Barca: a katalán szeparatizmus szimbóluma

A Barcelona szurkolói már a katalánok jogának megcsorbítására felesküdő Primo de Rivera diktatúrája alatt sem ültek ölbe tett kézzel: 1925. június 14-én egy mérkőzésen például az Orfeó Catalának tett hódolat jeléül kigúnyolták a spanyol himnuszt. A hatóságok erre a futballcsapat otthonául 1957-ig szolgáló Camp de Les Cortst ideiglenesen bezárták, Joan Gamper prezidentnek pedig le kellett mondania elnöki tisztségéről.

A spanyol polgárháború (1936-1939) kitörése után Franco szinte azonnal hozzálátott a tisztogatáshoz, s a Caudillo katonái Guadalajara városában megölték a klub baloldali kötődésű elnökét, Josep Sunol i Garrigát, a Vezér pedig a hozzá lojális Enric Piñeyrot nevezte ki a patinás egyesület élére. 1937 nyarán a katalán csapat Mexikóban, az Egyesült Államokban és Európában túrázott, s mindenhol a második spanyol köztársaság tiszteletbeli "nagyköveteként" fogadták.

A világkörüli túra egyrészt pénzügyi mentőövet jelentett a financiális gondokkal küzdő csapatnak, másrészt a klub játékosai új otthont és munkahelyet is találtak az amerikai földrészen (a száműzetésben élő spanyol kormány szintén Mexikóban tartózkodott 1945 és 1950 között). Világszerte a csapat személyében a fasiszta Spanyolország elleni köztársasági mozgalom zászlóshajóját vélték felfedezni, a Szovjetunióban – ahol a két és fél hónapos túra alatti egyetlen vereséget szenvedte el a csapat – csordultig megteltek a létesítmények. 1938-ban az FC Barcelona egyik létesítményét bombatalálat érte, a város pedig néhány hónappal később fasiszta uralom alá került. A sportegyesület már csak alig háromezer tagot tudhatott a soraiban, a Barcát ekkor a megszűnés réme fenyegette.

A polgárháború után Franco betiltotta a katalán nyelv és zászló használatát, ezért a futballklubok is csak spanyol elnevezést használhattak. Ezen intézkedés következtében a katalán sztárklub is kénytelen volt nevet változtatni, amely ettől fogva Club de Fútbol Barcelonaként futott ki a gyepre, a csapat címerében pedig a katalán négy vörös csík kettőre csökkent.

A háborút követő években a Barcelona és a Real Madrid közötti versenyfutás egyenlőtlen erők küzdelmét hozta, ugyanis a diktátor minden erejével azon volt, hogy a katalán klub kárára kedvenc csapatát, a királyi gárdát hozza helyzetbe – így került a blancókhoz a Barcelona által is körüludvarolt (és egyszer már leigazolt) Alfredo di Stefano. 1943-ban a két csapat a Franco tiszteletére megrendezett spanyol kupa (Copa del Rey, akkori nevén: Copa del Generalissimo) negyeddöntőjében találkozott. Hazai környezetben a katalánok 3-0-ra diadalmaskodtak, azonban a madridi visszavágó előtt az öltözőben állítólag maga az állambiztonság vezetője bírta "jó szóra" a klub játékosait, így a Real 11-1-re felülmúlta riválisát.

1951-ben a Barcelonának sikerült meglepni a spanyol hatóságokat, ugyanis egy esős napon, a Santander elleni hazai győztes mérkőzés után a szurkolók nem voltak hajlandóak villamosra szállni, amivel a sztrájkoló dolgozók melletti szolidaritásukat nyilvánították ki. 1968-as elnöki székfoglaló beszédében Narcís de Carreras újra borsot tört a falangista Spanyolország orra alá, amikor kijelentette: a Barca több mint egy csapat (Més que un club), ezzel pedig egy csapásra a katalán különállás egyik legerősebb intézményévé avanzsálta a klubot. Az őt követő Agustí Montal i Costa elnök a katalán identitást lépten-nyomon hangsúlyozta, a futball demokratikus ideáiért való kiállásával pedig sokszor találta szembe magát a falangista állam sportért felelős tisztségviselőivel.

1974 nemcsak az újkori spanyol történelem egyik legfontosabb dátuma, hanem a katalán klubnak is fontos mérföldkövet jelentett: Franco romló egészségi állapota többek között azt is lehetővé tette, hogy a Caudillo engedett a szoros gyeplőből, a klub pedig újra katalán néven versenyezhetett (FC Barcelona), a labdarúgó csapat ráadásul leigazolta a holland Johan Cruyfft, az egyesület történetének valaha élt egyik legnagyobb sztárját, akivel új éra köszöntött be. Cruyff szinte azonnal belopta magát a katalánok szívébe, amikor egy sajtótájékoztatón azt mondta: a Real Madrid ellenében azért választotta a Barcát, mert nem akart egy olyan klub játékosa lenni, amely Francisco Franco mellett kötelezte el magát.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2020

• Öltözködés és szépségápolás a császárkori Rómában
• Hét halálos divattrend
• Galgamácsa királyi vadászkastélya
• Divat a második világháborútól a rendszerváltásig
• Aki elhozta Párizst Budapestre
• A Mona Lisa titokzatos elrablása 
• Titokzatos óriáshordók Pest-Budán
• A darázsderék tündöklése és bukása
• Rubens fejedelmi falvédői