Mithrász isten temploma lehet a carmonai Elefánt-sír

2013. május 17. 12:02

A délnyugat-spanyolországi Carmona városának római nekropoliszában lévő úgynevezett Elefánt-sírt egy új kutatás szerint nem mindig temetkezésre használhatták. Szerkezete és ablaka, amelyen keresztül napéjegyenlőség idején közvetlenül besüt a Nap, arra engednek következtetni, hogy az épület a mithraizmus egyik temploma volt.

Korábban

A carmonai nekropolisz különböző temetkezési elemek gyűjtőhelye volt az i. e. 1. század és az i. sz. 2. század között. Ezek közül az egyiket Elefánt-sír néven ismerünk, mivel egy elefánt alakú szobrot találtak a sír belsejében, amelynek eredete és funkciója régóta vita tárgyát képezi a kutatók között. A Pablo de Olavide-i Egyetem régészei egy részletes elemzést követően úgy vélik, eredetileg nem temetkezésre használták a helyszínt, hanem a perzsáktól „átvett” Mithrász isten imádatára. A mithraizmus – bár nem volt hivatalos vallás – a Római Birodalomban széles körben elterjedt.

A kutatók az építmény történetében négy szakaszt különítettek el, amelyek során az épületet felújították, s különböző célokra rendezték be kamráit. „Bizonyos szakaszokban temetkezési célokra használták fel, de a formája és az asztronómiai elemzése szerint eredetileg egy Mithraeumnak vagyis Mithrász egyik templomának építették” – mondta Inmaculada Carrasco, a tanulmány egyik szerzője. Carrasco és kollégája, Alejandro Jiménez figyelmüket az első szakaszban épült főkamrának ablakaira fordították. Korábbi tanulmányok már megemlítették, hogy az említett ablaknak nem az volt a fő szerepe, hogy fénnyel árassza el a bent lévőket, hanem szimbolikus és spirituális céllal rendelkezhetett.

„Az ablakról készült elemzésünkben kimutattuk, hogy a nyílászáró úgy volt pozícionálva, hogy a tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején a Nap sugarai napfelkelte után három órával pontosan a kamra közepébe jussanak” – magyarázta Carrasco. A szerzők úgy vélik, hogy az egykor – a kultusz berendezési szabályai szerint – a teremben megtalálható szobor abban a pillanatban ábrázolja Mithrászt, amikor leöl egy bikát. Az égitestek az i. sz. 2. században lévő elhelyezkedései is megerősítik azt az elméletet, miszerint az épületet a Mithrász-kultusz számára építették, mivel a misztériumvallás nagy jelentőséget tulajdonított a csillagképeknek.

Ahogyan a Nap átsüt tavaszi napéjegyenlőség idején az ablakon, a Bika csillagkép megjelenik keleten, míg a Skorpió „lenyugszik” nyugaton, ősszel pedig mindez fordítva játszódik le. Ezek a csillagképek különleges jelentőséggel bírtak a kultuszban. A vallás fő jelképe ugyanis az a pillanat, amikor az isten megöl egy bikát, továbbá a legtöbb ábrázoláson megfigyelhető egy skorpió is, amint az állat heréit szúrja meg. Más csillagképek, mint a Vízöntő, az Orion vagy az Oroszlán – amelyek kiemelt szerepet kapnak a mithraizmusban – szintén megjelennek a Nap napfordulók idején megtett útján. A kutatók továbbá megjegyzik, hogy a Hold – habár csupán mellékes szerepet tölt be a kultuszban – a napéjegyenlőséghez közeli telihold éjjelén megvilágította Mithrász arcát.

Az ablakon túl az épület szerkezete is a misztériumvallásra enged következtetni. Carrasco elmagyarázta, hogy ez egy föld alatti szerkezet, amely három kamrára van osztva: van benne egy oltár, amelyet az ablakból beszűrődő fény világít meg, továbbá a szökőkút jelenléte sem elhanyagolható, hiszen gyakori berendezési eleme a Mithraeumoknak.

A szerzők szerint a korszakban az épületet háromszor is felújították, s új funkciókat adtak, így az inkább egy nekropoliszhoz igazodott. A temetkezési kamra egy későbbi időben épült, amikor az egyik helyiség tetejét eltávolították, s így egy udvart kaptak, végül törmelékekkel és temetkezési kellékekkel töltötték fel. Természetesen a kutatók közt akad néhány ellenvélemény, ugyanis a vallásra utaló eddigi nyomokat főként városias környezetben fedezték fel, a carmonai lelet pedig kívül esett ezeken a területeken.