hanyatlani kezdett, s ettől fogva csupán szórakoztatási célból rendezték meg.

A brit régészek 2009 és 2011 között végeztek ásatásokat a Wye folyó partján fekvő katedrális területén, az azóta feltárt mintegy 700 csontváz vizsgálata jelenleg is folyik. A fent látható lovag a késő középkorban, valamikor a 12. században élt, csontvázán pedig számos sérülést sikerült azonosítani: egyet a jobb vállán, bordája több helyen eltört. Néhány begyógyult, illetve összeforrt, a többi azonban nem, ami azt sugallja, hogy a férfi nem egyszerre szerezte őket.

A fogak kollagénjének nitrogén- és szénizotóp szintje szerint a lovag Normandiában nőtt fel, majd később a nyugat-angliai Herefordba költözött. 45 éves korában hunyt el, s a jelek szerint volt olyan sérülése, amiből soha nem gyógyult fel, így lehet, hogy éppen egy végzetes lovagi torna során lelte halálát. Alsó lábszára gyakorlatilag kicsavarodott; a szakértők arra gyanakodnak, hogy mikor a lovag törzsére ütést mértek, ő leesett a lováról, bal lábfeje azonban a kengyelbe szorult. A csontokat vizsgáló edinburghi Headland Archaeology szakemberei szerint ez egy másik olyan tipikus sérülés, ami a középkori lovagokat jellemezte.