II. világháborús repülőgépet őrzött meg a Szahara

Perka a Nílus nyugati oldalán, 300 kilométerre a legközelebbi várostól végezte feltárását, amikor rábukkant a lezuhant repülőre. Bár a gép megsérült a kényszerleszállástól és a golyószóró nyomait is magán viseli, úgy tűnik, hogy a sivatag homokja viszonylag jó állapotban őrizte meg a vadászgépet.

Az azonosító lemezek épsége miatt a hadtörténészek be tudták azonosítani, hogy a Royal Air Force gépét Dennis Copping őrmester vezette. Copping tagja volt a RAF 260 harci osztagnak, amely az Egyiptom felé menetelő Erwin Rommel tábornok hadtesteivel került összetűzésbe. Június 28-án az őrmester parancsba kapta, hogy a sérült, de még működőképes gépét vigye el az egyiptomi légi bázisra megjavíttatni. Miután elhagyta a brit egységet, senki nem látta és senki nem hallott felőle.

A hadtörténészek az azonosító számok leolvasása után biztosak voltak abban, hogy a megtalált vadászgép vezetője Copping volt. Dokumentáció volt róla, hogy gépének hibája az elülső futóműben keresendő, amely repülés közben nem húzódott vissza, továbbá fényképes bizonyítékok állnak rendelkezésre, hogy a kerekek ki voltak engedve, amikor a Kittyhawk lezuhant. A szakértők szerint a sivatagi sík terepen történő kényszerleszállás során nem is kellett volna kiengedni a futóműveket, csak csúszni a homokon.

A kiszerelt rádió

Emberi maradványokat nem találtak a roncs környékén, mivel bizonyított, hogy a pilóta túlélte a kényszerleszállást majd menedéket próbált keresni ejtőernyője alatt a tűző napsütés elől. A rádió és az akkumulátor is ki volt szerelve a repülőgépből, ami arra utal, hogy Copping megpróbálta üzemképessé tenni, hogy SOS jelet küldhessen. Ha a pilóta életét vesztette volna a zuhanáskor vagy munka közben, akkor testét bizonyára megtalálták volna, így valószínűleg utolsó lehetőségként gyaloglásba kezdett; maradványai 30 kilométeres sugárban bárhol lehetnek. A Brit Honvédelmi Minisztérium a terület átkutatását tervezi, azonban a repülő őrnagy megtalálásának esélye igen csekély.

Közben a 70 évi zavartalan pihenés után maga a roncs veszélybe került. Az egyiptomi hadsereg biztonsági okokból eltávolította a fegyvereket és a golyókat, ám az igazi veszélyt azt jelenti, hogy a helyiek széthordják a roncs darabjait, s eladják selejtként. A roncs közel van a Szudán és Líbia közti csempészútvonalhoz, és most hogy nyilvánosságra került holléte, néhányan máris elindulhattak a darabjaiért. A minisztérium együttműködik a Királyi Légierő Múzeumával, hogy a roncs mihamarabb Nagy-Britanniába kerülhessen.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. Az ENSZ és az Európai Unió
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• 1948 óta a „visszatérés joga” áll az izraeli-palesztin konfliktus középpontjában
• 26 éves az Európai Unió
• Tényleg nem tett meg mindent az ENSZ a magyar ügy érdekében 1956-ban
• Botrányok övezték az egyik legnagyobbb ENSZ-szervezet történetét
• A gázai lőporos hordó - az arab-izraeli konfliktus története
• 10 tény a ruandai népirtásról
• 60 éve lett vége a hidegháború legvéresebb konfliktusának
• Az ENSZ-re sózta London Palesztinát
• Viták a közös európai történelem kapcsán