Egyiptomi mindennapok az ősi falfestményen

2014. július 24. 17:30

4300 éves falfestményt fedeztek fel egy, a gízai nagy piramistól keletre fekvő sírhelyen. A freskón az elhunyt mozgalmas élete tárul elénk: csónakázás a Nílus déli folyásánál, különböző utazások, madárvadászat a mocsárban. A szereplők pedig mind ugyanazok: a megboldogult Perszeneb, a felesége és a kutyájuk.

Korábban

Bár Gízáról elsőre a piramisok jutnak eszünkbe, tőlük nem messze, keleti és nyugati irányban számtalan egyéb sírt tártak már fel az egyiptológusok. Ezen temetkezési helyeken főként magánszemélyek aludták örök álmukat, akik az Egyiptomi Óbirodalomban (i. e. 2649-2150), a gízai piramisok építésének idején különböző tisztségeket töltöttek be. A 4300 éves falfestményt még 2012-ben fedezte fel az Orosz Tudományos Akadémia Keleti Tanulmányok Intézetének kutatócsapata, amely 1996 óta dolgozik a helyszínen. A tavalyi évben a helyreállítási munkálatok folytak.

A tudósok akkor bukkantak rá a freskóra, amikor a sírfeliratok szerint papként és gazdasági intézőként tevékenykedő Perszeneb sírját kezdték el felújítani. A gízai nagy piramistól mintegy 300 méterre keletre fekvő nyughely egy áldozati ajándékok tárolására szolgáló helyiségből, egy központi teremből és magából a sírkamrából áll. A három teremben 11 darab, Perszenebet és a családját ábrázoló szobor kapott helyet. A sírt a 19. században említették először, akkor a német Karl Richard Lepsius és a francia Auguste Mariette egyiptológusok az ötödik dinasztia közepére vagy végére (i. e. 2450-2350) datálták.

"Bár a 19. század óta ismerjük a sírhelyet, tudott még újdonsággal szolgálni számunkra. Igazi meglepetés volt, amikor a központi szoba keleti oldalán egy Óbirodalom kori freskó tárult a szemünk elé" - mondta Makszim Lebegyev a LiveScience-nek. "A festményt egy vékony rétegű, finom, fehér vakolatra vitték fel, amely mára - a 19. századi koromnak és piszoknak köszönhetően - teljesen elszíneződött. Mára az eredeti falfelület mintegy 30 százaléka maradt meg csupán" - mondta Lebegyev.

A szennyeződéseket Kairónak a 19. században végbement nagy mértékű fejlődése és iparosodása okozta, de az sem elhanyagolható tény, hogy a középkorban gyakorlatilag beköltöztek a sírboltba, jelentősen megkárosítva a történelmi emlékeket, tette hozzá az orosz kutató. Ennek ellenére a jelenetek nem vesztek el teljesen, a megmaradt rajzolatok lehetővé teszik az egész kompozíció rekonstrukcióját.

A freskó nem csupán szemet gyönyörködtető, de az egyiptomi mindennapokba is betekintést nyújt. Az alkotás tetején hajókat látunk, amelyek a vitorláik irányából következtetve dél felé haladnak a Níluson. "Valószínűleg egy zarándoklaton járhattak északon, esetleg ottani birtokaikat vehették szemügyre a család tagjai" - magyarázta Lebegyev. A falfestmény alsó részein különféle mezőgazdasággal kapcsolatos jelenetek láthatók, úgy mint szántás, vetés, birkaterelés, terményekkel megrakott szamarak hajtása. A művész Perszenebet, a feleségét, valamint kutyájukat is megörökítette, mellettük pedig egy madárvadászat látható.

A nagy piramis melletti területen, ahol a kutatócsapat ásatásokat végez, több tucat sírt tártak már fel, amelyek többségében szintén előkerültek freskók. Ám a gízai fennsík sziklába vájt sírkamráit a 20. század első felében rohamtempóban és jórészt szakszerűtlenül tárták fel, s a kutatók nem néztek be a középkori lakók által otthagyott vakolatréteg mögé, ahol valószínűleg még rengeteg falfestmény található.