1956 a határon túl
2012. október 23. 08:03
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=37670&pIdx=1
Bár nem voltak a szovjetek és a románok között fegyveres összetűzések, a megtorlás ugyanolyan méretű volt Romániában, mint Magyarországon - mondta el Stefano Bottoni a Magyarok Házában megtartott történelmi verseny díjkiosztóján.
1956 októbere Romániában
A második világháború utáni Romániában szilárdan állt a kommunizmus, nem volt megosztott a kormánypárt, számottevő belső ellenzékről sem beszélhetünk. Hogy ezt az „idilli” állapotot megőrizzék – értesülve a magyarországi kezdeti mozgolódásokról – már 1956. október 21-én lezárták a határokat, s a postaforgalmat is fokozottabban ellenőrizték – kezdte rendkívüli történelemóráját Stefano Bottoni olasz származású történész.
A Magyar Rádió erős sugárzását – mivel testvéri kommunista országról volt szó – azonban nem zavarták, s egészen Bukarest vonaláig fogható volt, így ez vált a magyar forradalmi események legfőbb hírszállító csatornájává. A rádió hangvételében történt változást viszont rögtön észrevették Romániában, s már október 24-25-én kisebb megmozdulásokat szerveztek Kolozsvárott.
A felkelés Temesváron, a többnemzetiségű egyetemvárosban váltotta ki a legnagyobb hatást. A főiskolások és egyetemisták összeállították követeléseiket, amelyek első pontjai még saját partikuláris igényeikről szóltak (például az egyetemi menza hiányosságainak pótlása), majd sorra megjelentek a Szovjetunió ellen irányuló pontok.
Október 30-31-én tüntetést szerveztek, amelybe a város többi lakosát is igyekeztek bevonni. Azonban a szovjet csapatok hamar körbezárták Temesvárt, s fél nap alatt felszámolták a mozgalmat. Megtorlásként 2000 diákot két héten keresztül tartottak fogva a közeli laktanyában, majd megfélemlítő kampányok és koncepciós perek sorozata következett – számolt be a történész előadásában.
Romániában más lehetőségekkel kellett szembenézniük a felkelések szervezőinek. Magyarországhoz képest lényegesen keményebb diktatúra volt az országban, s a csupán egy-két napig tartó, egy-egy városra korlátozódó megmozdulások során – amelyek során nem dördült el fegyver – közel annyi ember került börtönbe, mint a több ezer halottal járó, s közel 20 ezer sérültet számláló magyar forradalom megtorlása során.
A romániai megtorlások országos mérlege 1956 és 1961 között a következő volt: 13 ezer elítélt, 32 ezer bebörtönzött, 45 végrehajtott halálos ítélet, s több százan voltak, akik a kínzások során vesztették életüket.
1956 hatása a többi szomszédos országra
A többi szomszédos országban a világháború és az azt követő események okozta fájdalom és emlékek sorozata, illetve a folyamatos megfélemlítés akadályozta meg, hogy nagyobb szabású mozgalom szerveződhessen a fennálló kommunista rendszerek ellen.
Csehszlovákiában a magyarokat 1945 körül annyira megfélemlítették, hogy még több mint egy évtizeddel később sem mertek tömegesen rendszerellenes tüntetésbe kezdeni. A magyar és német főiskolai hallgatók által szervezett szolidaritási akciót azonnal betiltották, s országszerte több száz olyan embert letartóztattak, akik valamilyen módon rokonszenveztek a magyar forradalommal – magyarázta Bottoni. Jugoszláviában kicsit más volt a helyzet. Mivel Tito országa nem tartozott ténylegesen a kommunista tömbbe, 1956 őszén 20 ezer magyar menekültet fogadtak be, akiknek a nagy része néhány napon belül tovább is indult.
A második világháború után a Szovjetunióhoz csatolt Kárpátalja esetében teljesen lehetetlennek tűnt bármiféle szolidaritási akció a magyar forradalom mellett. Az ott lakókban még élénken éltek az 1944-1945-ös málenkij robot élményei, a többszörösen megfélemlített társadalom tagjai pedig nem mertek az utcára vonulni, amiben nagy szerepet játszott a hatalmas szovjet katonai jelenlét, illetve a tény, hogy erről a területről lépték át a szovjet-magyar határt az orosz tankok. A pártgyűléseken felvetett politikai és szociális reformjavaslatok a deportálások és bebörtönzések sötét árnyai között pedig nem érhették el céljukat – fogalmazott Bottoni.
1956 jelentősége
Bottoni az általa fiatalok forradalmának elnevezett 1956-os eseményeket nem csupán magyar, hanem európai történeti távlatba kívánta pozícionálni. Kiemelte a magyar nép bátorságát, mivel szembeszálltunk a korszak egyik szuperhatalmával. Cáfolta azt a ma egyre több történész által felvillantott nézetet, amely szerint csupán egy értelmetlen vérengzés zajlott le 1956 késő őszén.
A történész nézete szerint a magyar események unikalitása leginkább abban rejlik, hogy a felkelés nem dominóeffektus révén alakult ki, hanem egy teljesen egyedi kezdeményezésről van szó, amelynek előzményét a lengyelországi eseményekben kereshetjük. Bottoni szerint 1956 októberének legfőbb jelentősége és érdeme a nyílt terror okozta félelem legyőzése volt, az a kollektív cselekmény, amely a korábban elképzelhetetlennek és teljesen kivitelezhetetlennek tűnt rendszerellenes felvonulást életre hívta.
Kiemelte a példa nélküli társadalmi összefogást, a nemzeti minimum (szabadság, függetlenség és a normális élet igénye) megfogalmazását a kommunista rendszerrel szemben. Fontos pontként említette a kivívott nemzetközi tiszteletet és megbecsülést Magyarország felé, hozzátéve, hogy kevés olyan pillanat volt a 20. században, amikor a világ ámulattal nézett a magyarság tetteire, még ha éppoly reménytelen volt is a helyzet 1956 novemberében.
A történelmi verseny
A határon túl élő magyar kisebbségek nemzeti és kulturális tevékenységének segítését célzó Rákóczi Szövetség szervezésében megrendezésre kerülő Gloria Victis 1956-os emlékünnepség, a Kárpát-medencei Ifjúsági Találkozó és Történelmi Vetélkedő immáron 20. alkalommal biztosított lehetőséget a határon innen és túli gimnazisták és egyetemisták számára történelmi tudásuk megmérettetésére. Idén több mint 40 dolgozatot küldtek be, amelyek az „1956, amelyre büszkék lehetünk”, a „Megmaradni” témakörben, illetve egy pályakép megrajzolásával állíthattak méltó emléket az 1956-os magyar forradalom elesett hőseinek.
Az eredményhirdetés a Magyarok Házában zajlott, abban az épületben, amely 56 évvel ezelőtt műegyetemi kollégiumként működött, s ahonnan a fiatalok forradalma indult útjára. A Rákóczi Szövetség főtitkára, Csáki Csongor beszédét követően a díjátadó következett. A több tucatnyi pályamunka közül az első díjat az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium tanulója, Soky Bernadett nyerte el.