Egy óriási Manhattanről álmodtak 1911-ben

A T. Kennard Thomson amerikai mérnök által összeállított, s sokak által lelkesen támogatott terv merőben átalakította volna New York képét. A most 1214 négyzetkilométeres város hasznos területe mellett az East River tengerszoros feltöltése után egy 130 négyzetkilométeres terület szabadult volna fel, illetve ekkora vízfelületnek lenne most hűlt helye.

A New York-iak többsége ma idegenkedve fogadná ezt a javaslatot, azonban a századelőn nem tűnt olyan őrültnek az ötlet. A holland telepesek érkezése óta a város területeinek határa folyamatosan szélesedett, s a 17. századi partvonalak egy része sem látható ma már. A New York-i kikötő bejáratát őrző, az 1890-es évek óta az USA-ba bevándorlók első állomásának számító Ellis-sziget például eleinte jóval kisebb méretű volt, s a szemétlerakások következtében nőtt ekkorára, a Manhattan délnyugati részén lévő Battery Park City pedig gyakorlatilag szeméthegyre épült. A Manhattan keleti oldalán végigfutó FDR Drive pedig a második világháború során az amerikai haditengerészet által a brit városokból származó, s a tengerszorosba helyezett több ezer tonna törmelék tetejére épült.

Thomson javaslata azonban jóval nagyobb változásokat jelentett volna, mint az addigi, valamint a későbbi, az East Rivert mindössze pár méterrel megrövidítő átalakítások. Egy 1916-os újságcikk teljes mellszélességgel állt a nagyszabású terv mellé, mondván ez jelentősen javítana a Manhattan és Brooklyn közti közlekedésen. A terv része a Manhattan és Queens, valamint Brooklyn közti tengerszoros teljes eltüntetése mellett az volt, hogy Manhattan déli csücskétől a Governors Islanden túl az öböl bejáratáig egy hosszú földnyelv nyúlna, amely a kikötő szerepet töltötte volna be. Továbbá a feltöltés a Jersey-hez tartozó Bayonne keleti oldalát is érintette volna, s a félsziget egy kelet-nyugati irányba húzódó új folyót is kapott volna. Egy új csatorna szelte volna át Harlemet kelet-nyugati, valamint Queens-t észak-déli irányban.

Thomson javaslatának az volt a célja, hogy ipari erőművekkel lepje el az így keletkezett, kényelmesen hajózható vízfelületek partjait, amelyek a Manhattan-Brooklyn-Queens-szigetet mintegy 200 kilométer hosszúságban ölelték volna körbe. Az ötlet szerencsére nem valósult meg, ugyanis bár a tervek publikálásakor a területet valóban nagy ipari robbanás jellemezte, mintegy fél évszázad múlva ez a fejlődés lelassult. Habár a többmilliós New York manapság nem a legélhetőbb város, azonban ha az 1911-es elképzelés megvalósul, ma nem a világ üzleti és kereskedelmi központja, hanem egy szürke ipari nagyváros hanyatló képe tárulna fel a Szabadság-szobor mellett elhajózók előtt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

16. A modern demokráciák 17–18. századi gyökerei
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Bibliáját és sakk-készletét vitte magával a vesztőhelyre I. Károly angol király
• Nem tartotta tiszteletben az angol alkotmányosság alapját Földnélküli János
• 10 tény az amerikai függetlenségi háborúról
• 10 arcpirító adónem a brit történelemből – a gyufaadótól a tudásadóig
• Mániákusan igyekezett kijavítani műveltségbeli hiányosságait az első amerikai elnök
• Az egyetlen nő, aki aláírta az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát
• Ilyenek voltak Amerika pajzán alapító atyái