Római kori skanzen Wroxeterben

2011. február 18. 11:22 The Guardian

Korabeli technikával, emberi erővel, talicska nélkül készítették el azt a római kori házat, amelyet hamarosan a közönség is birtokba vehet.

Korábban

A vörösre és sárgára festett wroxeteri házat azon az egy méter magas dombon építették, ahol kétezer évvel ezelőtt egy valódi római kori település nyújtózott el. „Színek, fények, siker, ezeket szerették a rómaiak” – nyilatkozta Dai Morgan Evans, a Chester Egyetem régészprofesszora, aki megálmodta, majd meg is valósította a régi római technikákkal működő ház rekreációját. „Mindig abban reménykedtem, hogy ha a rómaiak egyszer visszatérnének, nem látnának semmi furcsát a helyen” – tette hozzá.

A hideg tél megsürgette az építkezés befejezését, így elengedhetetlen volt egy-két modern fortély bevetése, például a tetővázat géppel készítették, de a tervező kapott hideget-meleget a zsindelytető és a fürdőszoba belső ablakai miatt is. „Nincs erre bizonyítékom, de arra se, hogy ne használták volna” – mondta el Evans. Hat munkás hét hónapon át építette a római házat, 150 tonnányi homokkő tégla, 15 tonna mész és 26 tonna vakolat került rá, mindezt kézzel kikeverve – ott, ahol korábban Nagy-Britannia negyedik legnagyobb római kori települése állt, s amelynek igazgatási feladatait jelenleg az English Heritage látja el.

A munkások kétkedően néztek Evansra, mikor a professzor elmondta, hogy a vízvezeték- és útépítő rómaiak nem ismerték a talicskát, így rájuk is ugyanaz az áldozatos munka várt, mint elődeikre: mindent kézzel kellett cipelni. „Nem használtak talicskát. Kínában volt, de arról nincs semmiféle tudomásunk, hogy a Római Birodalom területén belül bárhol előfordult volna. Az első utalást Sevillai Izidornál láttam a 7. századból, jóval a római ház megépítése után” – mondta el Evans.

A házat központilag fűtötték, a padlófűtést pedig csak a fürdőszobában alakították ki, ami több órát vett igénybe, ezért nem is használták mindennap. A faszén-vaskosarak használatáról azonban lemondott Evans, mivel a szénmonoxid kibocsátás egészségre káros szintet ért el, s állítólag ez idézte elő Flavius Claudius Iluianus császár halálát is.