A Szapolyaiak királyi rezidenciája volt a tokaji vár
2009. szeptember 8. 10:58
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=26217
Egy különleges, többszintes kőhíd, és az egyik bástya régészeti feltárást végezték el idén nyáron a tokaji várban, ahol Makoldi Miklós vezetésével dolgoztak az archeológusok. A kutatások nem csak a jelenleg víz alatt található falak fontosságára, de a korabeli várépítészet jellegzetességeire is rávilágítanak.
Híd helyett épületszárnyat találtak
A Bodrogköz hajdani csücskében, a Tisza és Bodrog mai torkolatától 1 kilométerrel északabbra elhelyezkedő tokaji Rákóczi vár régészeti kutatása 2007-ben kezdődött meg. Azelőtt semmilyen hasonló kutatás nem folyt a területen, így annak pontos helyzete, kiterjedése sem volt ismert, mindössze egy valaha létezett ágyúkazamata (Merítő-bástya) egyetlen még földfelszín fölött lévő lőrése hirdette az utókor számára az erősség délnyugati sarkának helyét.
A Tokaj város főterétől légvonalban alig 1,5 kilométernyire lévő vár kutatása az elmúlt két évben viszont nagyot haladt előre – több fontos épületet, várfalat sikerült azonosítani. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az erődítményről számos 16-17. századi metszet, alaprajz, illetve látkép maradt fenn, az írásos forrásokat pedig 1995-ben Détshy Mihály foglalta össze a Tokaj Várostörténeti Tanulmányok II. kötetében.
Ezen források segítségével, már 2007-ben azonosítani tudták a vár keleti ágyútornyát – az 1530-as években épült „Vasaló-bástyát”; a külső vár délnyugati sarokbástyájának ágyúkazamatáját – „Merítő-bástya” – amelyről kiderült, hogy valószínűleg a Némethy Ferenc által az 1550-60-as évek körül kiépített külső vár egyik ó-olasz bástyája; a belső várban pedig a legkorábbi épület, a lakótorony alapfalait, illetve a belső vár kerítőfalának északkeleti rondelláját találták meg.
A 2007-es évad ásatásai tájékozódó jellegűek voltak, céljuk inkább az épületek azonosítása volt, de a régészek nem törekedtek a stratigráfiai helyzet meghatározására – tehát lényegében csak a falak tetejét bontották ki.
2008-ban ezzel ellentétben arra törekedtek, hogy a már ismert tények tudatában, célzott módon, újabb épületek pontos helyzetét tudják meghatározni. Ennek köszönhetően kevesebb épületet azonosítottak, viszont megdöbbentően sok 16-17. századi lelet került felszínre. Ekkor főképp a belső vár területére koncentráltak. Az év legnagyobb eredménye az volt, hogy sikerült megtalálni a keleti ágyútorony bejáratát, illetve azonosították az ágyútornyot és a belső várat összekötő 7,5 méter széles kőhíd maradványait, illetve a belső vár keleti palotaszárnyának keleti falát. Továbbá kutattak a korai lakótorony belsejében is, ahol megtalálták a korabeli padlószintet is.
A váratlan meglepetést ekkor a nyugati palotaszárny kutatása szolgáltatta, ugyanis ott több fő és osztófalat is azonosítani tudtak – és ezen falakon belül 4 temetkezésre bukkantak, számos reneszánsz épületfaragvány, aranyozott lószerszámdísz, illetve üvegkehely fém talptöredékének társaságában. A szakemberek szerint ezen leletek talán az eddig azonosítatlan palotakápolna közelségére utalhatnak. Továbbá a belső vár déli részén több mint 40 darab gótikus épületfaragvány, illetve a kerítőfal délkeleti rondellája is előkerült, amelyet a 17. században lőportoronnyá alakítottak.
Az idei ásatásokat a régészek július 20-án kezdték meg, és terveik szerint az ásatási engedélyben meghatározott időhatárig, azaz november 15-ig dolgoznak ott. Ennek keretében eddig a külső vár keleti ágyútornyánál (Vasaló bástya) a kőhíd kutatását folytatták, ahol a híd falán szakállaspuskának való, közös torokból induló kétágú lőréseket találtak. Mivel ezek a lőrések a Vasaló bástya kő küszöbének szintje alatt találhatóak, a hídnak volt egy olyan szintje is, amely a tényleges járószint alatt helyezkedett el és arra szolgált, hogy a belső vár vizes árkát felügyelet alatt tartsa.
Ez viszont azt is jelenti, hogy a kőhíd még akkor épült, amikor a belső vár árkában víz volt – sőt amikor ezt a vizet még ténylegesen védeni is kellett – valószínűleg tehát akkor, amikor a külső vár még nem létezett. Lehetséges, hogy a kőhíd a keleti ágyútoronnyal egyidős, annak ellenére, hogy Zsámboky János 1565-ös metszetén egyértelműen fahíd vezet a Vasaló bástyához.
Természetesen nem zárható ki, hogy létezett egy korai fahíd is, de logikusabbnak tűnhet az a lehetőség, hogy a monumentális ágyútoronyhoz nem lehetett megterhelő egy fedett kőhidat építeni, 1,1 méter vastagságú falakkal, amin az átjárás mégiscsak biztonságosabb, mint egy nyitott, gyúlékony anyagból épült, könnyen szétlőhető fahídon. Könnyen elképzelhető, hogy a 14 méter hosszú, 7,5 méter szélességű, feltételezhetően kazettás szerkezetű kőhíd a keleti ágyútoronnyal egyszerre épült, azaz az 1530-as évekből való.
Az idei feltárás során az is kiderült, hogy a híd inkább tekinthető egy önálló épületszárnynak – attól eltekintve, hogy mikor épült. A 17. századi metszetekről a szakemberek már korábban is tudták, hogy valószínűleg több emelet magas lehetett, az idei ásatás viszont egy olyan szintjét hozta felszínre, ami a Vasaló bástya kő szintjének küszöbe alatt található egy emelettel. Lényegében tehát nem is hídról, hanem egy többszintes összekötő épületszárnyról beszélhetünk, amelynek lőrései a várárok védelmét szolgálták.
Romok a magasabb vízszint alatt
A régészek arra is rájöttek, hogy a most megtalált legalsó szint sincs alacsonyan, ugyanis a most feltárt lőrések 1,5 méterre vannak a mai talajvízszinttől, ami egyben a Bodrog és Tisza vízszintje is. 1954-előtt azonban, amikor a 15 kilométerrel délebbre elhelyezkedő tiszalöki vízierőmű megépült, a vízszint 4,5 méterrel mélyebben volt. Tehát a 16. századi várárok vízszintje a most megtalált lőrésektől jóval lejjebb helyezkedett el, ahol még nyugodtan elképzelhetőek boltíves nyílások, amiken a víz átfolyhatott a híd, vagy épületszárny alatt. Viszont ha ez a feltételezés helytálló, akkor a vár más részeihez hasonlóan (például Merítő bástya) itt is 8-9 méter magas, jó állapotban megmaradt álló falakról van szó, amelyek feltárhatóak lennének eredeti szintjükig - ha nem lenne a tiszalöki vizierőmű.
Felvetődik persze a kérdés, hogy ha II. Rákóczi Ferenc 1704 őszén felrobbantja a várat, akkor hogy lehetséges, hogy ezt a hadászati szempontból fontos hidat nem pusztítja el, illetve hogy lehetséges az, hogy 2009-ben ebből még 8-9 méter áll? A kérdésre szintén az idei feltárás adta meg az egyértelmű választ: a 17. századra, a belső vár árkát, amin ez a híd átível, lényegében teljesen feltöltötték a külső vár járószintjéig, mivel a belső vár funkcióját vesztette, a hely pedig kellett a külső várban állomásozó katonáknak. Ennek köszönhetjük, hogy ezek a lőrések, illetve a híd alsó szintje nem esett áldozatul Rákóczi robbantásainak.
Az idei feltárás során azt is tisztázták a szakemberek, hogy a Merítő bástyának van egy 17. századi és minden bizonnyal egy 16. századi építési periódusa is. A 16. században készül el a Bodrog felé néző ágyúkazamata külső fala, amelynek felső része máig a földfelszín fölé emelkedik, hirdetve hogy valaha itt állt a tokaji Rákóczi vár. Ennek az ágyúkazamata falnak további földalatti részeit sikerült idén kiásni – a helyzetet nehezíti viszont, hogy a bástyát a 17. században nagy átalakításoknak vetették alá, amelyek a külső falán nem változtattak semmit, viszont a belső szerkezetét teljesen átépítették. Több méter földet hordtak a bástyára (nyílván a földsáncok, illetve ágyúdombok építése miatt) és ebbe a földbe új alapokra, új belső szerkezetet építettek kőből.
A Merítő bástya 17. századi rétegei így viszonylag jól feltárhatóak és akár bemutathatóak is lennének, míg a 16. századi járószintek nagy része már a mai vízszint alatt található – így sajnos nem kutatható. A bástya területén végzett feltárások során az idei évben számos ágyúgolyó, sőt ágyútalpvasalás darabok, illetve meglepő módon szép kályhacsempék és használati tárgyak is előkerültek, illetve egy 17. századi ajtó, melynek küszöbköveként egy tekintélyes méretű reneszánsz ajtó vagy ablak szemöldökkövét építették be.
„Összegzésképpen megállapítható tehát, hogy a tokaji Rákóczi vár feltárásának idei évadja az előzetes tervekhez viszonyítva jó ütemben halad, eredményes és leletekben gazdag” – tudhattuk meg Makoldi Miklós ásatásvezető régésztől. „Remélhetőleg november 15-ig képesek leszünk megvalósítani kutatási tervünket, tehát részlegesen igazolni, hogy a Szapolyai korban (jelen esetben: 1459-1527), a belső vár az ország egyik királyi rangú és erősségű rezidenciája volt. Továbbá, hogy Némethy Ferenc az 1550-60-as években valóban megépítette kőből, a korban első külső várat, melyet Zsámboky János metszetén láthatunk; továbbá tisztázni kívánjuk mennyire módosítják mindezeket a 17. századi építkezések és hogy ezen építkezéseknek milyen periódusai ismerhetőek meg régészeti kutatással. Mindezt a Nemzeti Kulturális Alap pályázati pénzéből finanszírozzuk, illetve a Tokaj Város által vállalt önrészből, továbbá a Tokaji Várbarátok Köre Egyesület által nyújtott koordinációs és fizikai segítségből” – mondta el a régész.