Egy új orosz tankönyv szerint jogosak voltak a deportálások

Az Oroszország története 1917-2009 című könyv szerzőpárosa, a moszkvai állami egyetem két akadémikusa, Alekszander Barsenkov és Alekszander Vdovin arra tettek kísérletet, hogy igazolják a harmincas évek kollektivizálását, illetve a tömeges letartóztatásokat és kivégzéseket.

A támogatókkal ellentétben – akik szerint a könyv nagyfokú patriotizmusról tesz tanúbizonyságot – a kritikusok azt olvassák a szerzők fejére, hogy a könyv antiszemita és Sztálin-barát nézeteket képvisel. A szerzők például a tömeges letartóztatásokról és kivégzésekről szólva kifejtették, hogy a hatóságok jogosan tarthattak a Szovjetunióban élő ellenségektől: „A szovjet hatóságok célkeresztjébe került több millió ember egy potenciális ’ötödik hadosztályt’ alkotott, amely távol állt a képzelet szülte veszély fogalmától” – írja Barsenkov és Vdovin.

A tankönyv igazoltnak véli Sztálinnak a krími tatárokat, a csecseneket, az ingusokat és a kalmüköket érintő deportálásait is Szibériába és Közép-Ázsiába. „Ezt az ellenséggel való kooperációs készségük indokolta” – állítják az orosz és nyugati történészek által sokat vitatott elméletben a szerzők. A könyv nagy hangsúlyt fektet a szovjet időben fontos kulturális tisztségeket betöltő zsidókra is. A szovjet hatóságok a világháború után megakadályozták a zsidókat, hogy magas rangú állásokat töltsenek be, mivel „a zsidó származásúak körében erősödött a nyugati értékek iránti szimpátia, s megnőtt az esély, hogy ezt az amerikai stratégia részeként lehet felhasználni”.

A moszkvai állami egyetem egyik történészprofesszora, Anatolij Atkin szerint „ez egy olyan tankönyv, amelyben a patriotizmus vezérfonalként szolgál”. „A könyv tele van a haza iránti szeretettel, s lényeges, hogy kimutatható benne a szovjet és a poszt-szovjet korok folyamatossága” – nyilatkozta a kutató. Komoly kritikát fogalmazott meg azonban az egyik ellenzéki újság, a Novaya Gazeta, amikor így írt a könyv piacra dobása kapcsán: „Ez a Sztálin- és szovjetbarát, kommunista tankönyv azért jelenhetett meg, mivel Lenin és Sztálin pártjának az emberiesség elleni bűneit soha nem ítélték el.”

Érdekes ehhez felidézni Oroszország két legfontosabb tisztségviselőjének a szovjet érához való viszonyát: Dmitrij Medvegyev orosz elnök már több alkalommal elhatárolta magát a múlttól, egyszer például kijelentette, nem szívesen élne újból a Szovjetunióban, miközben mentora, a jelenleg a miniszterelnöki címet birtokló Vlagyimir Putyin úgy nyilatkozott, hogy a „Szovjetunió szétesése a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófája volt”.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai