Lakatos Gabriella
2009. augusztus 10. 17:29
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=27136
(1927-1989)
Lakatos Gabriella Kossuth-díjas balettművész, a magyar balett 1945 utáni időszakának kiemelkedő alakja 1927. október 18-án egy ferencvárosi munkáscsaládban született, néhány hónapos korában került Rákospalotára a nagyszüleihez. Német származású nagymamájától tanult írni és olvasni, no meg németül, ami később segítette színpadra jutását. Négyéves korától szerepelt szombat délutánonként a rádió meseműsoraiban, tagja volt Lakner bácsi híres gyerekszínházának, a színlapok "csodababaként" emlegették Lakatos Ellykét. A cirkuszban a népszerű Jancsi bohóccal kuplékat, ötévesen az Ostende kávéházban Kalmár Pállal magyar nótákat énekelt. Hatévesen játszotta el élete első filmszerepét az Iza néniben Fedák Sári partnereként, s tízévesen vették fel az Operaház balettiskolájába.
1943-tól volt az operaház tagja. 1945-ben ő volt A csodálatos mandarin Harangozó Gyula koreografálta első, "szelídített" változatában a Lány, majd ezzel a szereppel vált 1956-ban a második, korszakos jelentőségű változatban halhatatlanná. 1947-ben A háromszögletű kalap című táncjáték Molnárnéja volt, s eltáncolta a balett-repertoár szinte valamennyi főszerepét, Harangozó Gyula az ő tehetségére formált számos kiváló játékkészséget kívánó szerepet. Volt Primadonna a Térzenében, Rozika a Furfangos diákokban, Sári a Keszkenőben, Svanilda a Coppéliában, Asszony a Poloveci táncokban.
1950-ben kapta meg a magántáncosi címet, s a biztos felkészültségű, virtuóz forgástechnikával rendelkező művésznő az Opera társulatának prímabalerinája lett. Szólószerepei közül emlékezetes a Csodálatos mandarin nőalakja, Jeanette a Párizs lángjaiban, a Hattyúk tava, a Rómeó és Júlia, a Rosszul őrzött lány, a Giselle főszerepe éppúgy, mint egyik utolsó alakítása a Boleróban. Végigtáncolta szinte az egész világot, 1960-ban a londoni Festival Balett színpadán lépett fel, s ezzel a társulattal vendégszerepelt Barcelonában is.
Művészi munkásságát 1957-ben, harmincéves korában Kossuth-díjjal, 1966-ban érdemes, 1971-ben kiváló művészi kitüntetéssel ismerték el, 1987-ben a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendjét vehette át. 1973-as visszavonulása után öt évig az Opera balettmestere volt, majd magániskolát nyitott. A Kálmán Imre életéről szóló filmben egy öreg madame-ot játszott, Marlene Dietrich-paródiát mutatott be a televízió egyik szilveszteri műsorában - örök fiatal volt élete végéig.
Az 1980-as években két alkalommal még visszatért a táncszínpadra: Markó Iván koreográfiájában, Az igazság pillanatában, valamint Novák Ferenc Magyar Elektrájában lépett közönség elé. 1989. november 12-én hunyt el Budapesten.