Nem az ólom okozhatta a Római Birodalom végét
2012. február 29. 17:13
Egy új kutatás során a római polgárok csontjaiból vett minták segítségével vizsgálták az ólommérgezés lehetőségét a birodalom területén. Kiderült, hogy néhol a megengedett szint 30-szorosát is elérte a csontokban lévő veszélyes fém aránya.
Korábban
Vitán felül áll az a tény, hogy a rómaiak rendkívül sok helyen alkalmazták az ólmot. Rengeteg szöveges és régészeti forrás tájékoztat bennünket a különböző felhasználási módokról: kozmetikumok, ballisztika, szarkofágok, csővezetékek, ékszerek, tabletták, főzőedények, illetve természetesen a sapa és a defrutum (lefőzött bor) készítésekor.
A legújabb kutatások a római lakosság csontjaiból igyekeznek új adatokat szerezni az ólommérgezés kérdésének tisztázására. Az orvostudomány kutatásainak köszönhetően ma már tudjuk, hogy az anyagcsere-rendellenességek oka főként a vitaminhiány lehet: a C-vitamin hiánya skorbutot okoz, a D-vitaminé angolkórhoz vezethet, de ezeket a betegségeket számtalan egyéb tényező is előidézheti, mint például a túl sok fluorid, higany, arzén vagy az ólom.
Az ólom nehézfém, az emberi anyagcsere-funkcióknak nincs szükségük rá, ellentétben a C- vagy a D-vitaminnal. Az ólom fizikai tulajdonságaiból (képlékeny és könnyen megdolgozható) kifolyólag az emberek is gyakran használták, amivel elindították az évezredek óta tartó nehézfém-mérgezés hullámát. Az ólom veszélyei csak a 20. század második felében kerültek napvilágra, így a felfedezésnek köszönhetően a háztartási felszerelések közül fokozatosan kivonták.
Az ólom fő veszélye abban rejlik, hogy az emberi szervezet normál enzimreakcióiban zavart okoz. Valójában utánozza a többi fém azon tulajdonságait, amelyek nélkülözhetetlenek a biológiai működésünkben. Azonban az ólom nem pontosan úgy működik, mint a többi társa. Az enzimatikus reakció a kalcium, cink és a vas sajátosságaitól működik, melyekben a veszélyes fém zavart okoz. A legkárosabb reakció, amit az ólom kiválthat, hogy csökkenti a hemoglobin, illetve a vörösvértestek termelődését, ami vérszegénységet okozhat. Az ólom különösen problémás, mert a testben hosszú ideig megmarad, miután felszívódott, belelégezték vagy esetleg lenyelték. Nagy része lerakódik a csontjainkban és a fogainkban. El lehet távolítani a szervezetünkből a káros anyagot a vizelet ürítésével, de ez egy nagyon lassú folyamat.
A mai korban az ólommérgezés diagnosztizálása vérvizsgálatok segítségével történik. Az ősi maradványokból azonban nem tudunk vérmintát venni, ezért a csontból és a zománcból állapítják meg a mérgező anyag szintjét. Valószínűleg az első és az egyetlen tanulmány, amely a Rómából származó csontok ólomszintjét mérte, két Róma melletti temető, a Casal Bertone és Castellaccio Europarco sírjaiból dolgozott. A Janet Montgomery vezette kutatás körülbelül 200 egyéb mintát foglalt magában, melynek időbeli skálája a neolitikumtól egészen a késő középkori Britannia korszakáig terjedt.
A kutatás kimutatta, hogy viszonylag alacsony volt az ólom szintje a szigetországban a neolitikumtól a vaskorig, illetve a Római Birodalom bukása utáni időkben. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a gyermekek csontjainak ólomaránya nem haladhatja meg az 1 mg/kg arányt. A neolitikumban senki sem volt mérgezett, a vaskorban azonban már néhány ember elérte az említett szintet; akadtak emberek, akiknek a szint 30-szor magasabb volt a modern, ajánlott mértékhez képest. Valójában ez háromszor magasabb, mint a WHO által megállapított „nagyon súlyos ólommérgezés” szint. A birodalom bukása utáni évtizedekben csökkenni kezdett a mérgezés szintje. Ez a tendencia egészen addig folytatódott, amíg ismét el nem kezdtek az emberek a középkorban ólommal foglalkozni.
Többször is felmerült a kérdés, hogy vajon az ólommérgezés okozhatta-e a Római Birodalom bukását. A válasz röviden: valószínűleg nem. Igaz, az ólomtermelés folyamatosan nőtt a korban, amiről a különböző feljegyzésekből, ökológiai forrásokból (mint a grönlandi jég vagy az európai tőzeglápok), egyéb tárgyakból és mostantól már a csontokból is van fogalmunk. Azonban ezek az adatok nem támasztják alá azt a feltételezést, hogy az ólom koncentrációja az egész római lakosságban magas lett volna.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Közel-Kelet
- Marco Polo segített elterjeszteni az asszaszinok legendáját
- Itáliai és német közreműködéssel jutottak el New Yorkba az Iránról készült első fotók
- Súlyos környezeti katasztrófával is járt a Sivatagi Vihar
- Megtalálták Marokkó első, római kori kikötői negyedét
- Kémkedés vádjával börtönözték be a fiatal Germanus Gyulát
- 2700 éves asszír istenszobor került elő az iraki sivatagból
- Római kori temető maradványaira bukkantak a Gázai övezetben
- Másfél millió élet egy döntetlenért: az iraki–iráni háború
- Rövid életű diplomáciai közeledést hozott Izrael és Egyiptom között Camp David
- A kételkedő zsűri előtt vágta földhöz Zsolnay Vilmos fia a mester porcelánját 20:20
- Magyar hősök nyomában Isztambulban és környékén 18:40
- Sikertelen irodalmi pálya után vált Viktória királynő kedvenc miniszterelnökévé Disraeli 18:05
- Furcsa testi elváltozásokat jósoltak a hosszútávfutás női képviselőinek 16:05
- Lenin születésnapjának évfordulójához időzítették a Szojuz–10 űrhajó első repülését 15:05
- Különleges díszítésű, Mátyás kori misekönyv fakszimilie kiadását mutatták be 13:20
- Kiállításokkal és interaktív programokkal emlékeznek meg Kőrösi Csoma Sándorról Indiában 11:20
- Máig számos rejtély övezi a Húsvét-sziget hatalmas szobrait 09:05