Kiállításon a hamis műkincsek

2011. szeptember 8. 11:17 Spiegel Online

Azték álkoponya és rájamaradványból készített sárkány is megtalálható a világ legnagyobb művészeti és régészeti hamisítványait bemutató, Svájcban rendezett kiállításán, ahol az is kiderül, hogy az ember már több ezer éve is másolta a műkincseket.

Korábban

1563-ban Anton Waldbott von Bassenheim szolgálói a német herceg pompás szőlőkertjében éppen a napi penzumot végezték, amikor egyikőjük egy római sírra lelt, benne érmékkel és csontokat tartalmazó urnákkal. Ez sem volt elég a hercegnek, aki ezüstszegéllyel díszítette fel az urnát – mindhiába, az értékesnek tűnő tárgy nem volt eredeti.

Az urna is része annak a Neuchâtelben megrendezett kiállításnak, amely a világtörténelem nagy hamisítványait mutatja be. A Laténium régészeti múzeumban kiállított tárgyak között van kairói sikátorokban készített, fáraókat ábrázoló büszt, etruszknak mondott díszes váza és aranyozott druida sarló is. A "L'âge du Faux" (A hamisítványok kora) egyszerre eleveníti meg a hamisítványokkal kereskedők világát, a „művészek”, valamint a rászedett tudósok életét.

Ott vannak például a párizsi Quai Branly Museum dolgozói, akik egy sziklakristályból készített 500 éves azték koponyát vásároltak. Mint utóbb kiderült, a „koponyát” valójában a németországi Idar-Obersteinben őrlőgéppel állították elő, 1890 körül.

Mundus vult decipi, ergo decipiatur, azaz: a világ azt akarja, hogy becsapják, tehát becsapatik – szól a középkori latin mondás, amely akár 35 ezer éve is születhetett volna, hiszen a Homo sapiens ekkor már javában „másolta” a kagylóhéjakat. Egy neolitikum kori nyaklánc például 118 szarvasfogat tartalmazott, 65 szemet viszont egyéb csontokból készítettek.

Nem volt ez másképp a modern korban sem: készült unikornis koponya, 1822-ben a londoniak pedig sellőlánynak örülhettek, de a svájci múzeumban egy olyan sárkány is látható, amely egy összeaszott rájából készült. A kiállítás ismertetője szerint akkoriban ez nagyhatalmi célokat szolgált, a 19. századi imperialista uralkodók egymással versenyeztek, hogy ki leplezi le hamarabb a múlt nagy kincseit.

1866-ban III. Napóleon például egy olyan kelta kori vázát állíttatott ki, amelyen egy gall kakas volt látható, azt bizonyítandó, hogy a franciák nemzeti állatát már a kelták is csodálták. A British Museum pedig egy olyan, 200 ezer éves koponyát mutatott be, amely szerintük az emberszabású majom és az ember közötti hiányzó láncszemet pótolta – a hamisító egy orángután alsó állkapcsát illesztette össze egy modern koponyával, illetve egy csimpánz fogazatával, majd elrejtette egy Londonhoz közeli aknába.

Hosszú a listája azon hamisítványoknak, amelyek az európai és amerikai múzeumokban rejtőznek; a kurátorok azonban próbálják menteni a menthetőt, s nem világgá kürtölni, ha egy ilyen műkincshez jutnak. A tárlat legértékesebb darabja egy 800 éves, bronzból készült lovas szobor, amelyet még soha nem mutattak be a nyilvánosságnak.